Valami boszorkányos megérzéssel éppen akkor keltem fel az imént a gép elől becsukni a szellőztetéshez nyitva hagyott ajtót, amikor leszakadt a következő eső. Egész hétvégén át olyan nyirkos, esős idő, és kamrasötétség volt... Egyedül csak szombaton sütött a nap, de akkor bearanyozott mindent, reggeltől késő délutánig: a fák csúcsától kezdve a hegyekig, a házak falától az emberek arcán át ragyogott minden. Kora délután az a pár lelkes ember, akit érdekel a kiskert, összegyűlt, és a kidőlt, kivágott fák néhány rönkjét kellő nyögés közepette átgörgette, hurcolta a kiskert közepébe, ahová a sütögető részt tervezzük. Minden más munkát megakadályozott az eső, a sár, és a szivacsként tocsogó gyep.
Csütörtökön az előkertbe raktam át azt a hatalmas cserepet, amit még tavaly rétegesen beültettem tavaszi virágokkal. Ott napot is kap, nemcsak esőt, és a macska sem fog ráfeküdni a tetejére. Ugyanis kibújtak az első növények! A legfelső réteg mini nőszirmokból áll, remélem, nem fogja őket elvinni egy váratlan fagy, vagy hó. A kertemben a nárcisz arasznyi már, a macskák által feltúrt kertrészben is kibújnak a tavaszi virágok... Mintha nem is lett volna tél, fagy is alig volt... Félő, hogy ennek később lesz meg a böjtje!
Most, hogy nincs annyi tennivaló, óriásit haladtam a kötésemmel, hamarosan befejezem a sál közepét, és kezdődhet a négy oldalon egyszerre kötött csipkeminta. Jó megint kötni.
***
De jöjjön a kecskesajttorta és a története.
Időről-időre visszanézek még ötletekért Chili és Vanília blogjára. Legutóbb párizsi konyhaboltok címeiért jártam nála. Örök hálám illeti a citromos szelet receptjéért, ami azóta is az Üzem "signature dessert"-je. Amióta híres lett és befutott, nem olvasom rendszeresen, átszoktam Limara és Moha blogjára, az ő stílusuk, háziasszonyi hozzáállásuk valahogy közelebb áll hozzám. Nincs semmi gondom azzal, ha valaki "befut", örülök a sikereinek, de egyszerűen nem vagyok azon a szinten, hogy ez érdekeljen, túlnőtt már a szintemen, egzotikus hozzávalóival, a magas szintű szakácsversenyekkel. Amikor valakinek már szponzorai vannak, az valamiféle elkötelezettséget is jelent, hozzávalók ajánlásakor például, én pedig a függetleneket szeretem. (Bár, most hogy belegondolok, Limarát is szponzorálja a Miele, jól is jöttek tanácsai sütővásárláskor... Hm....)
A lényeg, ritkán járok Chili felé, de akkor megéri :-)
Ott találtam rá a túrótortára. Vagyis... Korábban már olvastam erről a Bűvös Szakács blogon, amikor a baszk konyha kapcsán és San Sebastian-ról akartam nosztalgiázni, de akkor eszembe sem jutott kipróbálni a túrótorta receptjét. Most valamiért (talán a kép?) megkívántam. Már másnap zaklattam Ray-t, hogy intézze el nekem, hogy nagybani áron kapjak kecskesajtot Sheridan-éktől, akik nekünk a sajtokat szállítják. Elintézte.
Íme, az eredetinek nevezhető hozzávalók (kérdés, mit hallgatnak el a baszk szakácsok, az ők által használt - nyilván helyi - sajt/túró nincs megnevezve):
7 tojás
1 kg zsírós friss sajt vagy krémtúró (34%-os) vagy átpasszírozott túró
400 g cukor
500 ml tejszín
1 ek liszt
Ezen annyit változtattam, hogy nem raktam bele lisztet, 800 gramm, kétféle kecskesajt és 200 g ricotta került bele.
25 centis, négyszögletes, kivehető aljú tortaformát kibéleltem sütőpapírral. A sütőt előmelegítettem 220 fokosra.
Keverőtálban összetörtem a már amúgy is puha, omlós, kétféle sajtot, majd hozzákevertem a tojásokat, a cukrot, majd a tejszínt. Egy kiskanál vanília esszenciát adtam hozzá. Jó simára kevertem, majd beleöntöttem, a tortaformába, tepsire raktam és 40 percig sütöttem 220 ºC-os sütőben. Akárcsak a képen, szépen megbarnult, jó magasra puffadt, majd hűlés közben lelaposodott, és megszilárdult.
A kép a Which és a Bűvös Szakács oldaláról való
Valami elképzelhetetlenül krémes (ennek ellenére vizes késsel jól szeletelhető) és finom volt, igaz, meglehetősen erős, de nem kellemetlen kecsketej-utóíze maradt a ricotta hozzáadása ellenére.
Ilyenkor jön jól, ha az ember étteremben, kávézóban dolgozik, és vannak kapcsolatai. Nagybani áron 21 euróért kaptam egy kb. kiló, kétféle kecskesajtot. Ez boltban kb. kétszer ennyi lett volna... Nem olcsó mulatság...Ja, hogy a recept nem kecskesajtot javasol? Az történt, hogy utánakeresgéltem más oldalakon ennek a híres La Vína-beli túrótortának, és egy sütős oldalon valaki beírta, hogy a tortában bizony kecskesajt, vagy kecsketej is van. Ez ütött szöget a fejembe. Mi lenne, ha kipróbálnám csak kecskesajtból, mondjuk abból a csodásan puha, krémes St. Tola kecskesajtból, ami Clare megyében készül? Így lett a tortában kétféle kecskesajt (St. Tola és Ryfield), de a boltban aggódni kezdtem, hogy túlságosan erős lesz az íze, ezért vettem hozzá egy kis doboz ricottát...
Egyszeri kísérletnek nem lett rossz, sőt, fantasztikus! Itthon ettük kétpofára. V. spanyol kollégái ízekre szedték a receptet odabent, nagyon erős mellékízre panaszkodtak, és azonnal Philadelphia krémsajtot javasoltak a kecskesajt helyett, amitől egy baszk valószínűleg szívrohamot kapna, de ők katalánok és spanyolok. Miután már a sütőbe tettem a tortát, találtam egy spanyolok számára talán autentikusabb receptet, ezzel fogok próbálkozni legközelebb. Főleg az szimpatikus benne, hogy ennek sincs tésztahéja, ehetik lisztérzékenyek is (nem fogom az edényt kilisztezni), s a kecsketejíz nyilván nem lesz olyan domináns...
Akinek pedig saját kecskéi vannak, például Zsuzsának, az talán belevág egy ilyen torta elkészítésébe :-)
