"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap kivételesen meghallottuk a postást, a csomagosat. A dobozt az uram kapta a kezébe, s amikor megláttam, hogy - hah! -, honnan érkezett, nagyot dobbant a szívem. De ennek okát majd később taglalom. Lényeg, hogy ráérősen bontottam ki a csomagot, még álmosan, csak a cellux fejtése közben tűnt fel, hogy ez nem lehet "hivatalos" csomag, kézírásos a címem... hmm.... Aztán amikor kinyitottam, ott visongtam a szobában, boldogan, mert tényleg... új-zélandi csoki, kiwis és más kiszúrók érkeztek, valamint rejtélyes magok, amihez majd kapok utasítást... Nagyon boldog voltam. Imma, Pukekó, köszönöm! (V. szerint bennem még az a jó, hogy gyerekként tudok lelkesedni és örülni dolgoknak, de szerintem a hangoskodós ugrálást - főleg pucér seggel, zuhany előtt - már ő is túlzásnak tartotta. Sebaj. Azóta már az agyam is meglódult, hogy kinek csinálhatnék kiwis gingerbread-et, esetleg torta tetejére, dekornak, igazi páfránylevél alá...) *** A tegnapi piaci értekezleten kiderült, hogy a janu...

Ma reggel a postás (talán új van?) nem hagyta a csomagot a muskátlik mögött, ahogy eddgi szokta, hanem cédulkát hagyott helyette. Hiába futottam utána, már elkerekezett, nem tudtam elkérni tőle V. születésnapi ajándékát, amit szülei küldtek Budapestről. Az uram nemsokára 42 éves lesz... S mivel a városban volt dolgom amúgy is, erőt vettem mostanság még az eddiginél is tunyultabb, puhultabb tetememen, s önfegyelmet erőltetve rá, nem kocsival, hanem gyalog mentem be a városba, végiglátogatni a helyeket, hogy ételfestéket, fonalat vegyek magamhoz, no és a csomagot. Bő másfél órás séta, kezdésnek nem rossz. Kivételesen a tenger felé eső városrészen mentem át, ahol még nem minden utcát ismerek, de gondoltam, mégiscsak szebbek lehetnek, mint a buszoktól, autóktól zajos keskeny főutca. Nem is csalódtam, virágillat fogadott, s egy nagyobb építkezés kivételével kellemes, madárfüttyös, csendes délután. Egy nagy kanyarral elértem a főutcához, ahol kedvenc boltomban, az Anvil-ban vettem ex-főnököm...

Sebtiben elkattintgatott képek az Ashford melletti Usher Gardens-ről, az ország leglátogatottabb (magán)kertjéről. Még virágoznak kedvenceim, a "bluebell"-ek, a rhododendronok. Busznyi angol nyugdíjas járkált a kert térképével kezében, és lelkesen végezték a növények beazonosítását, kisgyermekes szülők üldözték sarjaikat, akik lelkes visítással el-eltűntek a virágzó bokrok és kis patakocskák alkotta útvesztőkben, érett párok (khm) andalogtak, arcukon átszellemült mosollyal a virágillatban. Csodás hely! S persze, beugrottunk a piacra is, de arról majd holnap...