A következő címkéjű bejegyzések mutatása: építkezés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: építkezés. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 2.

Szeptember

A madárének megváltozása mellett alighanem a közeledő őszt jelzi az is, hogy a telep bejáratánál lévő fákon egyre több a sárga levél, és a hátsó kertünk páfrányfája tavalyi levei olyan gyorsan barnultak kemény, karcolósan durva karmokká, mintha belülről ölné valami. De ez csak a szokásos évi folyamat: az idei levelek üdezöldek, a legélénkebb zöld folt hátul. Alatta pedig már kicsi foltokban nyílnak a ciklámenek, azok  cserepesek is, amiket a piac eladásakor kaptam Willie-től, aki ott már nem tudta eladni őket. (Ez a Willie, nem a postás Willie, hanem egy másik, hatalmas kertttel rendelkező tagunk, akivel sokat beszélgettem családom német örökségéről, mivel az ő felesége is német származású.)

Ugye, tavaly elég hangosan sírtam amiatt, hogy a szomszéd gyerekének labdája telibe találta, s derékbe törte azt a fuksziát, amit a postás Wilie-től kaptam, ami évek óta aprócska növényként fásodott egy nagyobb edényben. Új hajtások jelentek meg a tövén s már fél méter magasak, sőt, idén tőle szoktalan lendülettel tíz gyönyörű (szerintem étvégygerjesztő) virágot hozott, csodás színekkel. Ha lesz hozzá bátorságom, s már nem virágzik, az egészet át fogom ültetni valami mutatósabb cserépedénybe, s úgy helyezem el, hogy még véletlenül se találja el labda. Lehet kapni fém virágtámaszt, egy olyat fogok köréje rakni. A fenyő ágai most valamennyire megvédik. Amúgy lekopogom, mostanában egyáltalán nem fociznak a fal ellen rugdosva a labdát, a kamaszok és a kisebbek is a kosárlabda állvány körül gyülekeznek, annak döngését lehet csak hallani. Talán akkor ez a kellemetlen időszak is véget ér egyszer és mindenkorra. Koppkopp.

Helyette az építkezés folyik, vagyis egyelőre még csak a terepelőkészítés. Egyik reggel, mint mindig a séta végeztével, mentem megnézni a cseresznyefát, s megöntözni az egyik távol lévő kertészkedő lakó zukkinijait, s megcsodálni Orla és Fran méhkasait, ahol szokás szerint nagy volt a mozgás, dönögés. De a figyelmemet az kötötte le, hogy az alacsony fémkerítés túlsó oldalán markológép dolgozik, s pakolja a régi apácazárda körüli parkoló köveit. Közelebb mentem bámészkodni, s a markoló vezetője odakiáltotta nekem a kérdését, hogy a fóliasátorban virágot vagy zöldséget nevelünk-e. Zöldséget, feleltem, s büszkén mutattam, hogy méhek is vannak, nemrég lett a méz kipergetve. Nevetett, mutatta, van-e egy kis üveg a számára esetleg? Magyaráztam, nem az enyém a termés, hogy megosszam vele. (Orla és Fran saját cimkét terveztetett a méznek, több mint 25 kis üvegnyi lett lepergetve a két kaptárból! Én is kaptam egy üveggel, csodásan illatos volt, s azóta is örömmel nézem a kertben a virágaimon feltűnő méheket. 

Nos, ez a markolós döngeti, pakolja továbbra is a köveket, a régi teniszpálya körüli susnyást, a romos régi öltöző épületét tüntette el, s vele együtt azt a szép monkey puzzle fát is, ami már egyszer túlélte, hogy megégett, amikor tinédzserek felgyujtották a régi öltözőt. Nem volt finomkodás, láncfűrésszel, szakmázás, ilyesmi, a markoló törte-zúzza a fák ágait, törzseit, a földben hagyva a gyökereket, gyakorlatilag csak derékban eltörték a a pálya szélét övező fákat, s nagyjából ment a pucolgatás. Egy toronydaru elemei már megjelentek, hosszan elfektetve fehérlenek a telek bevezető útja mentén, eléjük új rácsos kapu került, tele figyelmeztető feliratokkal, s úgy tűnik, őr is van. 

