"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Epekövem van. Egy. Egycentis darab, ami némi hezitálás után a Pojáca nevet kapta, mert mindig játssza az agyát. Mint most is. Szombat, fél öt, fél kettő óta fent vagyok. Fájdalom ellen tortadekorálást végeztem, amit igazából reggel akartam befejezni, de ha már fent vagyok, töltsük az időt valami hasznossal. Nem lett tökéletes, de fogcsikorgatva, meggörnyedve, befelé figyelve talán nem is nagyon lehet odafigyelni arra, amit az ember csinálna. Az epekő okozta fájdalmat kellően ecsetelik más oldalak, nem fűzök hozzá semmit, nagyon szar. Emiatt voltam én rosszul Rammstein-koncert előestéjén... Legalább mindig emlékezni fogok rá, hogy mikor kezdődött ez a nyavalya. Kérdezhetitek, miért nem nem vettem be semmit... nem valamiféle rosszul értelmezett hősiességből, vagy azért, mert meg akarom lovagolni a fájdalom hullámait, s önuralmat tanulok, hanem mert a) ami itthon van, egy szem, az nem elég, b) ami itthon van és a doki írta fel, az az első használat után csütörtökön úgy kiütött a m...

A Facebook-on nem előforduló olvasóimnak rakom be ezeket a képeket az uram évfordulós tortájáról. 15 év Írországban - mindenféle nekünk kedves dolgok feltüntetésével a tortán. Jövőre lesz csak nagy az évforduló: 15 éve házasodtunk, 15 éve jöttem ki, V. 5 éve vette meg Böhömöt...