"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Mostanában errefelé mindenki a recessziót emlegeti. Van, aki természetes megtorpanásnak véli, van, aki világvégét jósolt, a szakszervezet pedig fizetésemelésekért harcol, hivatkozva az áraemelésekre. Eredménytelenül, megjegyzem, a rádió már huhogott, hogy nem bírtak a felek megegyezésre jutni. A benzináraemelést tegnap első kézből tapasztaltam, tankoltam a szokott helyen, a szokott mennyiséget, a megemelt árért, és a számláló kacagva túlment a megszokott 45 eurón. Hm. Várom, milyen meglepetések érnek majd az első áramszámla megérkezésekor, szeptember végén. A mostani 20 euróval volt több a szokottnál, igaz, sokat sütöttem. Ma dőzsöltem Paddy farmján, vettem egy hatalmas fej karfiolt, jókora céklákat, zukkiniket, finom (külföldi) lilahagymákat - a kedvenceim, kissé ellapultak, szélesek, mintha megunták volna magukat feszesen, és kerekdeden tartani. Aztán kaptam még frissen vágott rebarbarát is, ez utóbbit V. miatt vettem. A múltkor csináltam neki egy igazi angolszász édességet, ő, és az...

A tegnap esti vacsora kicsit durvára sikerült. Spanyol fokhagymaleves akart lenni, de a folyadéknak csak a felét vettem, a fűszerekből azonban teljes adagot raktam bele. Ezért kissé túl sós lett. Ugyanis lusta voltam a mélyhűtőből kiolvasztani a csodás házi csirkeleves lét, inkább lengyel Podravkára támaszkodtam, ami hiba volt. Még régebben vettem egy kilót (miért is?), de lassan fogy. Túl sokat raktam a levesbe. Mindegy, azért dögös kis leves lett, ütöttem bele tojást, a tegnapelőtti sertéssel és rizzsel lett V.-nek lett belőle kétfogásos vacsora. Utána pedig citromos lepény. Vagy minek fordítsam a lemon tart-ot? Olyasmi történt egyébként, amire igen-igen régen volt példa a háztartásban: megpenészesedett a kenyér. Az én kenyerem, nem bolti, hanem rozskenyér, ugyanaz, amit a piacra is viszek. Igaz, 6 napos volt már, és az idő is igen fülledt, de mégis - valahogy meglepett. Annyian dicsérték, hogy milyen tartós kenyér, hogy azt hittem, kibírja az egy hét üldögélést is a konyhában. Meg a...

Az uram mondta, jó lenne, ha inkább egy ilyen blogon írogatnám az eseményeket, így aztán nem kell őrá várnom, hogy ráérjen a sok munka közben, és felrakja a weboldalunkra a következő havi webnapló-adagot. Ami már jócskán elavul, mire olvashatjátok. Mostantól nem kell heteket várnotok arra, hogy valami újat megtudjatok rólunk. Apránként megtanulom, amit eddig kényelmesen ráhagytam, mármint hogy miként is megy egy ilyen blogozás. Tegnap este, engedve könyörgő tekintetemnek, még megmutatta, hogyan hoz létre az ember egy blogot, de most már magamra vagyok hagyva. Majd szóljatok, hogy a betűtípus megfelelő-e, könnyen olvasható-e, ne változtassak hátteret, vagy elrendezést. De most munka van, sütőnap, így megyek is. Itt szakad, remélem, Felétek jobb az idő.