"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amíg Európa nagyobb részében hőségriadó volt/van/lesz, addig itt a kellemes 19-22 fokban és néha esti esőben próbálunk visszarázódni a mindennapokba. Nagyon boldog voltam, mert az új hűtőszekrény által biztosított 3 fokban Állatka (a kovász) vidáman elélt 3 hónapig, s két etetés után már jól sikerült a tesztkenyér. Azóta is "jól teljesít", hahaha. Egy kivételével minden megrendelőm kéri a kenyereket továbbra is. Sőt, mivel kaptam még elutazás előtt egy 25 kilós zsák rozslisztet, megpróbálkoztam kovászos rozskenyérrel is, és remekül sikerült, elkelt a piacon. Úgyhogy már azt is fogok csinálni. Rozskenyérhez passzoló fűszerkeverékkel illatossá is varázsoltam, teljesen olyan volt, mint a híres német veknik.  Sajnos, két nagy megrendelésem is kútbaesett, visszavettek a cégek a büdzséből, amit sütire lehetett volna fordítani, így augusztus nem lesz olyan húzós, mint reméltem. Július remek volt bevétel szempontjából. Néhányan a piacról megint megyünk Greystones-ba, de ezútal nem le...

Október elsejétől megszűnt létezni a rumpf.hu weboldal a régi blogommal és a monikasbiscuits.com oldal is. Utóbbit nem használtam, -frissítettem ezer éve, csak arra volt jó, hogy a szintén hanyagolt Facebook oldalamra terelje az érdeklődőket. Igazából az Instagram az, ahonnan néha kapok érdeklődő üzenetet, rendelés a kávézókon és a meglévő vásárlókon és baráti körökön át jön. A kávézók mindig megosztják a tőlem kapott sütik fotóit, néa egy-egy reel is felkerül, amit én is megosztok, s így akad egy-két új követő. De konkrét megrendelés kevés akad. Erre minden sütis panaszkodik.  Nem mintha nem lennék enélkül is szokatlanul elfoglalt. A tavalyi karácsonyi megrendelésnek köszönhetően a Metától idén Halloween-i rendelés jött, s büszkén küldtem el a szellemekkel, tökökkel teli mintasütik fotóját a PR-osnak, aki a rendelést intézni, s boldogan bólintottam rá a többszáz sütiből álló megrendelésre. Csak egy héttel később jeleztek vissza, hogy a parti Mátrix témájú, s olyan sütim van-e? A s...

Igen, élek, élünk, megvagyunk, csak zajlik, a napok gyorsan múlnak... A szokásos, mondhatni. A beszámoló a szabadságról is késik. Nézzük, mik a matters arising az utolsó bejegyzésem óta: A madarak megritkultak a kertben, vagyis inkább ritkábban jönnek, mert az etetést szüneteltettem egy kicsit. S ugye, még itt az elvadult kert mellettünk, az izgalmasabb. (Bár vannak jelei, hogy az építkezés meg fog kezdődni, de főleg a telek utca felőli végén, tőlünk messze folynak munkák.) Most, hogy a napok melegebbek (!), s gondosabban töltöm fel a fürdetőt, újra van nagyobb élet. A vörösbegyfiókák most már tényleg vörös beggyel büszkélkedhetnek. Egyre többször látok egy ökörszemet a virágok közt kutatni. De ami meglepett egy kissé, hogy így, augusztus közepén a cinkék néha már őszies hangon énekelnek. Ami ellen semmi kifogásom, a ködöcskés, hűvösebb reggeleket jobban szeretem. Még akkor is, ha a sétához jobban fel kell öltözni, de nem bánom, ha sötétebb van odakint. Manci él és virul, rendszerese...

 Végre egy szimpatikusabb évszám, nincs benne hármas, isten veled te nyomorult 23. Annak ellenére, hogy elvileg még szabadságon van a héten, s más feladata nincs, mint engem furikázni beszerző útjaimon, V. ma már dolgozott, s fog is, valószínűleg. Trish is dolgozott ma már, tegnap még kellemes körülmények között ebédeltünk, s ünnepeltük az új évet s egymást, én pedig lassacskán újra visszaszokom a rutinba, minimális kenyérsütéssel a héten, mert a legtöbb kuncsaft még távol van a teleptől, s piac csak 13-én lesz. A kávézóba nem szállítok a héten.  Az idő igazi íres időjárás, viharos szelekkel s rengeteg esővel éjjel, főleg hajnal felé, nappal viszonylag nyugi van, csak a levelek gyűlnek az ajtó előtt s Manci dobozában. A tavaszi virágok most már késő téli virágoknak nevezhetőek, arasznyiak a nárcisz szárai, virágoznak a téli árvácskák, láttam már primulát is, az enyémeknek se hervadtak el a leveleik, meg is nézem a napokban, nem rejtenek-e kis bimbókat a szép friss zöld levélcs...

