"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Íme, egy kép az általunk talált észak-afrikai vadászribizliről. Ugye, szép? Most már azért nem ilyen daliás, hanem borsónyi zöld bogyók nőnek a virágfürtök helyén, kis szőrős nyúlvánnyal a végükön. Madaraknak biztos vonzó kaja lesz majd, nekünk kevésbé. Bernadette azt mondta, csak figyeljem a vizet a kis ágdarabokkal, ha nagyon zöldülne, frissítsem, de amúgy ne piszkáljam. 

Ha pocsék az idő, mondjuk országos vad eső és kitartóan viharos szél fúj, és görgeti a cuccokat a teraszon, akkor azt a visítás és esőcseppek kopogása nélkül is tudnám, mert ilyenkor megváltozik a repülők útja Bray felett. A gépek sokkal jobban hallhatóak, mintha alacsonyabban is repülnének, gondolom, aszerint közelítik meg a repteret, hogy honnan fúj a szél. Most is hallom őket, odakint (tehát) vad szél fúj már reggel óta, a nap sehol, olyan takaróba burkolózó, forró teás, befészkelős délután-érzésem van, pedig előbb-utóbb ki kell mozdulni, mert a) meg kell venni a vasárnapi újságot, anélkül nincs élet, b) este kiállításra megyünk. Sűrű ezen a hétvégén a társasági élet, ugyanis új ismerősökre tettünk szert, csevegéssel, sörözéssel, kedvenc zöld szigetünk kritizálásával ("Paddy bashing") úgy eltelt a szombat délután, mint a huzat. S ma este Aniz és Nina kollégáim kiállításának megnyitója, megtekintése és zárása lesz a Sweny gyógyszertárban, amely az Ulysses-ből híres...