Vírusmentes írás

Tegnap két szatyorral felpakolva mentem körbe, vittem a kenyereket, a bedobozolt sütiszeleteket és pluszként mindenkinek pár darabot abból a földimogyorósvaj "lencse"/csokis sütiből, amit kísérletképpen sütöttem. Most már tudom az emeletes ház ajtókódját, nem kell lehívnom a megrendelőt a ház elé. Az utolsó megrendelő, aki gyakorlatilag szemben lakik, sokadik kérdő sms után kissé pirulva jelent meg az ajtónál, amikor már lassan letettem róla, hogy ki tudom neki vinni a veknit. Aztán hosszasan magyarázkodott, hogy ő azt hitte, a kenyeret ingyen adom, s hogy nem hozott készpénzt... Jajistenem... Mondtam, hogy semmi gond, akár rendel tőlem még, akár nem, majd rendezi később, nem probléma.

Szállítás közben a csodás égbolt adta a hátteret, naplemente után valami elképesztően tűzvörös volt az ég, többen meg is álltak a telepi sétálók közül fényképezni. Mellette pedig ott volt az egyik megrendelő háza előtt álló fa, fehér virágfelhőbe öltözve. Legszívesebben belefúrnám az arcom a virágokba, olyan csodás.

Talán látni, mennyire ráférne a festés a telep korlátaira

A teljes fát nem mertem fotózni, de hatalmas, tömött ágakkal, tele virágokkal. 

A fotó a tűzvörös naplemente előtt készült még.

***

 Besózva

 Kis levet eresztett délutánra

Lenehezékelve, szilvaborban fermentálódik egy hétig - remélhetőleg!

A japáncseresznye-virágokat előírás szerint megmostam, nedvszívó papíron szétterítettem,  aztán besóztam. Míg elmentem a további hozzávalókat levadászni, kis levet is eresztett. A kinézett bevásárlóközpont előtt, ahol van külön egészséges/etnikai szekció japán dolgokkal, olyan hosszú sor várt bebocsátásra, hogy visszafordultam. (Ugyanígy nem álltam végig a sort a barkácsáruház előtt, hogy van-e maszk.) Végül az ázsiai boltban kötöttem ki, ahol nem kaptam ugyan japánszilva ecetet, de volt ellenben kicsi üveg japánszilva bor/likőr, azt vettem, s abban áznak a szirmok. (Az ume, vagyis japán/ázsiai szilva nem szokott ehetőre érni, ecetesen, fermentálva eszik-isszák, umeboshi-ként, étkezés előtt pár darab igen jót tesz a gyomornak, emésztésnek. Sajnos, itt csak aranyárban árulják.) 

Kicsit megkéstem ezzel a recepttel, mert inkább alig, vagy éppen csak kinyíló virágokat kellene áztatni a teljes siker érdekében, az enyémek pedig már erősen ki voltak robbanva... De a halvány, szinte alig érezhető szilvaillat így is finom volt, ami a besózott szirmokról áradt. Meglátjuk, mi lesz egy hét múlva, addig elvileg fermentálódik. 

***

Apámnak így 3 nap után kezd ártani a szobafogság, unatkozik, a sok netezés nem javít a hangulatán... kimenni sétálni nem mer, csak szellőztet, D-vitamint nem akar szedni, de talán a ház udvarára ki fog ülni, a bíztatásomra. Ma felhívtam, jó sokat beszélgettünk. Próbálok neki több emailt írni, mert az arra írott válaszai lefoglalják, bár panaszkodik, hogy nem történik semmi. Testvérei bíztatták, hogy itt az alkalom, tanuljon meg főzni, de nincs kedve. Megmarad a mikróban melegítendő kajáknál. Pedig tudnék neki recepteket adni, de nyilván nem vénségére fogom tudni rávenni, hogy valami újba kezdjen.

Ma visszakaptuk V. Loláját, holnap tesztkirándulás valami klassz helyre, ahol egy nagyot sétálni is tudunk. Kellő távolságtartással, persze.

A sportcentrum zárva, ugye, nincs tornaterem. Hízom is, mint a disznó. Ugyan előzékenyen felrakják a FB oldalukra a napi tornafeladat-sorokat, de még egyiket sem csináltam meg. Pedig ha valamikor, most igazán itt lenne az ideje...

