Vidéki ír hétköznapok

A bankba ballagok gyalog, a nagy melegben alig vannak páran az utcán. Egy lepusztult pár jön velem szemben, a nő vézna, mint a piszkavas, kiélt arca szürke, mindkettő pontosan az a típus, akinek jobb nem a szemébe nézni. Körülnézés-lassítás nélkül, beszélgetésbe merülve vágnak át az utcán előttem, az út túloldaláról kikanyarodó kocsinak fékeznie kell miattuk, mire artikulátlan üvöltés harsan fel a nő szájából, karjait fenyegetően lengeti a sofőr felé, de ahhoz már nincs mersze, hogy a kocsira csapjon. Az autó nagy ívben, lassan kerüli ki őket. Közben szitokszavak özöne. Holott ők léptek le körülnézés nélkül. Majd, hogy elhúz a kocsi, a nő tovább beszél a férfihoz, folytatva, mintha mi sem történt volna.

Ez is Írország. Vannak travellerek, drogosok, félőrültek, és ezekből szép számmal akadnak az utcán. Néha megijeszt a minden előzmény nélkül felcsapó indulat... Máskor pedig magam is szeretnék baseball (vagy stílusosan, hurling-) ütőt ragadva menni némelyik után, mert akkora marhák az úton. A minap kismotoros srác cikkcakkozott át előttem két piroson is, hajszál híján mulasztva el a lelépőket. Ilyenkor ütni szeretnék.

***

Múltkor a piacon egy tősgyökeres ír, egy 35 éve itt élő angol, és egy 12 éve itt élő magyar együtt szidta a kormányt. Emlegettük a 13.7 %-os munkanélküliséget, a mindent megúszó bankvezetőket és politikusok sumákságait, az üresen kongó eladatlan, slendriánul felépített lakások tízezreit. S az ír egyetlenegyszer sem húzta fel az orrát, vagy szólt, hogy hát hogy jövünk mi ehhez, kritizálunk itt, "vendégek". Közösen bólogattunk, igaz, megettünk már együtt pár vacsorát, ismerjük egymást, mindannyian tudtuk, hogy az aggodalom beszél belőlünk. Egyszerűen nyomasztó, mi megy itt, s egyelőre nem látszik az alagút végén a fény. Bella (p.k.) egyik fia egészen Argentínáig menekült innen, s nem is nagyon akar hazajönni. Pedig az sem a legjobban működő gazdaság hazája.

***

A minap reggel mentem a hátsó úton a piacra, szép időben, élvezve a napsütötte tájat. Ha időm engedi, arra megyek inkább a gyorsabb, de unalmasabb főút helyett. Egyszerre látom, az előttem menő autóknak felvillan a vészvillogója, sőt, kezdenek megfordulni. Az első autó mellém ér, lehúzom az ablakot, ő is, majd átkiabál:

"Ne menjen arra, elszabadultak a marhák!"

Az úton, a forgolódó kocsikon túl apró boci tévelyeg az út közepén. Ez lenne a gond? Magamra maradok, a "marhákon" túl is forgolódnak az autók, nehogymá, most hogy érek be időre, a kerülő nagy lenne. Óvatosan közelebb araszolok, a kanyar megnyílik előttem, látni már, hogy a boci nincs egyedül, követik még páran, jókora tehenek, jönnek kifelé a kerítésen szakított nyíláson. Kicsit nézelődnek, majd elhúzódnak balra, így igen lassan megindulok a másik sávban. Felkapcsolom a fényszóróm, villogok vele vadul, vészjelző is bekapcsolva, reménykedem, most csak nem jön szembe velem boyracer, mert akkor csattanunk. Tehenek megnéznek, elhajtok mellettük, egy másik autó utánam... Már látszunk, üres előttem az út. Aztán minden szembejövőt figyelmeztetek a "marhákra". Amelyek kivételesen a szarvasmarhák családjába tartoznak :-)

A piacon mesélem, mi történt, kérdem a többieket, esetleg tudják-e, kié a legelő ott, a kanyarban. Máris mondják a nevet, X bérli, sőt, valakinek a telefonszámuk is megvan, megy a hívás, a pénztárosunk pedig elindul, hogy addig is visszahajtsa a marhákat, amíg a tulaj megérkezik. Helyreáll a nyugalom.

Szeretem ezt, a főváros szélén, ahol egybeolvad város és vidék, elszabadult marhákat kerülgethetek munkába menet.

Sűrű hetek

Ez a hét is sűrű lesz. Ma és holnap a Gyár megrendelése fog elkészülni - érett már egy ideje, az új román alkalmazott munkába állásának idejétől függött. A kínai és az északír ember munkakezdésével nem volt probléma, de a román srác papírjait elbarmoltál/elvesztették, húzódott az ügy rendesen, de most, végre, ezen is túlleszek. Az új alkalmazottakat köszöntő kis összejövetel lesz a Gyárban, 45 ember van a tágabb csoportban, nekik kell egy kis ünnepi süti.