A favágók csak később jelentek meg, amikor már a szorosan a kerítés mellett álló vagy az azon átlógó ágú fákkal kellett elbánni. Aznap egész nap zúgott a fűrész, és hörrent-horkantott a darálógép, ahogy őrölte az őrölhető méretű ágakat. A nagyobb törzsek szanaszét hevernek az egykori teniszpálya szélén. A nagy cédrusfa, ami védett fa, s aminek néhány nagyobb ágát vihar törte le, s a mi oldalunkon most is megtörve, levágatlanul lógnak ezek az ágak, hajnalkával befutva (mert a management company évek óta sokallja a fasebész bérét), most félig megcsonkítva áll a kerítés telepi oldalán. Az építkezésre átlógó ágait úgy másfél méternyire a törzsétől levágták. 

A régi zárda épületének tövében a gaz és a megmozgatott föld alól érdekes oldalkapu tűnt elő, vajon hova vezethet? A teniszpálya és a bekerített kert ugyanis alacsonyabban vannak, mint maga a zárda épülete, úgyhogy az első, amit építettek a megmozgatandó földből, az egy lejáró volt a munkagépeknek. A zárda épülete védett, abban lakásokat akarnak kialakítani. Pár éve, kalandvágyóbb és az épület megmaradásáért aggódó lakótársaim beszöktek az épületbe, találtak is egy csodás színes üvegablakot, de nem tudták kiszedni. Aztán kiderült, hogy az épület védett, így az ablak valószínűleg megmarad a helyén, "feature" lesz belőle, talán.

A fejhallgató egész napos viselése nekem már nem szokatlan, de a délutáni sziesztához a füldugó igen. Mit lehet tenni, megszokjuk. Mindig tartottam tőle, hogy a magasra nőtt fánk ágait majd a felettünk lakó Zajosék egyszer kifogásolni fogják, mondván, a késő délutáni napfényt eltakarja az erkélyük elől... Most kiderült, hálásak érte, idővel fogja majd a port, és némi takarást biztosít a későbbi lakótömb elől. Meg kellene néznem a terveket megint, mennyire közel is lesz a tömb hozzánk? Elvileg csak pár méter...

De lakni kell valahol a szünet nélkül érkezőknek, a városi FB oldal folyamatosan tele van lakást keresőkkel. Külföldi nővérek, akik a közeli kórházakban dolgoznak. Ukrán menekültek, akiknek a gyerekei már beszoktak az iskolákba, de a korábbi lakóhelyükeről menniük kell. Diákok, akik megkezdik az új félévet... A régi Dell-gyár helyén is megkezdődtek a munkák, az is már mióta elhanyagolva áll, talán régebb óta, hogy ideköltöztünk. Ott pl. kikötötték az építési engedély során, hogy a lakásokat csak tulajdonosok lakhatják, nem lehetnek bérlakások, külföldi befektetők lakásai. Terjed, sűrűsödik a város, mint mindenhol máshol, s egyre csak jönnek a cikkek, hogy még, még több lakás kell.

Szóval zajos napok elé nézünk. Fájó szívvel várom, mikor állnak neki a bekerített kert fáinak, s csak azt remélem, a mi kis dzsungelünk menedéket adhat a madaraknak, már amennyire ettől a két nyeszlett fától és a kerítésfal tetetjén még meglévő borostyántól telik. Az etetőket biztosan nem hagyom üresen.

2022. november 11.

Tavaszias ősz

Elmúlt Halloween, de azért még látni tököket a házak ajtajai előtt, itt-ott kissé megroggyanva már. De leginkább a tömb kukájában búslakodtak szétlottyadt tökfejek, megereszkedett szemgödrükkel a kuka falát bámulva. Nekem pedig tökleves volt az eszemben és pumpkin pie, közeledik a Hálaadásnap, már kerülgettem is a konzerv tökhúst a boltban, de aztán eszembe jutott, hogy a kutya nem vette meg tavaly a pie-t, amit csináltam. 

