... takarítani fogok. Agyilag, lelkileg, testileg, lakásilag, kívül-belül. Ami tavaszi nagytakarítás elmulasztódott az idén, az elkészül hó végén, vagy májusban, ahogy belefér. A maradék varratok kijöttek, ha nem nyomkodom őket, egyik seb sem fáj, most már emelni is lehet. Kicsit le kell tisztítani az életemet, ha nem akarok szétaprózódni, hogy az uram szóhasználatával éljek.
Mert ez így sok. A bűvszó az egyszerűség. Nem lehet ennyifelé, ennyi dologra/emberre/gondra teljes figyelemmel figyelni. "Lebutítok", fogadom meg sokadszor. Szorosabbra húzom a kerítést magam körül. Meglátjuk, megy-e? A szemnyitogató élmény unokaöcsém bőgve elhangzó kérdése volt a játékokkal teli szoba szőnyegén: "Micsinájjak? Micsinájjak?", bőgte a kisgyerek. Meg tudom érteni a gondját.
