"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nem vagyok egy haj-de-nagy rögbirajongó, de azért ma rágtam a körmöm a Wales-Írország rögbimeccs ideje alatt. S aztán lehetett örülni : Holnap pedig fogorvos. Nagy kedvvel fogok géphez ülni, ha túlélem. "Csak" fogtömés, mégis remeg a gyomrom, as usual.

Az ilyen pillanatokért szeretem ezt az országot. A lakóit. A humorukat. S hogy - mint a felvételből kiderül - itt is akadnak még olyanok, akik annyira büszkék a cégükre, a munkájukra, hogy úgy gondolják, az általuk készített termék világraszólóan fontos, nem lehet meglenni nélküle, költözzön akárhová is az ember. Virtuális poháremelés Mick-re, a Tayto -tól. http://www.youtube.com/watch?v=MNSIV_nDeMo (Ugyan feliratos, de jó angoltudás mindenképpen ajánlott a felvétel megtekintéséhez. S némi jártasság sem árt az ír kultúrában, a köznapi nyelvezetben.) (Amúgy az egész műsor fergeteges, Dara O'Briain humorát bármikor, bármilyen mennyiségben képes vagyok elviselni. Az csak egy külön bónusz, hogy az illető Bray-ből való :-))

Ezzel a felfedezéssel muszáj eldicsekednem, mert úgy örültem neki, mint majom a farkának. (Bár eddig csak kutyát láttam rettentően örülni a farkának, de ki tudja, biztos a majom is csinál olyan őrült, magakörül forgásokat, mint egy eb.) Az utóbbi időben nem volt szerencsém a kávétortával. A tészta amolyan dús piskóta tészta, vagyis ugyanolyan súlyú sütőporos liszt, cukor, vaj (225 gramm mindegyikből) kerül a 4 tojás mellé. Valamint 50 ml kávé. Akárhogy igyekeztem, vertem habverővel, fakanállal, a sütés végén a szép, nagyra hízott torta a rácson összelappadt, vagy csak a közepe maradt púpos, amikor kifordítottam a papírtányérra, a teteje kifelé szélesedett, ronda volt. Felvágva további turpisságok derültek ki: a tésztában nagyobb, sötét foltok (mintha vizes lett volna), azt hiszem, erre az állagra mondják, hogy "szalonnás" a sütemény. Kísérleteztem csak az alján kivajazott, kibélelt tortaformával. Nem volt jó. Kivajaztam a sütőpapír mindkét oldalát. Nem volt jó. Kibéleltem a s...

Először is, dicsekszem, egy éttermeket ismertető (Menupages) oldalon a kávézó kritikái között találtam ezt a friss megjegyzést, az általam sütött citromos "tart"-ot dicsőíti: "The lemon tart is truly mouth wateringly droolingly gorgeous. Think Homer Simpson thinking about doughnuts and you'll know my reaction to the wonder that is the cake cafe lemon tart. Unfortunately, I haven't seen it in a while but I await it's return impatiently." (Fordítás sebtiben: "A citromos tart nyálcsordítóan finom. Jusson eszedbe Homer Simpson, amikor a fánkokra gondol, nos, nekem ugyanaz a reakcióm arra a csodára, amit a Cake café citrom tart-nak hívnak. Sajnos, az utóbbi időben ritkán látom, de türelmetlenül várok a visszatérésére.) No, érdemes dolgozni. Majd felrakom a receptjét valamikor. S azért nem látta szegény, mert januártól csak heti egy alkalommal szállítottam 1-2 tartot, a korábbi heti 4 helyett. *** Megpróbáltam hétfőn bemászni a kertbe. V. korán hazajött a...

Egy gyors sztárfotó erejéig beült egy Ferrari-ba: Szakmai ellenőrzésnek vetette alá a MiTo-t: S ellenőrizte, nem csöpög-e a cucc a Ford Focus RS kipufogójából: Így mulat egy utazó nyúl.

Először is, szívből jövő, tiszteletteljes gratulációm Schmidt Egon ornitológusnak és írónak, abból az alkalomból, hogy Kossuth-díjat kapott. Gyermekkoromban a polcon, apám jóvoltából ott voltak a könyvei, amelyekből sokat tanultam. Egy alkalommal, Kildare-be autóztunk, Feriékhez, a csodás lótelepre, Rathangan-ba, s akkor hallgattuk végig Tollasbál az erdőben c. CD-jét. Még az állatokért nem nagyon rajongó uramnak is tetszett a madárdallal zsúfolt felvétel. *** Egy kommentelőm írta nekem, privát emailben (remélem, nem haragszik meg, hogy az engedélye nélkül idézem): "Remélem Ti nem érzitek meg annyira ezt a mostani válságot, persze olvasom a blogodat (szoktam morogni magamban amikor már régen nem írsz), de egy más szintről kezdeni a válságot az más végeredményt is jelenthet, talán könnyebb átvészelést." Mondhatnám, nagy büszkén, hogy személy szerint nem érezzük meg. Annyira. Bár néha olyan "utánam az özönvíz" érzéssel veszem le a jobbik palack bort a polcról, egy kic...