Csibikétől jött a labda, írjam, meg, hogy mi szerepel a kívánságlistámon? Gondolkodás nélkül válaszoltam. Azt hiszem, utoljára huszonévesen, nagy magányomban vágyakoztam ilyen sajgón, ilyen fájón, ilyen erősen, mint ő most, csak nem gyermek után. S most itt vagyok, a vágyott társsal az oldalamon, heppiség, egészség, minden van, így nincs kétségem, hogy ott is hamarosan teljesül a kívánság. Ha nekem sikerült a lehetetlen... :-) Más nincs, ami jó volna a fa alá. Illetve dehogynem, V.-nek a biztos állás. Az nagy megkönnyebbülést adna, s nyugalmat, egy időre megint. (Aztán majd biztos lesz megint átszervezés a Gyárban, de arra most nem gondolunk.) Amit kívántam, jobban mondva, megkívántam az idén, a megvehető, kifizethető dolgok közül, az Trish ajándékbónja jóvoltából teljesülni fog, mihelyt időm lesz, és könyvesbolt közelébe kerülök. Olyan vérengzést rendezek a szakácskönyvek (és felszerelések) között, hogy csuda. Tán még egy-két regény is belefér, nehogy csak az ízlelőbimbóim élvezkedhe...