Meglepően langos az idő, eltekintve egyetlen reggeltől, amikor 4 fokra ébredtünk. Tegnap délután 16 fok volt, de erős széllel. A meginterjúvolt kertész mondta is a rádióban, hogy némelyik növénye újra virágozni kezdett a kertben, mert a sok eső és a langyos időjárás megbolondította a virágokat.S ő nem lenne meglepve, ha a nárciszok már decemberben kibújnának a földből. A szél ma is erősen fúj ugyan, de a postaláda ellenőrzésnél én is éreztem, mennyire langyos ez a szél. Az egyik növényem, amit még Willie-től kaptam ajándékba, egész nyáron száradozott, a virágai is satnyák voltak, hiába próbáltam öntözni, aztán most, az októberi nagy esőknek hála kicsattanóan friss zöld. Az esővízgyűjtőm is tele van, a madaraknak sem a csapból kell töltenem a folyton kifürdött vizüket...

Klímaváltozás.

Nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz a tél, amit már az emelt fűtésszámlával várunk, mert drágulni itt is drágul minden. Emeltem én is a dekorált sütik árát...

***

Míg távol voltunk, Elaine, Manci másik rajongója úgy döntött a kék tejes fadobozom kiválóan megfelel macskaágynak, s kibélelte Mancinak valami műszőrmével, amit méterre lehet kapni/vágatni a kisállateledeles boltban. Na hiszen. Hiába hagytam nála kaját Manci részére, mindet visszahozta, sőt mellékelt egy másik nagy zsák macskaját, és puhát is hozott... mondván, minek hagytam nála kaját, nem gond, vesz ő Mancinak... A videós ajtócsengőnek hála, rendszeresen lehetett látni, amint reggel és este gondosan kint hagyja a kaját az ajtónk előtt a "kicsi állatnak". Szóval Mancinál jobban tartott, gondosan felügyelt macska aligha van a telepen. Meg is látszik rajta, kissé vaskos a dereka, így most kevesebbet adok neki, aztán csak nézhetem, amint ácsingózva ül az ajtó előtt, s bűvöli a kilincset, várja, hogy beengedjem, mert szerinte neki nemcsak reggeli járna, de ebéd is, s délután némi nass... S aztán fél hattól már várja a vacsorát. A szembeszomszéd már jót szórakozott azon, hogy milyen gyakran ül az ajtónk előtt Manci felemelt fejjel, a kilincset bámulva.

***

A szomszédban továbbra is csak az utat építik, egész nap hallani a tolató, ide-oda lassan mozgó gépek elég zavaró bíípelését. Ha ilyen sebességgel építik majd  háztömböket is, nyugdíjba megyek, mire elkészülnek. S ahogy jelezték, tényleg reggel 7-től dolgoznak, nem is tudom, mit szólnak ehhez a legszélső tömbben lakók? Valami elképzelhetetlen barbársággal tépték fel és törték derékba a telep kerítése mellett lévő fákat az építkezés egyik, északi oldalán, mert kellett a hely a földet mozgató kis gépnek. Nemcsak azért zavart az amúgy halálra ítélt fák gondatlan eltávolítása, mert egy erdőmérnök lánya volnék, hanem mert mindig is bosszantott, némelyek hogyan kezelik a fákat errefelé. Nem ritka a pár méter magasban egyszerűen levágott faderék a kertek mellett, de olyat, hogy egy fatörzset addig taszigáljanak-lökdössenek egy JCB markolójával, míg az kettéreped, s szálasan eltörik, nos, olyat még nem láttam. Motoros fűrésszel öt-tízperces munka, ja hogy ahhoz szakit kellene hívni, netán fizetni? Kiváncsi leszek, a szintén kivágásra ítélt, hatalmas, vihar rongálta cédrusfákat hogyan fogják eltávolítani, milyen mesteri módszerrel. Barbárok, nna.  