Kenyér Klub

A kenyérsütésnek sikere volt, elégedettek voltak a népek. Mint egy hős, vonultam a langyos kenyerekkel egy zsákban, a hónom alatt. Mit mondjak, piszok jó érzés volt. Névreszólóan be voltak zacskózva, rajtam kesztyű és egy zacskóba gyűjtöttem az árát, fő az óvatosság. Amikor ma mondtam a kertészkedős Whatsapp csoportban az egyik vevőnek, hogy mikor vinném neki  a következőt, kaptam egy privát üzenetet valakitől, aki azt javasolta, alakítsak egy másik csoportot, ne a kiskertesben beszélgessünk erről. Megindokoltam, hogy ezt eddig miért nem tettem, aztán később felállítottam a csoportot. Belevettem mindenkit, aki korábban érdeklődést mutatott a kenyereim iránt.

S vártam.

Az eredmény: néhányan állandó megrendelést kértek, szerdai és pénteki/szombati szállítással, havi fizetéssel, sőt, egyikük (a kis ravasz, ismerősöm, nyilván segítési szándékkal) megemlítette az egyik csokis narancsos sütimet, így most egy tepsinyire van rendelés, 3 megrendelő között elosztva. Felsoroltam, milyen kenyérféléket tudnék vállalni, így krumplis bucira is jött rendelés.

Ideje egy imát elrebegni Szt. Erzsébetnek és Szt. Honoré-nak, a pékek védőszentjeinek! A hátő tele kelő kenyerekkel, és bucival. Remélem, a lelkesedésük tovább tart, mint egy hét.

***

A ma esti ír helyzet: 3 halott, 557 beteg, 7-en vannak intenzíven. A 3. halott észak-írországi beteg volt, meglévő egészségügyi problémával. Az HSE közreadta a betegek területenkénti eloszlását, és azok korát is, akit érdekel, itt megnézheti. A megyében 9 beteg van, ebből egy egy ismert rádiós személyiség, aki tegnap részletesen beszámolt a tüneteiről, így legalább jobban tudom, mire is kell figyelni, mert én már aggódva topogtam V. körül, mint egy tojótyúk, hogy a lázas-e, orrfolyását, felköhögős tüneteit véljem-e veszélyesnek, vagy sem. (A hölgy teljesen láztalan volt a betegsége alatt.) V. még náthás, de amúgy jól van, dolgozik, a városba is kimerészkedtünk, hogy a Health Shop-ból elhozzuk az utolsó csomag tönköly lisztet. Az eddigi forrásaim kifogytak, még az angliai is megfeszítve dolgozik, sorállás van a rendelések leadásáért. Inkább helyben keresgélek.

Csodaszép, napsütéses, kicsit hideg tavaszi nap volt, körülöttünk a sok virágzó fa-, virágágyás, fent az égen a fehéren villogó sirályok... hihetetlen, hogy közben mi zajlik. A fent megosztott, esténként megkapott netes körlevélből tudom az adatokat, nem árt képben lenni. Legutolsó kiadása itt. Tájékoztat a kormány munkájáról, a hatóságok lépéseiről, s arról, mi van máshol. (S mielőtt valaki megjegyzi, igen, a címben hiányzik egy pont, nem 19, hanem 1.9 millió fertőzöttről szól a számolgatás...) S még valami hiumoros videót is belinkelnek, ne legyen olyan leverő a hírlevél.

Eddig 58 ezer ember jelentkezett a vírus miatt elvesztett munkahelye után munkanélküli segélyre. Ezen a weboldalon (azért a tényeknek nem árt utánanézni, de mégis) megnevezik és -szégyenítik azokat a cégeket, amelyek most elbocsátották alkalmazottaikat (pl. a Promenádon lévő játékterem alkalmazottait). Legtöbbjüket szinte figyelmeztetés nélkül. 

További boltok jelentették be, hogy a kora reggeli órák a betegeké és az öregeké, a veszélyeztetetteké. A Tesco-ban azonnal szóltak egymásra az emberek vagy a személyzet, ha valaki túl közel sorakozott a másikhoz. A polcok között feltűnően kerülték egymást az emberek. Itt liszt-tojás csak szűkösen. Nem működött a halas/húsos pult, előrecsomagolt bontott csirkéből ('Bontott csirkét! Nem megmondtam... bontott csirkét hozzááál!') kevés volt, egész még csak-csak. De ami kellett, kaptunk.

