Ma legnagyobb megdöbbenésemre felülmúltam magamat, s az év eddigi legsűrűbb hete után Advent első vasárnapját karácsonyi torták sütésével töltöttem. A múlt hét igen húzós volt, annyira húzós, hogy nemet mondtam egy nagy megrendelésre (pedig új kliens lett volna), és főnököm megrendelését is csak részben tudtam teljesíteni. Ilyen sem volt még, kicsit zavar, de nem fért bele. 200 mézes hópehely és hóember helyett csak nyolcvan hópelyhet kapott, de azokat becsomagolva, szépen, mutatósan.
Hétfőtől aztán aprósütik, mézes figurák jönnek, azokra is van már pár megrendelés, főleg a piacról... S 6 mézesházra, s egyre, díszítetlenül, mert Susan barátnőm lánya a gyerekeinek és az unokatesóknak azt találta ki - remek ötlet egyébként! - hogy idén együtt dekorálnak egy házat, és együtt is rakják össze, saját ízlés alapján. Nekem csak a paneleket kell lesütni.
Idén kétféle recept alapján dolgoztam, ami a tortákat illeti: az első Orlando Murrin-é, jó sok cukrozott cseresznyével, évek óta ezt használom, bevált, megszokott recept. Nothing fancy :-) A másik Fiona Cairns-é, akihez Bogi barátnőm (érdem nélkül, de kitartóan) hasonlítgat: ő az, aki a hercegi pár, Vilmos és Katalin esküvői tortáját készítette. A hölgy (skót származású) sütibizniszét mini karácsonyi torták árusításával (is) kezdte, s receptjét, s a sütés mikéntjét egyik könyvéből vettem.
Nem egyszerű a dolog, van benne pár érdekes alapanyag, pl. tamarind. De a nekikészülést már hetekkel ezelőtt elkezdtem, mert megkértem Ray-t, a séf kollégát, hogy tegyen félre számomra pár megüresedett babos konzervdobozt (Ms. Cairns ugyanis abban süti ki a mini tortákat.)
A kapott dobozokat egy zacskóban beraktam a kamrába, meg sem néztem őket alaposabban, mondván, majd később kimosom őket. (Azt gondoltam, ha alaposabb tisztogatásban nem is volt részük, azért csak kiöblítette őket Ray, vagy a tanoncunk, Claire.) Pár nap múlva, ahogy hajolok le a cipőmért az előszobában (előlyuk inkább, méretét nézve) fura, kissé érett hónaljszagra emlékeztető illat csapott meg. Illat a fenét, szag. Jesszusom, mi romlott meg? Körbeszaglásztam - elsőként a szemetest, mint minden fura illat megbízható forrását, de nem, nem volt büdös. Mint egy vadászeb, szimatoltam, követve a csíkot, s igen, ahogy sejthető volt, eljutottam a kamráig, ahonnan a zacskóból nézett rám a nyolc doboz. Nem, nem voltak kimosva, s az aljuk is tompán csillogott, mert ült - és bűzlött - bennük az a fura, krémes lerakódás, ami a babok után maradt....
Ma már tisztára sikálva vártak a sorukra. Ms. Cairns receptjéhez tegnap megvettem és összeraktam, szesszel alaposan meglocsoltam - whiskey-vel a brandy helyett, mégiscsak Írországban vagyunk, vagy mi a szösz -, a szárított gyümölcsöket, s ma már csak a vajat, cukrot, tojásokat, a lisztet és a megpirított dióféléket adtam hozzá. Az Őrnagy edényében lévő keverék meglehetősen soknak tűnt, még azután is, amikor kiporcióztam a 8 adag tortát (nem a könyvben javasolt 100 grammosakat csináltam, hanem 150 grammosakat, hogy jó magasak legyenek, legyen hely a szalagnak a derekuk körül és a dekorációnak a tetejükön). Elvileg ez a keverék egy 23 centis csatos tortaformában sülne ki, úgy 3 óra alatt... Végül kisütöttem egy 18 cm-eset is. Nehezen sült át, a keverék majdnem felért a tortaforma tetejéig... Most ott illatozik a konyhában, érdekes illatot árasztva. A tamarind és a pia keveréke... Most van három, eladásra váró nagyobb tortám, és 8 kicsi, amely közül párnak már van gazdája, ajándék lesznek valakiknek :-)
Nostantól karácsonyi készülődés, és pár születésnapi tortamegrendelés tart majd a bűvöletében. De ha minden jól megy, 22-től szabad leszek. Megbeszéltük Verővel, hogy az idén nem fogok utolsó napi szállításokat végezni, így majd meg kell mondanom a minden évben lefagyaszthatatlan gombalevest rendelő hölgynek, hogy idén mással kell dolgoztatnia, mert kivételesen a saját családomra áldozom az időmet. Sorry.
***
A közösségi kert szépen alakul. A fonott kerítés (fence hedge - fedge) remekül néz ki, még kedden befejezték. Nemsokára megjönnek a gyümölcsfák is, aminek elültetésére a meghívókat holnap osztjuk/tom szét. Hátha többen jönnek el, mint az ültetésre. Hannah szomorúan mesélte, hogy a kiküldött kérdőívre hatan válaszoltak csak, s ugye, 138 lakás/ház a telepen.
A maradék fűzfavesszőket három-négy lelkes ember dugta le, és fonta össze, a gyümölcsfák elültetéséből igazi közösségi megmozdulást szeretne csinálni Hannah, így kitaláltuk, hogy minden fának legyen egy gazdája, mégpedig egy kisgyerek, hozzanak kis karácsonyi díszt a fájukra, én névtáblácskákat javasoltam, mert a személyre szabással nagyon sok mindent el lehet érni. Meglátjuk, hányan jönnek el 8-án, ami nemcsak Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepnapja, hanem Írországban hagyományosan ezen a napon szokta a "culchie"-nak titulált (és lenézett) vidékiek tömege elárasztani Dublint, hogy letudják a karácsonyi vásárlást (lásd Nr. 83 a mellékelt linken). Elvileg tehát nekünk is Dublinban a helyünk, de inkább a faültetést választom :-)
Addig is, amíg megint jelentkezem, egy szép kép Asturiasból: ilyenben tartják vidéken a terményt. Érdekesnek találom az oszlopokat, amik a felső szintet tartják. Volt, ahol autó állt alatta, volt, ahol kivénhedt szántó-vetőgép, de láttunk disznóólként teljesen körbekerítettet is! Ami tetszett, hogy rengeteg virág volt a korlátok mögött, muskátlik, néhol lelógó futók...
