A helyzet (már megint) fokozódik

A héten a postaládánkba került egy kétnyelvű, poszterként széthajtható - s általam, jómunkásemberként - a kamra ajtajára kifüggesztett nagy lap, amelyen angolul és írül fel vannak tüntetve az egyes szintek megszorító intézkedései. Amolyan egy pillantással felmérhető összefoglaló ez. A héten három, Észak-Írországgal határos megyét 4-es szintre raktak, mert a határ túloldalán is komolyodik a helyzet. Ott már az éttermek-kocsmák zárva, a Köztársaságban még kerthelyiségbe ki lehet ülni. Közben Ray egyre csak emelte a megrendelések számát, s hét közepén már Halloween-es sütiket is kért, aminek örültem, végre valami váltás a sok panda és mézes emberke után. Amikből ma rekordmennyiséget adtam el a piacon, ami megint óriási siker volt. Erről majd később.

Egyre mennek fel a betegszámok, s hiába mondogatják, hogy a legtöbben tünetmentesek, vagy enyhe tünteik vannak, azért az első 1000 felettinél felszisszentem. 30 ember van intenzíven. Szerencsére a halálozások száma (különösen a magyarországihoz képest) kevés, a betegek legtöbbje fiatal, s pl. Dublinban most esett némileg a betegszám, a nagyobb városok kerültek inkább reflektorfénybe. Újra felemlegették, hogy a - csak kimondom - szegényebb negyedek lakói között több a fertőzött. Ballymun, Mulhuddart, Tallagh... Talán mert ott inkább vállat rántanak az előírásokra? Kevésbé szociálisan érzékenyek az ott lakók?

A betegség terjedésének okait mutatja ez a táblázat. Úgy fotóztam ki újságból, kissé elmosódott, de talán olvasható. Alighanem okkal gondolják az emberek, hogy házibulik, partik okozzák a legtöbb fertőzést.

Távoli netes ismerősöm felesége megbetegedett, pár hete, s felgyógyulása után most újra visszatért a nehézlégzés, a fáradtság. Orvosi tanács? Maradjon otthon, pihenjen, nyugodjon meg (le), el fog múlni pár óra alatt. Pár óra alatt?? Milyen lehet kapkodva levegőt venni pár órán át s közben NYUGODTNAK maradni? 

Volt megint maszkellenes tüntetés, s az internetes oldalak hozzászólói között talán egyharmad arányban akad, akinek most már tele a micsodája az egésszel, a többiek bíznak az előírások betartásában/betartatásában, de a rendőrségi blokádokat, ellenőrzéseket en bloc gyűlöli mindenki. Pénteken belefutottunk megint egybe, hazafelé: úgy tűnt, csak annyi kocsit állítanak meg, amennyi nem okoz fennakadást, a többieket - s megint, minket is - csak továbbhaladásra int egy másik rendőr. Lejöttünk a következő lehajtón, nem gond. A tortáját hét közben begyűjtő vevőm már eleve úgy indult neki, hogy tudta, hol az ellenőrzés, ő is lejött egy lehajtóval később. Maszkosan érkezett, s adta át a pénzt, s én a tortát, aztán pénz a dobozba került pár napra, majd kézmosás = biztonság.*

A rettegett C betűs szó mind gyakrabban emlegetésre kerül, ó, már csak ennyi hét karácsonyig, mi lesz a családi ünnepléssel. S az esküvőjüket tervezők is rettegnek, hogy mi van, ha a tervezett 100 fő helyett csak az a pár jöhet össze, ami engedélyezett lesz. Visszamondani a megrendelt kaját nyilván anyagi bukás, de legfeljebb néhány szeretett családtag és barát társaságában fogadnak egymásnak örök hűséget, s nem kell meghívni rá a xeroxgépkezelőt az irodából. Mondjuk ebben az országban, ahol az utolsó sokadik ági kuzin is nyilván van tartva, az ilyesmi esetleg nagy sértődést okoz, de talán ez a legjobb időszak arra, hogy az emberek egy kicsit belátóbbak legyenek. 

