Húshagyókedd, 2022.
Mit csináljak háború idején? Vérző szívvel vágyjam vissza a békeidőket? Próbáljam minél több módon elképzelni a magam és szeretteim rettentő halálát? Haljak meg minden háborús képsor minden egyes szereplőjével, vonuljak le a metróba, hordozzanak a mentőig, harapjak a keserű anyaföldbe, rettegjek minden rettegővel, omoljon össze a szívem minden összeroskadó épülettel? Igen, jól teszem, ha átérzem mások szenvedését, ha nem dugom homokba részvétlenül a fejem, ha együtt lélegzem mindenkivel, akit bántottak vagy bántanak. Megijedni nagyon emberi, hogyne félnék attól, ami rettenetes, szájhősök és kőszívűek kivételével mindenki reszket. Abban van szabadságom, hogy mennyire függök rá a félelemre, mennyire táplálom magamban az észszerűn és a szívszerűn túl, az őrületig. Nézzem, olvassam napi huszonnégy órában öt nyelven a különböző hírforrásokat és elemzéseket? Hiszen aki nem követ mindent, nem elég tájékozott, fogalma sincs, mi folyik valójában, minél több szemszögből kell ismerni a valóságot,...