2008. október 22.

Kedves Emese és Laci!


Sikeresen túléltem a tegnapi napot, sőt, este nyolcra le is szállítottuk a sütiket. (Semmi kedvem nem volt egymás után kétszer korán kelni.) Amint megtudtam, a sütimegrendelés nem valami "fiatal cégnek" kellett, hanem az RTE-nek, az itteni MTV-nek (Radio Televís Eireann), akiknek bizony van pénze. A tv után én is fizetek adót, vastagon, abból bőven futja a sütikre. Jó babra meló volt, festegetés, aztán várni, hogy száradjanak, amíg ez a réteg száradt, dekoráltam a többit, futószalag-munka volt. A sütik ovális végét - mivel nem volt megfelelő méretű kiszúró hozzá - végül egy mécses alumínium héjával szúrtam ki: kettévágtam, kitágítottam 4 centisre, és máris le tudtam vele vágni a sütik végeit. Nem dobom ki, még jól jöhet. Ja, hogy miért nem csináltam - mondjuk - egy pálinkás pohár végével? Mert így gyorsabb és egyszerűbb volt. Különben sincs megfelelő méretű poharam, ezzel pedig egyformák lettek a végek.

A városból hazafelé - mert a levegőben pizza- és gyorséttermek illata szállt - megálltunk enni egy pizzát a parti olasz vendéglőben. Megünnepeltük, hogy megkaptam két elmaradt csekket (juhé!). Természetesen új-zélandi bort ittunk a pizzához. Ott most tavaszodik, míg felénk már hideg reggelek járnak, eddig elég volt a kapucnis rögbifelső a szállításhoz, most már veszek alája egy hosszúujjú pólót is. Reggel 6 fok köszöntött bennünket, rendkívül jól esett a fűtött ülés a derekamnak. Éjjelre egyre hidegebbet ígérnek, oda kell figyelni, mikor hagyom nyitva a szellőzőket az ajtó felett, a hálóban. Nappalra becsukom, hogy ne húzzon be a hideg, éjjelre ráhúzom a függönyt az ajtórat és kinyitom őket, így nem lesz reggelre párás az ablak.

Mára a két mézeskalács ház és egyéb mézeskalács dolgok vannak előírva, s bármilyen extra dolog, amit még ki tudok sütni. Csinálok egy nagyon dekoráltat és egy egyszerűt. Tegnap V. főnöke rendelt egy házat és Zdenek-féle sütiket Karácsonyra, sőt, karácsonyi tortára is rákérdezett. El akartam neki küldeni azt a képet az egyi tortámról, ami a kávézó oldalán volt fent, de már leszedték. Az első karácsonyi rendelésem!

Tegnap este, amikor bementem a kávézóba, rájöttem, miért érzem magam olyan furán ott. Már nem tartozom oda, de oda is tartozom. Ismerősként körbenézek, és kicsit idegen minden, de mégis ismerős. Kicsit bosszantó, hogy pár dolog nem változott, ugyanakkor belesajdul a szívem, ha változik valami. Mint pl. a levett kép a weboldalukról. A megváltozott hirdetőtábla, a feliratokkal, amelyek kávézóbeli programokat hirdetnek - már nincs közöm hozzá, már nem vagyok részese, csak annyiban, hogy a pulton ott a süteményem. Már nem léphetek oda a kérdező vendéghez, hogy elmondjam, ebben a sütiben ez és ez van, rá kell hagynom a pincérre. Talán zavaros, amit mondani akarok. A jelenlévők közül egyedül Elenát ismertem, az olasz nőt. Aki mindig olyan kedvesen köszönt, megölel, kérek-e kávét, hogy vagyok, hogy megy az üzlet... Bármenyire is megígértük egymásnak, nem jöttünk össze, kávéra, ebédre, bevándorlókról való beszélgetésre. A többiek mind új emberek voltak. De most legalább találkoztam Lydiával, az új managerrel. Eddig csak telefonon beszéltünk. Amanda nagyon jó véleménnyel van róla. Kedves nőnek tűnik, eddig még akármiért hívtam, azonnal elintézte.

A reggel szállított lemon tart-ból már csak egy szelet volt. Lydia mesélte, hogy dolgozik a közelben egy nő, mindig jön, és vesz belőle három szeletet. Nagyszerű. Kérdeztem, szállítsak-e kettőt legközelebb, nem volt ellene kifogása. Következő héten megteszem.