Már megy a sírás, hogy jaj, a karácsonynak annyi, s ma hosszan kígyózó sort láttam a játékbolt előtt, tömve volt a parkolója, gondolom, minden szülő igyekszik megvenni most, amit lehet (főleg, hogy szezonközepi vásár is van), az esetleges lockdown beköszönte előtt. Egyfelől megértem, nyilván parádés karácsonyt akarnak a gyerekeknek, akik talán nem mindent értenek meg ebből a láthatatlan ellenséggel fenyegett világból, s stresszelnek, de ugyanakkor sose értettem a sokszáz eurós ajándékokkal járó felhajtást. Valahogy mindennek nagyobb felhajtást csapnak, s korábban kezdődik, itt a telepen is a gyerekes házak már Halloween-i díszben, felettünk is lóg egy múmia vörös betűs felirattal a hasán, műanyag lábfeje kopog a falon a fel-feltámadó szélben. Pókhálók, sírkövek, csonthalmok, pókok és koponyák köszöntenek az ajtókban-ablakokban, amikor kenyeret szállítok. Az egyiken vastag mávér csorog végig, öntapadós matrica formájában. A szupermarket húsos pultjánál érdekes a dekoráció:

A legnagyobb megdöbbenésemre ma már mince pie-t, az igazi hagyományos karácsonyi sütit is láttam a boltban. Szezonalitás, me arse. 

***

Egy sütős ember szemével a néhány hetes leállás tényleg lutri, mert ha december elején nyitnánk újra a piacon, addigra késő lenne elkezdeni karácsonyi tortákat sütni. (Bár mondjuk az eddig használt receptemmel olyan torta készül, aminek nem kell hetekig érnie, persze, jót tenne neki.) Apropó, elkészültem a próbapéldánnyal, Mel receptjét használva. Nehogy ne csavarjak rajta azért, magamévá téve: citromhéj helyett narancshéj került bele, whiskey helyett brandyben (sokban!) ázott a gyümölcs, s ment még bele szárított tőzegáfonya is. Egy adagból kijön 3 kicsi torta, amekkorát igértem a telepieknek. Egy extra szeletet csináltam magunknak, hamar elfogyott, jó szeszes volt. Nem volt annyira sötét a tészta, mint Mel-é, de talán érleléskor sötétedik majd.

Szóval a piac ma is nagy sikerű volt. Hosszú sor állt nyitáskor, tele volt a parkoló elől és hátul is. Betty, az elnökünk mindenkitől (már aki hajlandó volt megadni) elkérte a telefonszámát, hogy szigorítás esetén, ha nem nyithatnánk ki, értesítsen minden érdeklődőt. Mert elvileg ma megszületett volna a kormányzati döntés az újabb lockdown-ról. Az itteni operatív törzs (NPHET) erősen javasolja a számok ismeretében az 5-ös szint bevezetését pár hétre. A kormány kézzel-lábbal tiltakozik, így ma délután a NPHET vezetői négyszemközt találkoztak a miniszterelnökkel, hogy győzködjék egymást, elővegyék a statiszikai számításokat, de még mindig nem született döntés. Egyesek a 4-es szinttel próbálkoznának, aztán ha az nem válik be, jöjjön az 5-ös, de az orvosok kardoskodnak a szigorú lockdown mellett. Lógunk a levegőben.