Jesszusom, ilyen régen nem írtam? Valahogy elborítottak a megrendelések, egyedül is voltam kicsit, V. budapesti utazása miatt, s ezzel úgy elszaladtak a hetek, csak fejben írtam, olvasni is alig olvastam, inkább filmeket néztünk a Netflix jóvoltából.  Eseménydúsak és eredményesek voltak a hetek. V. elutazott Budapestre, megküzdött az OTP bürokratikus előírásaival, lett számlája is, kiharcolta a szó szoros értelmében, hogy megválthassa nagyanyja és dédanyja sírhelyét, s mindemellett még kuturálódni is volt ideje esténként, baráti körben. Én közben alkottam, megnéztem azokat a filmeket, amikről tudtam, hogy nem nézhetőek meg a társaságában, s esténként hosszan beszéltük meg a világ dolgait. Visszatért két kenyeres kuncsaftom, fogy a rozsos kovászos is a piacon, nagy zsák rozslisztet rendeltem, ami hála a helyi csomagolásmentes bolt alkalmazottainak, hamar megérkezett, szállítási felár nélkül. A szárított paradicsomos kenyerem (ez utóbbi élesztős) is nagyon népszerű lett, most pénteke...

Mire befejeztem a nyafogást, hogy ó, de nem fogynak a gingerbread-ek a piacon, s bevétel gyenge, azóta úgy megtelt a rendelőkönyvem (alias Post-It-ek egy halomban), hogy lezártam az idei évre a megrendeléseket. Főleg cégesek, természetesen. Akadt két olyan érdeklődő, akihez nagy reményeket fűztem, de a végén el kellett őket hajtanom, mert szokás szerint a lelkes kapcsolatfelvétel ellenére  hosszan vártak a döntéssel, majd egyikük egy héttel a rendezvény előtt akart rendelni, ilyenkor, amikor legjobb tudomásom szerint némelyik sütidekoráló már kéthetes határidőnél is sürgősségit számol fel. A másik még csak vissza sem jelzett bocsánatkérő üzenetemre. Kapósak vagyunk, sütisek, ilyenkor. Nem tudom hová, és mekkora betűkkel írjam fel, hogy időben kell rendelni... Jelentkeztek a rendszeresen rendelők is, sőt, a megszűnt piac néhány állandó vásárlója is megkeresett karácsonyi rendeléssel. S szerintem fognak még beesni páran, kiknek majd csalódást kell okoznom. Úgyhogy munka, munka, munka...

Szó szerint. V. édesanyja, V. Emese elhunyt szeptember 28-án. Szabadságunk utolsó előtti napján, éppen a gyönyörű Mont St. Michel-től vettünk búcsút, amikor reggel jött a telefonhívás. Szürke nap volt, akkor már több napja kísért minket az eső, csak délutánra állt el. Úgyhogy nem igazán lehet felhőtlen (és erősen megkésett) összefoglalót írni a szabadságról (nem is fogok már, azt hiszem), mert voltak remek napok, s voltak borzalmas napok. Az élmények egybemosódtak az aggodalommal (mi vár ránk Budapesten?), a szépségek keveredtek a félelemmel, a baráti találkozókat élvezve az embert hirtelen gyomron csapta valami lelkifurdalás, szabad-e, lehet-e mosolyogni, amikor valahol, valaki szenved? Lehet jókat röhögni egy sör felett, amikor... Igen ellentétes érzések voltak ezek. De amit lehetett, élveztünk, a szépségeknek örültünk, akikkel lehetett, talákoztunk, s amit meg lehetett volna oldani, azt megpróbáltuk megoldani.  A kórházban leginkább emberségből van hiány. Hazudnék, ha azt mondan...

