"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A fogadóbeli dús reggelinél kissé úgy éreztem, tudathasadásom van: az egyik fülembe magyar szó hallatszott, a másikba angol. Mint kiderült, a hátam mögött egy angol és egy magyar család ült. Utóbbiaktól reggeli végeztével magyarul köszöntünk el, s mentünk megkeresni a turistairodát, hogy megérdeklődjük, nyitva van-e a Grossglockner hágó. A térkép úgy jelezte, májusig zárva van, de nem akartuk elhinni, a közeli hegyeket vastagon beborító hó ellenére sem. Sajnos, a térkép nem hazudott, valóban zárva volt, ide sem tudtunk elmenni, ezzel V. első nagy vágya ment fuccsba. Ehelyett a kapott ingyenes térkép alapján elmentünk a közeli Rossfeld körutat megtenni, amely meredeken kapaszkodik fel a környék egyik magas hegyére, kb. 1600 méter magasra. Alig indultunk neki, már az ég felé mutatott Böhöm orra, az egyik gyomorszorító kanyar hamar követte a másikat. 4.20 euróért autózhatunk végig ezen a szenzációs kilátást biztosító úton. A tetején megálltunk egy kávézó-menedékháznál, ahol öregecske nén...

A tegnapelőtti beszámolóm tegnap elszállt alkotás közben, fújtam egy nagyot, s megígértem magamnak, hogy majd újraírom, mi minden tűnt fel és történt Calais és Lindau között. Tegnap pontban tízkor indultunk el, miután a szállással szemben vettem magamnak egy lila (!) sálat, hogy a ragyáimat el tudjam takarni. Kiderült, Lindau-ban nincs könyvesbolt (?), legalábbis a személyzet ezt állította. Így az első tankolásnál néztem végig a térkép ajánlatot, s találtunk is egyet, amin csodák-csodája, be volt jelölve a Deutsche Alpenstrasse. Magam elé készítettem a papírhalmot, az útiránnyal, a térképet, és gyű. Alig hagytuk el Lindau-t, máris jöttek az ah-k és óh-k, ahogy a táj felett (újra) megjelentek a hegyek, hóval borítva a csillámló napsütésben. Remek időnk volt egész nap, napsütés, sehol egy felhő, ennek köszönhetően vadítóan élénk színek. Tekintettel az út hosszúságára, nem álltunk meg különösebben időzni sehol, így biztos vagyok benne, hogy sok szép látnivaló kimaradt, de mi most csak a t...

Már elindultunk Bregenz felé, ahol elvileg alszunk ma este. Nem mondhatnám, hogy alaposan tervezett utunk van – most éppen Reims felé autózunk, mert a GPS (alias Pénelopé) a Franciaországon át vezető utat adta meg, a V. által jobban kedvelt németországi útvonalak helyett. S mindez azért, mert a Bodensee délkeleti végében lévő Bregenz-et jelölte meg úticélként, az autópályákat jelölve ki választott útvonalként. Lindau-ból indul az Alpokbéli út, de mivel állítólag ott drágák a szállások, ezért esett választásunk Bregenz-re, ahol van Ibis hotel. Ezért terelt minket Pénelopé arrafelé... Tegnap az Anglián való átszáguldás kicsit kimerítőre sikerült, álmosak voltunk nagyon. Egyedül akkor lettem élénkebb, amikor megláttam a Port Talbot táblát, itt született ugyanis egyik kedvenc színészem, Anthony Hopkins. De a dél-welsh táj nem olyan szép, mint az észak-welsh, Holyhead után... Egyszer megálltunk enni (Welcome rest, rossz volt, de igen udvarias volt a kiszolgálás), egyszer aludni, és egyszer ...

Alighanem norvég a komp, mert norvégül jönnek fel a feliratok, hahaha. DE a személyzet lengyel. V. már készített fotókat, s felrakta a Facebok-ra. Átlagos kompút átlagos képei. A net módfelett drága, akárcsak a kaja, így jár az, aki nem csinál szendvicset, hanem otthon hagyja a finom rozskenyerét penészedni a konyhapulton. Hülye voltam, szétszórhattam volna a madaraknak a gyepen, akárcsak a szomszéd öreg néni csinálja nap mint nap. 4.45-kor kelés, álmos pakolás - naná, hogy az angol pénzt otthon hagytam -, tempós autózás délre, álmosan, a termoszt melengetve az ölemben. A szemem majd lekoppan, de talán a méregerős kávé majd segít. Az út nem hosszú, különösen nem az előttünk lévőhöz képest - 6 előtt indultunk, s 8 előtt már sorban álltunk a beszálláshoz. A rosslare-i terminál szürke, csúnya, újságot egyfélét tartanak, s a beléptetést végző néni sehogysem akarja megérteni V.-t, amikor elhadarta neki a rendszámunkat. A tenger sima, de amint elhagytuk a kikötőt, s megbillent a hajó, bepáni...