Van olyan piac, ami már öregedő tagjai miatt bezárt a múlt héten. Óvatosságból. Mi kitartunk. Sok vevő megjegyezte, hogy milyen remekül kialakítottuk a piac termeit, látják a folyamatos fertőtlenítést, s ők is hordják a maszkokat. Ma szóba került, hogy ha a Head Office azt mondja, zárjunk be (bár ételt árusító piacként talán nyitva maradhatnánk lockdown idején is) akkor esetleg folytatnánk-e tőlük függetlenül? Életben tudnánk-e maradni? Mennyi lenne a biztosításunk? A legtöbb tag, mint én is,  már amúgy is regisztrált food business, rendszeres ellenőrzéssel. Érdekes volt ezt hallani, mert eddig mindenben fejet hajtottunk a Head Office akaratának, akkor is, ha nem tűnt nagyon ésszerűnek. S most hirtelen (talán a sok sikeres szombatnak köszönhetően) még a független működés is szóba került, nahát! Szerintem a lockdown-t is túlélnénk, most már megvan a rutin, a feloldása után azonnal fel tudnánk venni az ütemet, nem lenne gond, nem aggódom, bár voltak hangok, hogy egy újabb lockdown betenné nekünk a kaput, de látva az érdeklődést, a sok új arcot, szerintem ez nem igaz.

A hét végét Oktoberfest témájú sütikkel fogom tölteni. Nagyot nevettem, amikor befutott a rendelés, mert sokféle kiszúróm van ehhez a müncheni konyhaboltoknak köszönhetően. Valamint egy Instagramon bekövetett Japán iránt rajogó (japanológus) hölgy rendelt sütiket Londonból, amolyan próbaképpen. Látta a kimonó formájú sütijemet, beszédbe egyeledtünk, s végül megegyeztünk abban, hogy én sütök neki sütiket, ő pedig sokat fog posztolni japán kultúrtörténelemből, pl. a 72 mikroévszakról, amelyek egy-egy hetet takarnak. Nemrég elmesélte, hogy október 17-ig tartó mikroévszak a krizantém nyilásának-virágzásának évszaka.

A héten készült még egy make up torta egy tízévesnek (állítólag a tini lányok nagyon rajonganak ezért a James Charles nevű tévés-Youtube-os személyiségért, aki vad arcfestésekkel ejti rabul őket. Elnyílt a szemem, de a mama állította, hogy bizony, ezért a fickóért rajonganak a kiscsajok. A magyarországi "érzékenyítési" botrányokról jut eszembe, amit Eden, a torta címzettje mondott a fenti pasiról (aki meleg): Lányként sokkal szebb. S cseppet sem zavarja, hogy a pasi pasi, s nem lány, csak főleg nőként van kifestve, s úgyis viselkedik. 

S készült még kísérletképpen egy kovászos tökkenyér, madzaggal átkötve kelt és sült, hogy felvegye a szép tökformát. Lehet, hogy csinálok párat a piacra Halloween-ra. A tökszár egy fahéjdarabka.

* Apropó, megvolt az első covidos álmom: valami francia múzeumban jártunk, csupa tágas márványlépcső, de egyik terembe sem mentünk be, s közben rájövök, hogy én vagyok az egyetlen maszk nélküli. Lázas keresgélés a táskámban, egyre növekvő izgalommal... kis rémület, hogy engem most kivágnak innen... maszkot nem találtam, de sikerült felébrednem. Weird times!

Őszi kis színesek

Szombaton megint nagyon jól ment a piac, 11 után már folyamatosan elnézést kellett kérni minden vásárlótól, hogy kissé le vannak rabolva a pultok. Mindent eladtam. Láttam pár visszatérő vevőt, akiket pár hete még újakként aposztrofáltam. Hurrá! Süthetnék többet, kenyérből is mehetne több (bár már így alig férnek a hűtőben), buciból is, megint elfogyott az ötven mézes ember, sőt... Megjelent egy rövidke írás a piacról a környék magazinjában, a Panorámában, ahol a fotóm szerepelt, amint egy maszkos emberkét tartok. Jött egy férfi, aki azért jött el a piacra, mert a gyereke ilyen emberkét akart, miután látta a fotót. Nem tudom, meddig tart ez az őrület a maszkos dolgokért, rá fog menni két napom, amíg Ray rendelését és a magam ötven darabját megcsinálom. 