(Éppen most írtam volna, hogy a macskák inkább csak este járnak be, aludni pár órát, egymáshoz bújva a fotelben, amikor is Pocak durván rátámadt az éppen mellé telepedő Mancira, alaposan beharapott a seggébe, s lekergette az amúgy széles fotelből. Most egyedül terpeszkedik ott, Manci pedig V. vendégszeretetét élvezi a kanapén.)

***

S a kenyérsütésen kívül mivel múlatom az időt? A kötött rókából még egy fül hiányzik, alakul. Van a kiolvasnivaló, de rohamosan elavuló hírekkel teli újsághalom. A japán szakácskönyv birtokában most sózott, erjesztett cseresznyevirágot csinálok, Konyhaparádé segít tanácsokkal a megfelelő hozzávaló beszerzésében. A szomszéd suli bejárójánál, az úttól messzebb álló fáról való a sok szirom. Besózva, japán fermentáltszilva-készítésből visszamaradt ecettel kell nyakon önteni, s hagyni fermentálódni. Sütöbe, dekorációnak, teába jó, de a terv az, hogy idén sakura anpan-t csinálok, azt a kovászos,  édes babpéppel töltött, sós cseresznyevirággal megkoronázott bucit, amit Ginzában ettem. 

Ez a terv! 

 Sakura - alias japáncseresznye virág szárad, besózás előtt

Ha minden jól megy, ilyen lesz a végeredmény - a cseresznyevirágos, babtöltötte buci - meglepően finom! A híres Kimuraya kávézóban még egy kulcstartót is vettem, szétnyitható, kicsi an-pannal... Sosem növök fel!

Szt. Patrik-nap 2020 (Update)

Ma reggel első utam korán a nagybanihoz vezetett. Örültem, mert kivételesen kinyitottak az ünnepnapon, délelőttre, így megvettem az összes olasz/kanadai kenyérlisztet a polcról. Sajnos, tönköly liszt nem volt. Sebaj, majd a meglévő lisztekkel bűvészkedem. A mi kenyerünkkel együtt 6 vekni kel a héten. A Real Bread-es csoport weboldalán is meghirdethettük magunkat, kis, kicsike és nagy pékségek, így ott is fent van az ajánlatom. Meglátjuk, lesz-e jelentkező. Valami makacs hittel vettem néhány olyan dolgot is, ami a piaci sütéshez kellene, meglátjuk, meddig tart ez a lock-down.

Szintén kora reggel megkaptam az első Szt. Patrik-napi üdvözletet barátnőmtől, Susantól. Ők az unokáktól elzárva élnek, minden gyerekük és unokájuk otthon van, teljes lock-down, ahogy írta, egy hatalmas tál Guinness-es gulyással és take-away kajákkal ünnepelnek. Később összefutottam Trish-sel a boltban, tisztes távolságból integettünk egymásnak, nem volt se cipőösszeütés, de könyökérintés. Úgy tűnt, ő is hosszú időre vásárol be, mert szintén otthonról dolgozik. A boltban fekete szigszalaggal jelzett sávok mutatták, hova kell állni a pénztárnál, keményen pattogott az új pénztárosnő, aztán elnézést kért, hogy ő nem udvariatlan, csak ugye, az előírás... Mesélte, tegnap a Garda bent járt ellenőrizni, hogy tartják-e az előírásokat. Ugyanilyen csíkok fogadtak a Tesco-ban, ahova ugyan még az időseknek fenntartott időpontban mentem (s valóban feltűnően sok idősebb ember volt), kissé pirulva, mint egy betolakodó, éppen csak a célpolcokhoz siettem. Sajnos, tönkölyliszt itt sem volt.

Itthon V. már azzal fogadott, hogy van egy tesztje, amivel a WC-papír használati szokásaink "elemzése" után ki lehet számítani, meddig lesz elég a tartalék a kamrából...

