"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap két szatyorral felpakolva mentem körbe, vittem a kenyereket, a bedobozolt sütiszeleteket és pluszként mindenkinek pár darabot abból a földimogyorósvaj "lencse"/csokis sütiből, amit kísérletképpen sütöttem. Most már tudom az emeletes ház ajtókódját, nem kell lehívnom a megrendelőt a ház elé. Az utolsó megrendelő, aki gyakorlatilag szemben lakik, sokadik kérdő sms után kissé pirulva jelent meg az ajtónál, amikor már lassan letettem róla, hogy ki tudom neki vinni a veknit. Aztán hosszasan magyarázkodott, hogy ő azt hitte, a kenyeret ingyen adom, s hogy nem hozott készpénzt... Jajistenem... Mondtam, hogy semmi gond, akár rendel tőlem még, akár nem, majd rendezi később, nem probléma. Szállítás közben a csodás égbolt adta a hátteret, naplemente után valami elképesztően tűzvörös volt az ég, többen meg is álltak a telepi sétálók közül fényképezni. Mellette pedig ott volt az egyik megrendelő háza előtt álló fa, fehér virágfelhőbe öltözve. Legszívesebben belefúrnám az arcom...

A kenyérsütésnek sikere volt, elégedettek voltak a népek. Mint egy hős, vonultam a langyos kenyerekkel egy zsákban, a hónom alatt. Mit mondjak, piszok jó érzés volt. Névreszólóan be voltak zacskózva, rajtam kesztyű és egy zacskóba gyűjtöttem az árát, fő az óvatosság. Amikor ma mondtam a kertészkedős Whatsapp csoportban az egyik vevőnek, hogy mikor vinném neki  a következőt, kaptam egy privát üzenetet valakitől, aki azt javasolta, alakítsak egy másik csoportot, ne a kiskertesben beszélgessünk erről. Megindokoltam, hogy ezt eddig miért nem tettem, aztán később felállítottam a csoportot. Belevettem mindenkit, aki korábban érdeklődést mutatott a kenyereim iránt. S vártam. Az eredmény: néhányan állandó megrendelést kértek, szerdai és pénteki/szombati szállítással, havi fizetéssel, sőt, egyikük (a kis ravasz, ismerősöm, nyilván segítési szándékkal) megemlítette az egyik csokis narancsos sütimet, így most egy tepsinyire van rendelés, 3 megrendelő között elosztva. Felsorolta...

Ma reggel első utam korán a nagybanihoz vezetett. Örültem, mert kivételesen kinyitottak az ünnepnapon, délelőttre, így megvettem az összes olasz/kanadai kenyérlisztet a polcról. Sajnos, tönköly liszt nem volt. Sebaj, majd a meglévő lisztekkel bűvészkedem. A mi kenyerünkkel együtt 6 vekni kel a héten. A Real Bread-es csoport weboldalán is meghirdethettük magunkat, kis, kicsike és nagy pékségek, így ott is fent van az ajánlatom. Meglátjuk, lesz-e jelentkező. Valami makacs hittel vettem néhány olyan dolgot is, ami a piaci sütéshez kellene, meglátjuk, meddig tart ez a lock-down. Szintén kora reggel megkaptam az első Szt. Patrik-napi üdvözletet barátnőmtől, Susantól. Ők az unokáktól elzárva élnek, minden gyerekük és unokájuk otthon van, teljes lock-down, ahogy írta, egy hatalmas tál Guinness-es gulyással és take-away kajákkal ünnepelnek. Később összefutottam Trish-sel a boltban, tisztes távolságból integettünk egymásnak, nem volt se cipőösszeütés, de könyökérintés. Úgy tűnt, ő is hoss...

... ahogy itt mondják. Bezárták a kocsmákat, vendéglőket, a legtöbb kávézót, s az  Üzem is úgy döntött, hogy bezárnak. Így én sem szállítok, s az előbb jött az sms, hogy a piacok is bezárnak, a Head Office utasítására. Bár a múlt szombatira sokan eljöttek, sok kaja fogyott, mégis érezni lehetett a levegőben, hogy hamarosan miránk is sor kerül. Bevétel nélkül maradtam. Egy kivételével minden rendelésem lemondva, nem tudom, az áprilisiakkal, májusiakkal mi lesz, mindegyik esküvőre, vagy elsőáldozásra kellene. Amit a templomok elhalasztásra kényszerítenek... A kávékuckóban csak a tagoknak csináltam kávét, mindenki nagyon figyelt a higiéniára, sűrűn jártam körbe a szprével fertőtleníteni ajtókilincseket. Kesztyűk, egyszer használatos műanyag kötények. Hiába, bezártunk. Így elvileg mehetnék munkakeresők segélyéért folyamodni, amit a kisvállalkozóknak ajánlottak fel, kivételesen. De mivel az azt jelentené, hogy nem végezhetem teljes munkaidőben a vállalkozásomban a munkát, és keresn...