De valami csak lesz, mert a minap, ahogy bevásárlásból autóztam hazafelé, a telep előtt hatalmas teherautó forgolódott, próbált megfordulni, s bemenni az építkezéshez vezető keskenyebb kapun, platóján egy amolyan prefab házikóval, amiben építkezéseken laknak az emberek. Talán lesz biztonsági őr, vagy a munkásoknak lesz melegedő, télire? A közösségi kertbe sajnos továbbra is járnak srácok, suhancok, néha még a fóliasátrak ajtaját is felfeszegetik. Erről inkább nem akartam tudni, de a kertben rendszeresen dolgozó idős házaspárral összetalálkoztam, s ők panaszkodtak rájuk. Amíg ott álltam velük a sarkon, addig is bement pár srác, s kérdésünkre, hogy mégis, hova mennek, csak odavetették, hogy "sétálni" a füvön. (Néha látni a telepen lakó embereket körözni a gyepbe nyírt ösvényen, ami amúgy kiváló sétaterep, ha nem akarunk kimenni a a telepről.) S igen, nem mertünk rájuk szólni, mert most az a taktika, ne haragítsuk meg őket, mert csak kárt tesznek a megújított fóliában. A kertben dolgozók inkább szó nélkül takarítják el a mögöttük maradt csikkeket, üres sörösüvegeket, fémdobozokat, mert az, természetesen, nem viszik el magukkal. Csodás.

Korábban az építkezés területén, az akkor még meglévő öreg, romos épületekben rendszeresen voltak drogosok, bandázó srácok, akiket időnként elhajtott a Gardai, s onnan kezdve csak a patkányok motoztak a romokon. Ki tudja, lehet, hogy visszatértek, vagy elkezdik lerakni az építési anyagot, s talán miattuk lesz biztonsági őr.

***

A hatalmas megrendelést végül az új mélyhűtő segítségével és a netről ellesett fagyasztási módszerrel meg tudtam csinálni: 400 kézzel dekorált Halloween-i sütemény Ray-nek, egy, a Félcsöcsünél tartandó partira. Nagyon büszke voltam az erőfeszítésemre, az összes nagyobb dobozom kellett a szállításhoz. Korábban kis zacskókban fagyasztottam a sütiket, műanyag dobozokban, igaz, erre igen ritkán volt szükség. Aztán egy videóból kiokosodtam, hogy elég sütőpapírcsíkokat rakni a sütik közé, s nem kell őket kivenni a dobozból, hanem a dobozban kell hagyni kiengedni. Így tudtam előre dolgozni, megcsináltam, hurrá! S celofány zacskókat sem kellett használnom.

Hogy a piaci és a kávézóbeli rendeléseket meg tudjam csinálni, nem fogadok több rendelést Facebook-on, vagy Instagram-on keresztül. Elég lesz, amit eddig kaptam, s amit még esetleg kapok, nem akarok megszakadni a melóban, tavaly is voltak álmatlan éjszakáim emiatt. Így is lesznek munkás hétvégék. S közben csak gyűlnek az olvasatlan könyvek, az "ezt majd el kell intézni" kislista, már nagyon régóta nem sétálok reggel - igaz, ezt a lustaságom is okozza. 

***

A piac területe után érdeklődtek páran, egy komolyabb érdeklődő van, de egyelőre nincs előrelépés. Sok befektetőt eltántoríthat az, amiről eddig nem volt tudomásom: ha valaki ott építeni akar, akkor a council-nak fizetnie kell úthasználatért, ami ez esetben félmillió euró lenne! Továbbra is jó a forgalom, már megy a szervezkedés karácsonyra, már meg kellett adni, ki mivel rukkol ki, mire hajlandó rendelést felvenni. Rövidített terméklistával jelentkeztem, jobb a dolgokat egyszerűen tartani.

