Hi, I am just calling you...
Már majdnem este tíz óra volt, a tönkölybúzából készült kísérleti kenyér elkészültét vártam (trial run, holnap V. ezzel eszi a főnökétől ajándékba kapott spanyol sonkát - Mavis-nek ígértem ilyet, piaci kollégámnak, akinek problémát okoz a fehér lisztből készült kenyér), amikor csörgött a mobil. Azt már megszoktam itt, hogy a telefonhívások "9 előtt nem, este 9 után nem" íratlan szabálya nem él, egye fene, felveszem. Privát szám. Mondom, ki vagyok, ő is mondja, de hadar, alig értem. Biztos téves. De aztán érthetővé válik a lelkes hadarás, egy nő az, a mézeskalács házamról lelkendezik, amit ma kapott kézhez. Aha, a kávézóból, mert oda szállítottam ma egy házat. Sűrűn köszönöm a rajongó megjegyzéseket, de majd még öt percig nem jutok szóhoz, s azon kívül, hogy I am glad, és thank you, nem tudok semmit kinyögni. Végül kiderül, a Scalp Nursery tulajdonosa Kilternan-ban. Egy másik házat is szeretne venni, amit elárverezne, mert minden évben elárverez valamit, a Csernobili Alapítván...