A hétre egy bonyolultabb feladat van, egy születésnapi torta, egy tízévesnek. Mit kért dekorációnak a tízéves kislány? Mint kiderült, van egy színpompás egyéniséggel rendelkező sminkmester, akit a tinédzserek (s a fiatalabbak...) rajongva követnek a közösségi médián és a tévében, hogy aztán a nevével fémjelzett termékekért lehessen nyaggatni aput-anyut. Így a tortára egy sminkkészletet kell sikerítenem, kinyitott tetővel, amin a sminkmester neve szerepel. Szigorú instrukciót kaptam, hogy a logóként szolgáló aláírásának pontosan ugyanolyannak kell lennie, mint a képen. Ismétlem, a kiscsaj tízéves! Ifjúkoromból emlékszem rá, hogy engem is megkísértett anyám körömlakkja, s bár sosem volt a kislábujjam pirosra (sem) festve, volt, amikor kipróbáltam, de nem tetszett, valamiért úgy éreztem, nem levegőzik a körmöm. De valahogy nem vágyakoztam full sminkkészletre, főletg nem tízévesen... Sebaj, mindig tanul az ember valamit. Öregszem, az biztos, mert egyre többször húzom fel a szemöldököm fura gyermeki kívánalmak hallatán, s egyre jobban zavar, ha nem köszönnek az aprónépek a telepen.

Közben az Üzemből jövögetnek a Halloween-i sütirendelések, a telepiek kértek Halloween-ra tortát, sőt befutott karácsonyi tortára is rendelés, és az első mézesház rendelés is megvan. Felfedeztem egy másik sütikiszúró készítőt, így sikerült néhány új kiszúrót rendelnem Halloween-ra, karácsonyra. Más típusúak, mint a szeretett SemiSweet Mike kiszúrói. A lényeg, hogy nem fogok unatkozni, semmiképpen. 

Miután megkaptam ex-főnököm mamájának tortareceptjét, egy keresés során ráakadtam egy rovatára, amiben már megírta ezt a receptet. A két recept nagyjából (de csak nagyjából) ugyanaz, élek a gyanúperrel, hogy megváltoztatott ezt-azt, ahogy megtette más receptekkel is, amikor még az Üzem tulaja volt. Apróságokat írt át csak, de elég változtatást eszközölt ahhoz, hogy ne legyen ugyanolyan a süti, mint a kávézóban. Ezért most az eredeti recepttel próbálkozom, sütök egy kisméretű tortát, kóstolás-méretigazítás miatt, s azt fogom majd felajánlani a telepieknek, A torta elég nagy mennyiségű szeszt tartalmaz, ami nem sül ki a belevalókból, nem árt, ha a szülők meg tudják kóstolni, nehogy gond legyen, hogy a kiskorúaknak nem ízlik a szeszes torta. 

Időközben ugye, az ország Level 3 megszorítás alatt került, mert már napi 600-800 beteg van, legtöbbjük 45 év alatti, s a halálesetek sem fogyatkoznak, s az intenzíven kezeltek száma is lassan, de emelkedik. Nem tudom, mikor jön el a nap, amikor a piac úgy dönt, nem reszkíroz meg semmit, s akkor teljességgel a kávézókra és a telepre kell koncentrálnom. Ray továbbra is a kiszállított süteményes rendeléseket hírdeti, nagyon jól megy neki, így nem aggódik, de nekem a piac nagy bevételt jelent, nem szereném, ha leállna. Elvileg nem járkálhatnék a megyehatáron túlra, de szerencsére munkavégzés alá esik a szállítás és a piacozás is, s most már van emailem Ray-től, ha megállítana a rendőr. 

