S úgy eltelt egy hónap!
Lassan a naptárat kell nézegetnem, mi is történt, hogyan történt. Sok testi dolog jön, proceed with caution. Október 8-án volt az utolsó klinika, ahol megint csak előkerült az új, erősebb antidepresszáns kérdése, amit tologattam magam előtt. De addigra már mindenem tele volt az örökös bőgéssel, így rábólintottam. Dr. Amina (a kórházi orvosom) felírt mellé egy enyhe, ámde benzo alapú nyugtatót, s azt mondta, előbb rakjam rendbe a mentális egészségemet, aztán kezdjem újra a gyakorlást a bipap géppel, de előtte vegyek be egyet ebből a nyugtatóból, hogy lazábban tudjam kezelni a gép okozta nehézségeket. Oké... Mellékhatások? Talán lesznek, talán nem lesznek, de mindenki más, ne ezen törpöljek, vágjak bele, idővel jobb lesz, meglátom. Belevágtam az antidepresszánsba. Az első hét kemény lesz, ki kell bírni, aztán elmúlnak a kellemetlen tünetek. Így dr. Google. Kibírtam. Nem mosolyogva, hanem nagyokat nyögve, az önsajnálat langymeleg pocsolyájában heverve csináltam végig az esti rosszull...