Milyen remek piac volt szombaton! A szép időnek hála, nagyon sokan kiültek az épület elé kávézni, csevegni, nem győztük kirakni a pót asztalokat a gyepre. Annyit mozogtam pult, konyhapult és a mosogató között, hogy az okosórám edzésnek vette, és számolni kezdte a fogyasztott kalóriákat. S majdnem annyi bevétel volt a kávékuckóban, mint régen, a Covid előtti időkben. Még a korláttól errefelé is volt két asztal, ahol családok kávéztak, forró csokit ittak.  Persze, mindenkivel alaposan kitárgyaltuk a tüneteinket, jöttek a részletek, ki min ment keresztül Covid idején, kinek az ismerősét viselte meg roppant módon vagy kevésbé. Már csak önigazolásul is sokszor kimentem a terembe, megszagolgatni az eladásra kirakott orgonacsokrokat, s örömmel vettem tudomásul, hogy a szaglásom a vártnál előbb visszatért. Engedélyt kaptam új termékekre, ha bírom idővel és energiával (amiből múlt héten nem nagyon volt), akkor biscotti-t, citromtartokat és rozskrékert szeretnék csinálni (utóbbit a maradék k...

Múlt hétvégére esőt mondtak, s valóban, nedvesnek indult a piac, de amilyen mázlink volt, hamar elállt az eső, s még egy asztalt is ki tudtunk tenni a gyepre. Sokan akartak beülni kávézni, nem érdekelte őket a social distancing, megtöltöttek három asztalt, egyedül csak az én kiszolgáló pultom melletti sarok volt üres, vagyis inkább azt használjuk a fölös székek, asztalok, babaszék tárolóhelyéül. Idősek, fiatalok, gyerekek ültek együtt, szerencsére a benti maszkviselés ellen nem tiltakozott senki továbbra sem. Apropó, Ms. Bottlebank azóta sem ült be kávézni, de voltak további igényei a piaccal szemben, amit türelmesen meghallgatott a controller, majd ki is engedte a fejéből. Ms. Bottlebank-nek csak óhajai vannak, legyen fél quiche, legyen ez, az, fél csomag spenót, mert egy neki sok, de aztán utána nem veszi az adott terméket. Fura alak. Nem mondom, hogy könnyű Betty cipőjében járni, rengeteget süt, így a péntekem még sűrűbb és hosszabb, mint eddig volt, de most már erőt veszek az aj-rá...

Tegnap fura érzésem támadt. Hamar rájöttem, mi az. V. elment kajáért - tegnap piac után elaludtam, nem volt kedvem vacsorát csinálni -, s egyedül maradtam a lakásban. Csend volt, csak a magam teremtette zaj hallatszott. Ritka pillanatok voltak a pandémia kezdete óta.  *** "Megjegyzem, a Kenyértúra volt az utolsó bejegyzés" - mondta V. enyhe szemrehányással, apósomat idézve, aki ezzel a mondattal szokta jelezni, hogy hiányolja az új blogbejegyzést. Miről írjak, egész héten nem történt semmi blogba való.  Miről írjak - hacsak nem arról, hogy séta közben láttam egy kutyát, aki boldogan harapta derékba a kétliteres zöld műanyag palackot, s élvezte, ahogy a palack ki-kirúgja magát, s valósággal kipattan a szájából.  Vagy írjak arról, hogy láttam a dombtetőről az öbölben kerengő halászhajót immáron másodszor? Vajon mit fognak? S hol adják el? Vagy írjak arról, hogy hány percen keresztül figyelhettem kertünk egyik szőrös kis látogatóját, amint felmászott az árnyékliliom merev sz...

Nagy sárga leveleket fújt a szél az ajtó elé, a hátsó kert is tele, s a tejesdobozban por gyűlik, ne felejtsem kitörölni: ma kicsit hűvösebb van, de a változatosság kedvéért száraz napot ígér a levelibéka. A telepi fák legtöbbje még tartja a zöldes színét, talán az első fagyra várnak, míg a kerítésen túli suli fái már szépen színesednek. Fejem felett már megindult a gyerekek futkosása, készülnek iskolába, óvodába - még mehetnek -, hamarosan nekünk is el kell kezdeni a napot. V. munkanapja inkább eltolódik este felé, néha még vacsoraidőben is akad egy-egy hívás, így nem kelünk korán. Ebbe a korai sötétség is belejátszik. Nincs kedvem mostanság a sötétben sétálni, pedig kellene, hiszen egy hónap múlva már sokáig sötét lesz reggel, s az a megfelelő időszak, amikor belefér a séta. Mert utána már beindul a kenyérsütés, s a dekorálás. Jelenleg a Halloween előtti roham. Éjféltől lockdown megint. Nagynehezen eldöntötték, hogy akkor 5-ös szint, de kis változtatásokkal. Aki tud, otthonról dolgoz...