Esik. Levél nem mozdul, szél nem fúj, hideg csend van odakint. Tegnap, egy véletlen találkozásnak köszönhetően egy Dodder menti kocsmában kötöttünk ki, s pisilésre menet a nagy teraszablakon át két kajakost figyelhettem meg vízreszállás közben, akik a vágtató sárszinű vízen egyensúlyoztak műanyag edénykéikben, és kurta evezőikkel. Érdekes látvány volt ott, a lakótömbökkel körbevett mederben vágtató folyó a vadul habzó zubogóval.
De örvendezzünk, mert majdnem két hét után először nincs piros felkiáltójel az időjárásjelző app mellett a telefonomon. Elmúltak a sárga, narancssárga és piros riasztások. Teresa Mannion már nem jelent. A tegnapi, egész napos szakadó eső után most csönd van, s nem szakad, csak esik, s kicsit világosabb is van, szóval van remény. Most már csak várni kell, amíg ez az eszméletlen mennyiségű víz az elkövetkező 6-7 nap alatt szépen lefolyik a Shannon-on, aztán megkezdik kiosztani az elöntött házak lakóinak/üzleteinek a segélyt, s jöhet a karácsony... A békés, a száraz...