Az elszúrt országúti ellenőrzések miatt óriási a felháborodás, mert ugye, kora reggel akasztották meg a forgalmat, és késő délután, volt olyan rész, ahol nem is állt rendőr, csak megszüntették a sávokat, s megakadt a reggeli sűrű forgalom. Kamionok, buszok és munkába igyekvők szorultak egymás mögé... kórházba siető szülő beteg kisgyerekkel, több órára. Még a parlamentben, bocsánat Dáil-ban is szóba került ez a hebehurgyán meghozott és elvégzett intézkedés. Megállítani nem állított meg minket senki eddig, de a sávszűkítést láttam szombat reggel, s később piaci kolléga mondta, hogy látott rendőröket az úton, akik a Dublinból kifelé menő forgalmat ellenőrizték. Most már maszkviselés megtagadásával kapcsolatban emlegették a büntetés bevezetését, de döntés még nincs.

Leginkább a fiatalok italozásaitól-partizásától tartanak, hiszen a sok egyetemista/fiatal összejár az online előadások után, ők és a fiatalabb nemzedék az, akinek leginkább hiányzik a társasági élet, s most ők betegednek meg nagyobb számban. Mi elvagyunk a heti egy ebédért sétával. Egy újságcikkben a magatartástudomány kutatója szépen levezette, hogy most már nem tiltásokkal, és szűkszavú utasításokkal kell a népet nevelni arra, hogy betartsa a szabályokat, hanem példákon át kell bemutatni, milyen ártalmas lehet a felelőtlen viselkedés. Egy meg nem nevezett fiatal pár példáját pl. jóval többen olvasták el az újságban, mint a megszorításokról szóló cikket. 

https://www.irishtimes.com/news/health/how-one-couple-s-weekend-away-resulted-in-30-covid-19-cases-1.4368824

Felelőtlen viselkedésük miatt 30 megbetegedést okoztak. Ha így megmutatják, milyen következményei lesznek egy-egy összejövetelnek, az sokkal jobban megfogja az embereket, mint az, hogy "ne menjenek társaságba", írta a kutató.

Városkánk üzleteit pedig egy fura, vírustagadó csoport támadja. Ugye, most már minden boltban, zárt bolthelyiségben kötelező a maszkviselés, nincs mese. A boltban, ahová leginkább járok, szól is a biztonsági ember, ha nincs maszk valakin, sőt, már a bejáratnál mutatja, hol a fertőtlenítő, ne maradjon ki az sem. Nos, ez a csoport bejár boltokba (nem élelmiszerboltokba, ahol van biztonsági ember, hanem az őrizetlen helyekre), maszk nélkül, s amikor szólnak nekik, botrányt csinálnak, hangoskodnak, emberi jogaikat hangoztatják, aztán pedig fenyegető üzeneteket küldenek a bolt telefonszámára, leértékelik őket a Google Maps-on, vagy egyéb helyeken, s úgy általában, beszólogatnak a boltban lévő (maszkos) vevőknek. Megdöbbentő, mik vannak, ebben a "fogjunk össze" időben. Szerencsére a piacot még nem találták meg, remélem, nem is fogják. Sajnos, a rendőröket lefoglalja az útellenőrzés, nem érdekli őket a dolog, mint ahogy a telepünk végében bulizó fiatalokat sem zargatták széjjel a minap, csak szóltak nekik, hogy haza kellene menni. A rendőrök távozása után tovább folyt a buli. Mondjuk, hozzánk most nem hallatszott fel a zene és a gördeszka csattogás, csukva minden ajtó-ablak, de a közelebbi házaknál zavaró lehetett. Nem tudom, mire várnak a rendőrök, hogy megint ki- vagy meggyulladjon valami ott a félig lerombolt teniszpálya romos öltözőinél, amit bulizásra használnak ezek a fiatalok? 

Közben kiderült, hogy a szomszédes, elhanyagolt terület tulajdonosa nem hagyott fel az ötlettel, hogy öregek otthonát épít ott, mert a minap valaki fényképezte a telep falát, s az érdeklődésre, hogy miért teszi, elmesélte, hogy a korábbi drónfelvételeket egészítik majd ki a fotóival, hogy mi, a telep lakói (s más érintettek) 3D-ben nézhessük meg, mit terveznek a telep mellé. Kiváncsi vagyok, mikor vágnak bele, s tényleg az épül-e, amit eddig emlegettek.