***

A nagy ijedelemben, búslakodásban igazán szívderítő látni az olaszok balkonról éneklő csoportjait, itt is megindult egy kezdeményezés, hogy az ablakokba kiállva énekeljék/jük el a "Óró, sé do bheatha bhaile" című dalt, amiről sajnos, soha nem hallottam még... A Danny Boy-t még csak-csak el tudnám nyekeregni, bár az halálról szól, de mégis lélekemelő (a Muppetok előadásában igazán remek!).  Addig is, amíg szomszédaim valóban előadják a dalt, itt van híres szomszédunk, Sinead O'Connor előadásában. Amolyan buzdító, hazafias dallam, amire most szükség van. Bár az íreket nem féltem, a bajban is megőrzik a humoruk.  (S micsoda humor: melyik másik országban lehetne kapni a köztársasági elnök mását teáskanna melegítő formájában?!) Már megindultak a mém-ek, legtöbbjük a fesztivál elmaradása miatt búslakodó Szt. Patrikról szól. 

Közben megtudtam, hogy az egész felvonulásos-fesztiválozós ünneplés New York-ból származik, hogy az első fesztivál még az USA függetlensége előtt Bostonban volt, 1737-ben, s ekkor még csak "csoportosulásnak" titulálták. Megtudtam azt is, hogy Szt. Patrik napja ünnepnap Jamaikában is, a sok betelepített/betelepedett ír miatt, sőt, ő Nigéria védőszentje is, az ír misszionáriusoknak köszönhetően. S egy főre lebontva Nigériában több (és erősebb) Guinness-t isznak, mint itt. Újabb érdekes adatok, haha!

Én pedig várom, mikor bukkan fel az első karikatúra Szt. Patrikról, amint kiűzi a vinnyogva menekülő vírusokat a szigetről...*

A zászló tövében saját nevelésű észak-afrikai vadászribizli virágzik, tavaly óta csak picikét nőtt, de él! Harmadik próbálkozásom dugványozással.

***

Az újságok címlapjai különböző mértékben szenzációhajhászóak, 15 000 fertőzött a hét végére! kiabálja felém az egyik, míg én fejben étrendet készítek az elkövetkező hétre. Dublin legnagyobb stadionját autós COVID-19 tesztelésre rendezték át, még ma megnyitják, orvosi beutalóval lehet ott tesztet végeztetni.  Frissen végzett orvosoknak-nővéreknek ajánlanak munkát, nyugalmazott nővérek mehetnek vissza, ha gondolják. 

Számtalan lehetőségem van kombinálni a vett húsokat az elraktározott konzervekkel, valamint lesz ugye, kenyér, maradt még süti a piacról, vettem rengeteg gyümölcsöt, s elkészítettem azt az Instagramos, kovászolós ismerőstöl ellesett, mézben erjesztett gyömbérkeveréket, amit majd a maradék almapálinkával fogok inni. Érdekes volt, a lazán befőttesüvegbe rakott leheletvékony szeleteket felöntöttem mézzel, s alig 15 perc múlva a méz megfolyósodott, a gyömbér kezdett levet ereszteni. Csak vigyázni kell, hogy a tetejét lazán tegyük rá, hogy a keverék - ahogy ismerősöm írta -, "böfögni" tudjon.

Egészségünkre!

*: nem kellett sokáig várnom! Íme.

The shit has hit the fan

... ahogy itt mondják. Bezárták a kocsmákat, vendéglőket, a legtöbb kávézót, s az  Üzem is úgy döntött, hogy bezárnak. Így én sem szállítok, s az előbb jött az sms, hogy a piacok is bezárnak, a Head Office utasítására. Bár a múlt szombatira sokan eljöttek, sok kaja fogyott, mégis érezni lehetett a levegőben, hogy hamarosan miránk is sor kerül. Bevétel nélkül maradtam. Egy kivételével minden rendelésem lemondva, nem tudom, az áprilisiakkal, májusiakkal mi lesz, mindegyik esküvőre, vagy elsőáldozásra kellene. Amit a templomok elhalasztásra kényszerítenek...