Ma már fent vannak a karácsonyi fények a bevásárlóközpontban, s erősen nyomulnak a játék- és ajándékhirdetésekkel a tévében. Minden a vásárlásról szól...

2021. december 6.

Vihar Nr. 2.

A biztonság kedvéért most este beszedtem az éppen csak kirakott karácsonyi koszorút az ajtóból, mert holnap reggeltől a Barra vihar fenyegeti a szigetet. Nyugaton nagy szél, hullámok, eső, vörös riasztás, felénk "csak" narancssárga, főleg a széllökések lesznek veszélyesek, és a parti szakaszokat elöntheti a tenger. Egész hétre esőt ígértek, vagyis szürke ég, komor hangulat, igazi melegvizes palackos idő. Ideális dekoráláshoz, karácsonyi zenéhez.

A nagy hír az volt a múlt héten, hogy sikerült V. sármjának köszönhetően megkapnunk a 3. oltást ÉS az influenza ellenit is, egyszerre. Nekem égett a fülem, amikor V. rákérdezett a flu jab-re, mert már a Covid-ellenit is soron kívül kaptam, azt hittem, Dr. O'Brien bosszús lesz, hogy még ezt is kérjük tőle, de nem, azonnal rábólintott. Így mindkét karunkba kaptunk egyet-egyet a jóból. Előtte való este véradni voltam (már van donor kártyám, bezony!), úgyhogy három helyen voltam betapaszozva.  

Most azért jobban megéreztem az oltást, fájtak a mirigyeim a hónaljamban, párszor oda-vissza sziszegtünk egymásnak egy-egy rosszul pozícionált öleléskor, de más bajunk nem lett. Dr. O'Brien csevegős volt, elmesélte, hogy aznap este csak oltani fog, s míg megkaptuk az oltásokat, a vendéglői élményeiről mesélt. Nagyot nőtt a szememben, mert a falán megjelent egy dedikált Carrie Fisher-fotó. Korábban a Tiananmen-téri híres fotó volt fent a falon, azóta ezt dedikált focista mezekre és rögbi plókra cserélte. 

A parkolóban jutott eszembe, hogy ezt az embert én már több mint 20 éve ismerem, amikor még kezdő orvosként járt hozzánk a boltba szendvicsért, most már pedig teljesen ősz hajú, és a gyerekei is nagyok már. Kit ismerek itt olyan régóta? Trish-t, kedves barátunkat, és Susan-t, egykori kollégámat a boltból... s persze, a piacosokat! Jövőre lesz húsz éve, hogy piaci tag vagyok!

***

Más történés nincs. Munkahegyek. Ó, és végre nyilvánosak a tervek a telep melletti lakótömbök építéséről. Akinek kedve van, mazsolázhat a Visuals szekció alatt: https://putlandroadshd.ie/. A kerti falon túl is lesz egy tömb, majd benézegethetnek a hálónk ajtaján a lakók. Bár... talán hozzánk majd nem annyira látnak be, ha megmaradnak a fák, de a felettünk lévő erkélyekre igen. Kiváncsi vagyok, mennyi ideig tart majd az építkezés. S egyáltalán, engedélyezik-e a 6- és 5 emeletes tömböket, ami mellett eltörpül a konvent régi épülete, amit - mivel védett épület -, meg kell tartaniuk, s lakásokat fognak benne kialakítani.

***

Hétfőn megkaptam a fogszabályzót... Nem egy álom. Nyafogás következik. Jobbára pépes/pépesített kajákon élek. A fogaim érzékenyek, egyelőre az óvatos rágás is nehézkes. A lehúzandó fogamról - alig értem haza - itthon lepattant a kis bigyusz, aminél fogva le akarták húzni a helyére. Szuper. Irány vissza a rendelő. Egyelőre nem húznak semmit, csak helycsinálás folyik, hátha kedvet kap, s megindul húzogatás nélkül. 6 hét reménykedés következik. Aztán meglátjuk.