Szerda délelőtt aztán vásárlói mintacsoport tagjaként tea/kávé kóstolásra megyek. Na, ez új dolog, hónapokkal ezelőtt jelentkeztem még hozzájuk (Innovate Solutions), termékteszteket bonyolítgatnak, ehhez kerestek új embereket, az újságban találtam rájuk. Beküldtem az adataimat, de eddig még nem jött visszajelzés. Egyszer csak derült égből kaptam egy mailt, melyben a teázási/kávézási szokásaimról faggattak, majd jött a telefon, hogy volna-e kedvem akkor részt venni egy kétórás összejövetelen? Nem minden jelentkezőt választanak ki minden összejövetelre, pl. a kávézós után kaptam még egy mailt, amiben egy meg nem nevezett márkájú smoothie-t szedtek volna ízekre a jelöltek, de nem kerültem közéjük, mert nincs gyerekem.

A résztvételt némi pénzzel és ajándékcsomaggal díjazzák. Kiváncsi vagyok, mire megy majd ki a dolog.

Szerda délután, és onnan kezdve további sütés, sok-sok süti, mert a piac szombaton Bray-ben "lép fel", egy déli városrészben lesz valamilyen közösségi sportnap, arra hívták meg a piacot. Három asztalnyi helyünk lesz. Nem eshettünk ám csak úgy be az ajtón, hiába meghívással megyünk, kell külön biztosításról papírt vinni, és az engedélyeinket is meg kell mutatni, hogy legálisan sütünk otthon.

Csütörtök este szolid kocsmázás Szvetával, V. egykori orosz kolléganőjével, aki Redmondba költözik, megy a férje után, aki már pár éve ott dolgozik. (Hogy élnek külön egymástól, két-három találkozóval évenként, azt nem tudom...) Most Szvetának is sikerült ott kapnia állást, így összepakol és utazik. A fiaik felnőttek már, valószínűleg maradnak Európában, élni fogják a saját életüket. A házukat eladják... Nem tudom, ír állampolgárságukkal mit fognak kezdeni, mennyire akarnak az USA-ban maradni, de majd csütörtökön kifaggatom.

Közben pedig nemcsak hogy megjött az idei színházi fesztiválra a brosúra, de Trish már le is foglalta arra a négy darabra a jegyeket, amikre együtt megyünk. Október elején kulturális élet, teljes erőbedobással! Eredetileg csak egy Ibsen-darabra akartam elmenni... Majd ha eljön az ideje, mesélek, milyenek voltak. Tegnap olvastam az újságban, hogy majdnem minden színház csökkentette némileg a jegyek árait, így elfogadható összegből úszom meg idén a máskor meglehetősen drága művelődést :-)

***

S, ahogy azt már a Facebook-on jeleztem, túléltem a 4 emeletes torta elkészítését. A vidéki szállóba leértünk gond nélkül, visszafelé ellenben szakadt az eső, nagyon régen vezettem ilyen pocsék körülmények között. Félelmemben hangosan énekeltem, Johhny Cash kíséretével, kettőnknek együtt sikerült túlüvölteni az autón doboló esőt.

Az esküvő után, péntek este kaptam Susan-tól az sms-t, hogy minden OK volt, nem estek le a csúcsdíszek, ne aggódjak. Óriási volt a megkönnyebbülésem! A szállítás sem volt gond, bár a főúttól a szállóig egy pocséknak nevezhető kis vidéki úton mentünk, gondosan kerülgettem a kátyúkat, és a szembejövő traktorokat. Jobbára kettesben... Utolsó gyomorszorító élményem akkor volt, amikor a rendezéssel megbízott srác a dobozt megbillentve akarta kivenni a nehéz tortát a csomagtartóból. Ráüvöltöttem... Erre biztosított, hogy nem először pakol ki tortát kocsiból, én pedig rángatózó arccal tátogtam Susan és Aisling felé, hogy "hát tönkreteszi"! A torta megúszta, illetve, amikor az összerakás helyszínén a pasi kivette a dobozból az alsó két szintet, otthagyta bájos ujjlenyomatait a cukorbevonaton, de szerencsére sikerült simára simogatnom a mázat. Sajnos, a segítsége nélkül nem tudtam volna kiemelni a 12 kilós művet a dobozból...

A torta dekor nélkül 16 kiló volt, a répatorta-részt V. tesztelte, ízlett neki. Nem tökéletes, pár szivet cserélnem kellett, mert megtöredezett rajtuk az ezüst szpré, illetve a díszítés a torták körül nem mindenhol egyenletes. De a megrendelőknek tetszett - még ebédre is meghívtak a szállítás után.

Most már állíthatom, hogy nem okoz gondot a rétegeket egymástól elválasztó farudacskák (dowels) kezelése sem, amihez szerencsére nem kellett fűrész, mert egy kis nyesőollóval is elvághatók voltak.

***

Maskával továbbra sem jutok dűlőre. Ha közeledem, kajával vagy anélkül, a rekciója továbbra is ellenséges. (Talán azért is, mert az uram rendszeresen elhajtja a kertből.)A múltkor egy pálcával próbáltam megérinteni, játékra késztetni. Sikerült. Kiscicaként kapdosott a pálca vége után, ez adta az ötletet, és egy Húsvétról kiselejtezett műanyag, tollal fedett tojást kötök a pálca végére, játsszon azzal. A tojás jelenleg a bokorról lóg, Maska néha rácsap, amint éppen ott megy el távozóban. De megérinteni továbbra sem sikerül, ha meg akarom simogatni, összehúzza magát, mint egy rugó, gyanakvóan néz, én pedig nem merem kockáztatni a kezem épségét.