A kávékuckóban csak a tagoknak csináltam kávét, mindenki nagyon figyelt a higiéniára, sűrűn jártam körbe a szprével fertőtleníteni ajtókilincseket. Kesztyűk, egyszer használatos műanyag kötények. Hiába, bezártunk. Így elvileg mehetnék munkakeresők segélyéért folyamodni, amit a kisvállalkozóknak ajánlottak fel, kivételesen. De mivel az azt jelentené, hogy nem végezhetem teljes munkaidőben a vállalkozásomban a munkát, és keresnem kellene egy részmunkaidős/teljes munkaidős állást, inkább nem folyamodok érte, még ha járna is (3 napot dolgozhatnék valahol, s mellette megigényelhetném). Inkább némi gondolkodás után felajánlottam a telepi kertészkedős csoportban, hogy sütök kenyeret, ha rendelnek. Nincs tolongás, de legalább kis Rohadékot aktívan tudom tartani. Eddig négyen érdeklődtek.

Tegnap elmentünk sétálni Sandymount-hoz, a szép tágas tengerpartra. Szívjunk egy kis friss tengeri levegőt... Ott voltunk mi, és fél Dublin... Megnézegettem távcsővel a nagy hajókat, a homokszigeten üldögélő madarakat, aztán amikor a part végén a rohadó hínár szaga átcsapott szennyvíz- és kakaszagba, visszafordultunk. Megtámogattuk kedvenc kávézónkat azzal, hogy rendeltünk elvitelre ebédet (V. még köhögött, nem akartunk beülni), aztán itthon, újságolvasás, tespedés, kötögetés...

Közben országszerte felállnak a segítséget ajánlók csoportjai, vagy egyének: lehet magunkat regisztrálni egy interaktív térképen, aszerint, hogy segítséget ajánlunk, vagy segítséget kérünk. Én is regisztráltam egy Facebook oldalon. Amikor az angol kormány azt fontolgatja, hogy pár hét múlva (miért csak akkor?) a 70 év felettieket otthonmaradásra és önkéntes izolációra kéri, itt sokan az öregek közül már most úgy döntöttek, hogy nem mennek ki. Én is megkerestem három piaci kollégát, de egyelőre mindhárman bevásároltak, s felkészültek a hosszas otthonmaradásra. A Lidl-boltokban az időseknek, meggyengüly immunrendszerűeknek külön nyitvatartási órát biztosítanak. Itt a telepen apróságokkal sikerült már segítenünk egy szomszédot, aki otthonról kell dolgozzon. Boldog ember az, aki megteheti. 

Ma kimentünk megint ebédért, s a forgalom a megszokott mennyiségűnek tűnt. A telepen lehetett hallani gyerekzajt, focizás, kiáltozás, ami ellen hamar felbukkantak a tiltakozó emailek. Amúgy csend van. Megváltoztattam a tejrendelésünket. Csak lisztért megyek majd a nagybaniba. Saját magam riogatására a konyhai falinaptárba minden este beírom, hány új megbetegedés van itt és északon. 223/52. Váltottam pár emailt a jelenleg Kínában tartozkodó szomszéddal. Jelenleg ő van jobb helyzetben, két hete még érte aggódtunk, most már ő aggódik értünk. 

Annak örülök, hogy öcséméknél van kert, s a ház előtt a kis játszótér, a fiúk nem őrülnek meg odabent a bezártságtól, s a szomszédságuk nagyon segíti egymást. Ott nem lesz gond, ha kimennek a fiúk egymással játszani. Nem aggódom. Apám még elmegy ebédelni a szokott vendéglőbe, de ha kell, ott főznek rá, házhozvitellel.

Így megy ez.

***

Holnap lesz az első Szt. Patrik-nap, amit állampolgárként ünneplünk majd. Vasárnap kokárdával a kabátunkon sétáltunk a tengerparton, holnap zöld-fehér-arany zászlót tűzök az egyik cserépbe az ajtó előtt. V. 23. itt töltött évét ünnepli majd, én a 22.-et ünnepeltem tegnap. Most minden olyan levegőben lógónak tűnik, nincsenek tervek, minden bizonytalan. S ne nyafogjak, nincs gyerekem, akit itthon kellene tanítanom és szórakoztatnom, a férjem kisegít és támogat, s ő dolgozhat itthonról, nem - mondjuk - egy boltban teszi ki magát a veszélynek. S közben minden virágzik, friss és megújuló: japán cseresznyefát fotóztam ma, három nap  meleg óráinak hatására kirobbantak a virágok, szinte lehúzzák az ágakat. Szívderítő, csodás látvány ebben a riadt világban.