Ha pocsék az idő, mondjuk országos vad eső és kitartóan viharos szél fúj, és görgeti a cuccokat a teraszon, akkor azt a visítás és esőcseppek kopogása nélkül is tudnám, mert ilyenkor megváltozik a repülők útja Bray felett. A gépek sokkal jobban hallhatóak, mintha alacsonyabban is repülnének, gondolom, aszerint közelítik meg a repteret, hogy honnan fúj a szél.
Most is hallom őket, odakint (tehát) vad szél fúj már reggel óta, a nap sehol, olyan takaróba burkolózó, forró teás, befészkelős délután-érzésem van, pedig előbb-utóbb ki kell mozdulni, mert a) meg kell venni a vasárnapi újságot, anélkül nincs élet, b) este kiállításra megyünk. Sűrű ezen a hétvégén a társasági élet, ugyanis új ismerősökre tettünk szert, csevegéssel, sörözéssel, kedvenc zöld szigetünk kritizálásával ("Paddy bashing") úgy eltelt a szombat délután, mint a huzat.
S ma este Aniz és Nina kollégáim kiállításának megnyitója, megtekintése és zárása lesz a Sweny gyógyszertárban, amely az Ulysses-ből híres. Este 6-kor nyitnak, majd 9-kor be is zárják az aprócska bolthelyiséget. Aniz már tavaly óta tervezi ezt a kiállítást, de mindig közbejött valami... Kiváncsi vagyok... Egyszer egy órán keresztül próbáltuk egy tervét megvalósítani, olvasztott cukorból öntött kis gömböket, s azon erőlködött, hogy Braille-írással vajon tudna-e rájuk feliratokat varázsolni, szintén cukorból...
***
A héten megoldódott egy rejtély, amire régóta kerestem a választ. Sajnos, eddig sem a net, sem meglehetősen ócska növényhatározóim sem segítettek. Talán még márciusban történt, hogy sétáltunk az urammal, s az egyik sarkon belesétáltunk egy enyhe, finom illatfelhőbe. A felhő, amit mindketten érdeklődve szagolgattunk, egy bokorról jött, amely sövényként szolgál. Itt-ott beleszövődik a többi növénybe, csodaszép rózsaszín, fürtösen lógó virágokkal, s illatos (!) levelekkel. Elsőre valami nemes málnafélének néztem, a levelei miatt. Aprócska ágat szakítottam róla, s hazáig tuszkoltam az orrlyukamba, alig tudtam betelni az illattal. A Facebook-on kértem segítséget nálam okosabbaktól, de csak ötleteket kaptam, mi lehet, s hiába néztem végig ötven féle Viburnum-ot, egyik sem az volt. Kerestem mindenféle keresőszavakkal, de nem sikerült megtalálnom. Végül Bernadette (p.k.) és amatőr botanikus segített, amikor leírtam neki a növényt, s alaposan fel is nagyítottam neki a képet, amit a telefonomon őrizgettem.
Kiment a kertbe, s behozott egy apró ágacskát. Ez lenne az? Izgatottan ragadtam meg a levelét, szagolgattam, s bár a virág hasonlított, a levél maga szagtalan volt. S ennek a virágja kicsi volt, vékonyka, s pirosas. Az én növényemé pedig telt, rózsaszín, s dús fürtökben lógott a szárakról... Hasonlított, hasonlított, de nem volt az igazi... Annyi mindenesetre kiderült, hogy valami ribizliról van szó. Hazáig V. azon szórakozott, hogy biztos valami észak-afrikai vadászribizlit találtam... Végül Bernadette könyve és a net alaposabb, célzottabb felbújása segített, s megtaláltam az illatos lényt. Egy sövénynek Írországban alkalmas növények képes gyűjteményéből bámult rám a ribizlim változata, íme: http://the-plant-directory.co.uk/trees-shrubs/deciduous-shrubs/ribes-sanguineum-king-edward-vii.
Hurrá!
Bernadette azóta megmutatta, hogyan tudom meggyökereztetni az ágacskát, sőt, a saját ribizliváltozatából is adott, mondván, ha már lúd, legyen kövér, ha mind megerednek, összehasonlíthatom őket, ahogy növekednek. Az én ribizlim bogyói sajnos, nem alkalmasak fogyasztásra, de a levele teát illatosítani remek! Most négy kicsi ágacska ül egy pohár vízben, s várom a csodát.
***
A héten többször tologattam, rakogattam az Üzembeli pultról ide-oda egy papírzacskónyi valamit, a főnököm rakta oda, mint mondta, egy ismerősének hozta. Elrakni onnan nem mertem, pedig igencsak útban volt. Az ismerős nem jött, a zacskó egyre megviseltebb külsőt öltött, végül figyelmesen megnéztem az oldalára írt szöveget, hogy mi lehet benne. Kicsi krumplik voltak. A szöveg szerint egy felmérés kellékei. Lelkes kertészeket, amatőröket kérnek arra, hogy egy bizonyos Sárvári Trust (hm) javára ültessék el ezeket a krumpikat bárhol, legyen az kiskert, hátsó kert, veteményes, közösségi kiskert, minden hely jó, ahol az elmúlt pár évben nem nőtt krumpli, és figyeljék meg, hogyan nevelkedik a növény, mennyit terem, ízletes-e a gumó, s hasonlók. A Trust magyar hangzású neve mellett nem lehetett szó nélkül elmenni, utána is néztem, kik ezek. S nahát!
Írországban a Grow It Yourself mozgalom érintett az ügyben, rajtuk keresztül is hozzá lehet jutni a próbakrumlikhoz, vagy pedig a http://www.spuds.ie/ weboldalon ismerkedhetünk meg a felmérés részleteivel, s jelentkezhetünk résztvevőnek. Érdekesnek tűnik! Már próbáltam is piacnapon rávenni Willie-t (p.k.), hogy vágjon bele, de helyhiány miatt elutasított. Én pedig inkább nem györtöm a próbakrumplikat azzal, hogy kiteszem őket a teraszon uralkodó, nem éppen növénybarát állapotoknak. Elég nekem az a pár fűszernövény, aki még bírja a szél, az árnyékos terasz, a gondatlan gazda triumvirátusát.
***
Apropó, közben elmentünk megnézni Aniz és Nina kiállítását, ebben a szakadó esős, igen szeles időben. Sajnos, a Sweny annyira csöpp kis helyiség, hogy alig fértünk el, kissé zavartan nyomakodtunk el egymás mellett a már jelenlévő pár látogatóval. A kiállított sokféle öreg, a gyógyszertár múltjából itt maradt tárgyak keveredtek a régi és új, eladásra kínált könyvekkel, ékszerekkel, s valahol ezek közé voltak elrejtve Aniz és Nina művei. Némelyik annyira, hogy meg sem találtam. Kissé zavarba ejtő volt, nem éreztem magam valami fényesen. Ha kiállítás, akkor szeretek körbejárni, közel hajolva nézegetni, gondolkodni, anélkül, hogy közben a fenekem valami tárgyat lelökne a helyéről. Tudom, nehéz kiállítótermet szerezni-megfizetni, de egy ilyen aprócska régi, szűk bolthelyiség egyszerűen nem alkalmas ilyenre. Nagyon hamar eljöttünk, mert bár sörözést terveztem a kollégákkal, egyszerűen nem bírtam volna kivárni, amíg mindenki végez, s V. sem érezte jól magát beszorulva a polcok közé. Megvártam míg megjön Elena, aki egy jóga-könyvet ígért, s utána iziben eljöttem V. után, aki kint várt a kocsiban. A tegnapival ellentétben ez nem volt valami jól sikerült nap.
