Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 12, 2009

Ahogy öregszünk...

... úgy kerülünk egyre messzebb a tengertől. Ezen gondolkodtam ma délután. Persze, ehhez először is egy tengerparti kisvárosban kell születnünk és élnünk. Tehát tételezzük fel, hogy Bray-ben születünk. Még totyogós kicsik vagyunk, apu és anyu gyakran visz minket a tengerpartra, ahol lesétálnak velünk a vízig, de csak ha kicsik a hullámok. S talán még homokvárat is építünk a keskeny homokos szakaszon, apuval, amit aztán egy váratlanul magasra kijövő hullám elvisz, ezért bőgünk, taknyos lesz az orrunk, és anya vigasztal. Később romantikus andalgásokra megyünk a partra, kedvesünkkel, korlátnak támaszkodva lehet hullámokat bámulni, egymáshoz simulva. Aztán megházasodunk, s megint ott találjuk magunkat a víz szélén, a dedünkkel homokozva, de már egyre nehezebb végigvonszolni a babakocsit a köveken. Később már őszül a fejünk, a hullámokban tocsogás helyett - nem akarunk felfázni, s itt a tengervíz sosem melegebb 11-12 foknál - inkább a promenádon való ballagást választjuk, vagy egészségünk m...

Üdv Nektek!

S ma ünnepélyes keretek között, tejszínhabos kávés (elfogyott a tej...) ebédszünet keretében kiraktam a nyitó oldalra a kedves, engem rendszeresen olvasókat. Hogy mindenki láthassa, s ők is láthassák magukat :-) Welcome! Vagy ahogy a tősgyökeres helyiek mondják: Failte isteach!

Két vekni között

Annyi mindenről lehetne írnom. Téma akadna bőven: kis szinesként írhatnék a Killarney-ban tüntető lovaskocsisokról. Vagy hogy mit javasoltak a gazdasági szakértők, hogyan lehetne spórolni az állami költségvetés terén. Még egyik javaslatot sem fogadta el a kormány, vagy jelezte, hogy azokat megvalósítaná, de a potenciális érintettek körében már most nagy a felháborodás. Pedig valahol vissza kell majd venni a költekezésből. De most a kenyerek urallják a napomat. A nappaliban sorban állnak az edények, bennük a lassan kelő rozskenyerekkel - határozottan pékség-illat lengi be a szobát. Kelő kenyér kissé savanykás illata. Éhes vagyok. Fél-háromnegyed óránként keverek ki egy-egy adagot, így majd, amikor nekiállok kisütni az első két kenyeret, utána folyamatosan tudom a sütőt használni. Szalagmeló :-) *** Ma reggel kis híján ütköztünk az M50-re lejövőben, a sandyfordi körforgalomban. Ha V. előtt nem totyog egy hölgy, akiből a zöld lámpa automatikusan a "fékezz!" reakciót váltotta ki,...

Utcabál és Tesco-taktika

Ma előre sütök. Sheila (piaci kolléga, mostantól rövidítve p.k.) beajánlotta a kenyereimet egy ismerősének, aki a hétvégi 60 fős kerti összeröffenésre rendelt tőlem kenyereket. Sokat. Éjjel azt álmodtam, elfogyott a rozsliszt, s riadtan futkosok a városban, újabb adagért. (Aztán háború volt... s lőttek a fejem fölött, nekem pedig valamilyen puha, kicsi állatot kellett volna eljuttanom a város másik végébe... Néha hülye álmaim vannak.) Reggel aztán megemeltem a rozslisztes zsákot a kamrában, s valóban, ideje megrendelni az újabb 25 kilót, mert a végére járok. Tehát a kenyérsütés miatt előre sütöm azokat az aprósütiket, gyömbéres tömböket, amelyeknek nem árt, ha pár nappal előbb készen vannak. Már kezdi a gyömbérillat belengeni a szobát... *** Megjött az új Peggy Porschen-könyv , jó alaposan végigböngésztem ihlet után kutatva. A technikák, a receptek ugyanazok, mint a korábbi könyveiben, és ugyanúgy sütik, kis torták, majd nagy torták terveit, elkészítési módját ismerhetjük meg, lépésről...

Dzsungelesedünk

Nincs mese, meg kell szabadulnom néhány szobanövényemtől. A nappaliban lévő nagy ablakbeugrót már teljesen elfoglalják. Az egykor lovasfarmon lakó ismerőseinktől, Feritől és Alíztól aprócska hajtásként kapott fikusz - mi mást is tehetne szerencsétlen? - cserepéből folyamatosan dől a fény felé, egyre hozza az új leveleit, s most már hatalmas. De egyszerűen nincs naposabb ablak a lakásban, ahová tehetném. Már arra is gondoltam, hogy még nagyobb edénybe átültetve korrigálom majd ezt az "elhajlását" - de hová rakom a nagyobb edényével együtt? A fokföldi ibolyák megszaporodtak, a húsvéti kaktusz gyermeke is rohamosan nő... Szépek-szépek, de helyük egyre kevesebb. A megmaradt négy citromfácska közül egy most kint ismerkedik az ír időjárással - a másik három az ablakpárkányon van. Közülök egy az, amelyik egészséges, szép leveleket hoz, a másik kettőre már panaszkodtam. Olyan kis görcsösen összepöndörödött, torz leveleket hoznak. Vágjam vissza őket, vagy dobjam a szemétre? Az orchide...