Epekövem van. Egy. Egycentis darab, ami némi hezitálás után a Pojáca nevet kapta, mert mindig játssza az agyát. Mint most is. Szombat, fél öt, fél kettő óta fent vagyok. Fájdalom ellen tortadekorálást végeztem, amit igazából reggel akartam befejezni, de ha már fent vagyok, töltsük az időt valami hasznossal. Nem lett tökéletes, de fogcsikorgatva, meggörnyedve, befelé figyelve talán nem is nagyon lehet odafigyelni arra, amit az ember csinálna.
Az epekő okozta fájdalmat kellően ecsetelik más oldalak, nem fűzök hozzá semmit, nagyon szar. Emiatt voltam én rosszul Rammstein-koncert előestéjén... Legalább mindig emlékezni fogok rá, hogy mikor kezdődött ez a nyavalya.
Kérdezhetitek, miért nem nem vettem be semmit... nem valamiféle rosszul értelmezett hősiességből, vagy azért, mert meg akarom lovagolni a fájdalom hullámait, s önuralmat tanulok, hanem mert a) ami itthon van, egy szem, az nem elég, b) ami itthon van és a doki írta fel, az az első használat után csütörtökön úgy kiütött a mellékhatásaival, hogy látni sem akarom többet. Egy ködben dolgoztam végig a munkanapot, émelyegve, rosszulléttel, s a végén azzal az erős elhatározással, hogy inkább a fájdalom, mint ez. Doki sajnálkozott, majd mondta, hogy igen, kicsit erős, oops, sorry, jó lesz nekem a sima fájdalomcsillapító is, abból kettő szem... mihelyt gyógyszertárközelbe kerülök, beszerzem.
A dolgok félelmetes gyorsan zajlanak, ha van biztosítás. Múlt héten csütörtökön este voltam dokinál, megnyomogatott, hm. Mondta, mire gyanakszik. Utána most kedden este volt ultrahang, csütörtökön este már mondta is, kihez kell menni, telszám, foglaljak időpontot. Jövő szerdán ismerkedés a sebésszel, majd mielőbbi időpont kikönyörgése, mert nem akarok szabadság ideje alatt azon gondolkozni, hogy mikor leszek rosszul, és mennyire. Doktorom már küldött faxot (V. szerint biztosan ő az egyetlen, aki a mai világban még faxon át értekezik), hogy húdesürgős. Ki a Pojácával, minél előbb. Remélem, az epehólyag megmarad... Főnököm távol az Üzemtől, vele nem tudok értekezni (beteg)szabiról, de kollégáim mondták, a meló miatt nem aggódjak, megoldják azt a hetet, amíg távol leszek. Úgyhogy kőkivételre fel!
S valamilyen rejtélyes okból, ha a laptopon írom a bejegyzést, nem férek hozzá kedvenc betűnagyságomhoz... De most inkább nem megyek be a "számgépszobába", nem akarom felébreszteni V.-t a billentyűkopogással. Legalább ő aludjon nyugisan.
