Csalódás több oldalról
Amitől tartottam/féltem, amire V. olykor pikírten célzott, bekövetkezett: hanyagolódik a közösségi kiskert. Úgy tűnik, mi locsoljuk csak, s mi esszük is, ami ehető, s én szedem a virágokat az ehető szirmaikért... A mindig lelkes Hannah vagy külföldön dolgozik (filmes), vagy szabadságon lehet, mert már a heti egyszeri közös kertészkedésre sem jön az emailes meghívó. Gyerekek nyomait látni sokszor, játszanak ott, de nyilván nem ők fognak módszeres locsolást végrehajtani. A napraforgó kör nagyon szép, egy már virágzott is. A fóliasátorban a paradicsomok - amiknek a fölös hajtásait csak én csipkodom -, hatalmas, majdnem összefüggő zöld tömegben nevelik a már itt-ott pirosló gyümölcseiket. Időnként feljebb kötözzük a terhük alatt egyre lejjebb hajoló ágakat. A paprikáim köszönik, a paradicsomoktól és borsótól való kettős elnyomás ellenére is jól vannak, teremnek. Ott erős karókkal félrehajtottuk/támasztottuk róluk a paradicsom és a borsó ágait-hajtásait, s reméljük, hamarosan ott...