Amúgy reggel egy becsomagolt fotó várt a kávézóban. Aniz hagyta nekem, búcsúajándékul. Aniz ugyanis fotózik, a kávézóban is az ő képei vannak fent. Elutazott Írországból, sokévi (illegális) itt-tartózkodás után. Márciusban megpróbál visszajönni, most már van lehetőség amerikaiaknak, hogy munkakeresésre jogosító vizumot kérjenek, és dolgozhassanak, az eddigi hosszadalmas ügyintézés nélkül. Búcsúpartijára - amit nem tartott meg, mert túlságosan elszomorította volna - szülőhazája, Mexikó színeivel dekorált lepkéket készítettem.

***
Tegnap láttam egy egeret a kertben. Ugyanúgy szélütötten bukdácsolt a lehullott magok között, az etető alatt, mint nyáron a megmérgezett kispatkányok. Alighanem a kert külső falán lévő méregből evett, amit a management company tett ki. Gyorsan megszabadítottam a kínjaitól. Még csak el sem szaladt, amikor mellé léptem. Szegény. Most már tényleg be kellene tömnöm az a lyukat a falon.

Ma reggel pedig egy ökörszem és egy erdei pinty volt az etetőn. Az ökörszem - milyen aprócska! Akkora csak, mint egy golflabda, csak kiáll belőle egy csőr és egy farkocska. Tegnap pedig végignézhettem, miként fürdik a vörösbegy. Már korábban is láttam, hogy az egyik, esővízzel telt alacsony tál körül vízfoltok vannak, sejtettem, hogy valaki ott élvezkedett. Belemászik a vízbe, egészen belenyomja magát a hasáig (beleguggol?), a szárnyát és farktollait szétterpeszti, és fröcskölve pancsol - így fürdik. Ott ültem tőle alig másfél méterre, és néztem. Azt hiszem, vizet váltok abban az edényben, mert föld is van az alján, állott is, csak koszosabb lesz tőle a tollazata.

***
Írni akartam még a piaci értekezletről, sütős karrierem kezdetéről, és arról, mik jutottak eszembe egy képről, amin egy néni tésztát nyújt, de most vár a konyha. Majd legközelebb.

2008. október 19.

Helyzetjelentés megint

A hét sűrű volt, a következő még sűrűbb lesz. Ha valaki járt a hétvégén a Pet Expo-n a Royal Dublin Society nevű nagy kiállító stb. központban, Donnybrook-ban, akkor talán találkozott a sütijeimmel: 300 kutyacsont és 100 kutya készült valami új kutyakaja promóciójához. A kutyákra nagyon odafigyeltem, hogy bájosak legyenek. Nem volt rossz foglalatosság, két hosszabb filmet is "megnéztem", amíg festegettem rájuk az alapréteget. Az összes feleslegesnek tekinthető dobozt, doboztetőt felhasználtuk a szállításhoz. Szombaton pedig eleget tettem a piaciak egy régi javaslatának, és csináltam kisméretű parti kenyeret, ami nem 19, hanem 7 kis tésztagömbből állt. Igen szépen nézett ki, és el is fogyott, fejenként 2 euróért. Sőt, kivételesen az összes (24 db) Zdenek-féle gyömbéres süti is elfogyott, eddig még sosem adtam el egy tucatnál többet. A szépen sikerült pereceimből azonban csak öt kelt el. Múlt héten pedig négy, ne elégedetlenkedjek. A maradék ötöt megettük vajjal ebédre.

Mondhatnám, hogy szombaton-vasárnap előre lustálkodtam, de azért más is belefért. Elmentem heti bevásárlást elintézni, így legalább friss levegőt is szívtam a kocsiból ki-be szállva, haha. Csináltam kiadós vacsorát, maradt még holnapra is. Amúgy csak alvás, olvasás, újságolvasás volt program. Az álmaim furák, azokról a dolgokról álmodom, igen élénken, amelyek miatt aggódom, amelyek miatt néha elfog a pánik. Majd 2-3 hét múlva nyugodtabb leszek, ha túl vagyok a Dingle-beli úton (drukk-drukk) és az adózáson.

No, mi vár rám? Főleg meló:

Hétfőn: sütés kávézónak, és ha belefér, szerdai extra megrendelésre sütés, este piaci értekezlet
Kedd: szállítás, extra megrendelés sütése, dekorálása
Szerda: szállítás, mézeskalács házak és egyéb mézes termékek készítése Mr. Murphy-nek
Csütörtök: sütés kávézónak és egy jótékonysági felajánlásra
Péntek: szállítás, majd a szokásos dokilátogatás, sütés piacra és a jótékonysági felajánlásra. Este utóbbiak leszállítása
Szombat: piac, majd autózás Dingle-be
Vasárnap: Remélhetőleg sikeres találkozó Mr. Murphy-vel - majd autózás haza
Hétfő: Bank Holiday, talán pihenünk. Hétvégi újság kiolvasása :-)
Kedd: sütés kávézónak
Szerda: háztartás gatyába rázása a kihagyott napok után. Talán egy kávé Susan-nal, míg megnézem az esküvői képeket.

