Lecke, életből

Tegnap este egy ültöm-ben kiolvastam Helen Garner: The spare room c. könyvét. Olvastam róla korábban ajánlót, s tegnap sikerült beszereznem. Kissé aggasztott a 3 oldal lelkendezés a könyv elején, mert ilyet manapság a legsz*rabb könyvhöz is oda-biggyesztenek (szépe-ket bárki mondhat az adott műről pénzért, gondolom) de így utólag azt kell mondjam, megérdemli. Még soha nem olvastam semmit ettől az ausztrál írónőtől (akinek hosszú szünet után ez az első regénye), de ezen majd változtatunk. Annyira - milyen szót is használjak - életszagú könyv, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy nem saját élményei alapján írta*, minden annyira hihető, a párbeszédek, a szituációk, a tapasztalatok . A történet egyszerű: Egy nagybeteg idős nő 3 hétre a barátnője házába érkezik szállóvendégnek, s nála lakik, míg a nagyvárosban lévő klinikán alternatív kezelésen vesz részt. Ennyi, a többit el kell olvasni. Nagyon tetszett. Őszinte, szomorú, megható, de nem nyálas , érdekes, bölcs, sokat lehet belőle tanulni,...