Életjel
Igen, élek, élünk, megvagyunk, csak zajlik, a napok gyorsan múlnak... A szokásos, mondhatni. A beszámoló a szabadságról is késik. Nézzük, mik a matters arising az utolsó bejegyzésem óta: A madarak megritkultak a kertben, vagyis inkább ritkábban jönnek, mert az etetést szüneteltettem egy kicsit. S ugye, még itt az elvadult kert mellettünk, az izgalmasabb. (Bár vannak jelei, hogy az építkezés meg fog kezdődni, de főleg a telek utca felőli végén, tőlünk messze folynak munkák.) Most, hogy a napok melegebbek (!), s gondosabban töltöm fel a fürdetőt, újra van nagyobb élet. A vörösbegyfiókák most már tényleg vörös beggyel büszkélkedhetnek. Egyre többször látok egy ökörszemet a virágok közt kutatni. De ami meglepett egy kissé, hogy így, augusztus közepén a cinkék néha már őszies hangon énekelnek. Ami ellen semmi kifogásom, a ködöcskés, hűvösebb reggeleket jobban szeretem. Még akkor is, ha a sétához jobban fel kell öltözni, de nem bánom, ha sötétebb van odakint. Manci él és virul, rendszerese...