Nem fogok unatkozni. Ez a terv - ember tervez, Isten végez. Most már csak munkakedvvel kell bírni.

***
Az Index írta, hogy veszélyben vannak a magyar énekesmadarak. Sok a szarka, bántják az énekesmadarakat, kirabolják a fészkeiket. Itt sok szarka van, de nem tudok róla, hogy problémát okoznának a többi, városba betelepedett kismadárnak. Amúgy a szarkák legutóbbi érdekes tette az volt, hogy leesett az etetőre akasztott, nylonhálóba zárt hájgömb - amibe finom magok vannak keverve -, és az lent hevert a terasz kövén. Fürdés után szándékoztam kimenni, hogy a helyére akasszam. Erre egy szarka hálóstól-mindenestül elvitte. A következőt már egy hurokkal akasztottam ki a madaraknak. Korábban, ha húspotyadékot raktam ki a kerti shed tetejére, a szarkák vitték el mindig, számíthattam rájuk a nyom nélküli eltakarításban, de volt olyan is, hogy két termetes varjú szedegette fel a kaját. Óriásiak voltak így közelről.

Még az ősidőkben, amikor az egyetemen dolgoztam, találtam egy fészekből kiesett kisvarjút, és hazavittem. Eléggé meglepett, mennyi tolltetű nyüzsög a tollai között - nem is nyúltam hozzá. Két napig volt nálam, kapott nyers husit, csíkokra vágva, elég nehézkes volt az etetése - aztán egy szakértő ismerősöm jól leszúrt, hogy vigyem vissza a fa alá, ahol találtam, ott nagyobb eséllyel taláéja meg az anyja - már ha keresi. Így a Holbrook névre hallgató madár (mindig is szerettem hangzatos neveket adni az állataimnak), visszakerült a Botanikus kert platánfái alá. Valószínűleg nem élte túl a megpróbáltatásokat, de amennyi varjú élt az A épület mögötti platánfákon, a hiánya aligha tűnt fel bárkinek is.

Többet nem vittem haza madarat.

***

Ezt pedig a mai bevásárlás közben találtam. Az uborka aligha magyar (bár lehet, hogy Mao-ról vásárolják hozzá az uborkát, ki tudja), mert a gyártó cég német, és nem hallottam még róla, hogy a chilivel lenne ízesítve a savanyú uborka Mao-n, de alighanem azért a név, mert a termék "csípős és fűszeres. Ja, és rusztikus. Hogy ez mit jelent egy üvegnyi savanyú uborka esetében, valaki elmagyarázhatná. Lehet, hogy az uborkák egymástól enyhén eltérő méretére gondoltak? Hm...

***
Az újságok továbbra is a recesszióról huhognak, megy a huzavona a költségvetés körül, írják, mennyire nem fogynak a drága lakások/házak (ötvenezer áll eladatlanul), mennyire nem megy a vendéglátó iparnak, szállodák, turistalátványosságok jelentik a vendégek-látogatók számának 20-25 %-os visszaesését. Nem irigylem a szállodai alkalmazottakat (sem). Marad a lélekmasszázs, Moni módra: élvezem, hogy fúj a szél, és ijesztően meghajolnak a telep behajtójánál álló fák. Élvezem, hogy a szél maroknyi sárga levelet lök a szélvédőre, hogy a következő pillanatban tovább libegjenek. Élvezem, hogy néha egészen aprószemű eső esik, puha permetként, az arcomra, amikor kimegyek a teraszra, megnézni, van-e szivárvány. Élvezem azt is, hogy a Kilternanba vezető hátsó út mentén aranyszínűek a fák és itt-ott tele az út ellapított vadgesztenyékkel. Megnyugvással tölt el, hogy a család és a barátaink viszonylag jól vannak. Van néhány jónak ígérkező könyv a polcon, ráérősebb időkre, jól sikerült a vacsora, és megeredt a pohár vízbe tett három tigrisbegónia-levél. Simon Schama történésznek új, remek sorozata indult American Future címmel a BBC-n, itt az új River Cottage-sorozat, őszi ételekkel, s valami csoda folytán érni látszik néhány paradicsomom.

"So, why worry now?"