Szabadabban, lazábban

Megint jön ellenőrizni a higiénikus néni.

Ezúttal jövő hétfőre jelentkezett be - ugyanis mikor kérdezte, mikor sütök, mondtam, hogy már csak hétfőnként, mivel hétközben újra dolgozom, mármint alkalmazottként. "Akkor jövök hétfőn" - mondta, nem az üres konyhára kiváncsi, hanem arra, hogyan néz ki, amikor dolgozom benne.

De most már minden úgy megy, ahogy elvárja tőlem. Viaszosvásznon dolgozom, van mindenféle bacik ellen hatásos Dettol is itthon a zöld tisztítószerek mellett, s számtalan doboz is van a tároláshoz. S mostanság olyan kevés sütit készítek a régi mennyiséghez képest. Kenyeret sem sütök már... Remélem, nem talál kifogásolnivalót. Drukk-drukk.

***

Tegnap egy hirtelen lendülettel előbányásztam háziurunk csavar-akasztó-szög gyűjteményét a kamrából, kiválasztottam egy masszívabb csavart, és szépen belecsavartam a falba, a hálószobában, szemben az ággyal. Könnyen ment, ahogy Medve is írta, felesleges misztifikálni a dolgot, kissé ferdén benyomott szög vagy csavar, s a kép máris felakasztható. A házasságkötésünk alkalmából kapott, télen bekereteztetett akvarell végre felkerült a falra. Szintezővel be is állítottam, hogy ne csak szemre legyen egyenes. A kép vízszintes a falon, a fotón nem, elnézést.


Füst tekereg a szőlőskertek felett, ősszel, talán gazt égetnek, vagy avart, elkent pasztellfoltok csak a fák - olyan kép, ami bámulásra, nosztalgiázásra késztet, beleláthatunk bármit: gyerekkori emléket, kamaszkori szüretet, kirándulást. Igazából már nem emlékszem, melyik dombokat akarja ábrázolni, sajnos, nincs ráírva a címe. Emlék, szülővárosomból. Van még két, Sopront ábrázoló fotó a lakásban, öcsémnek hála - az ő tehetségét dicséri mindkettő. Idővel azokat is kirakom.

***

Íme, egy érdekes cikk a Menekültek Világnapja alkalmából: A harmadikként nyilatkozó Olga Murphy-t tegnap hallottam a rádióban. 1956-ban érkezett menekültként Írországba, s azon kevesek közé tartozott, aki maradt. Még régebben írtam erről a témáról egy cikket, amiben - micsoda véletlen! - ugyanez a hölgy (is) kerül megemlítésre. Még a régi, Ír Gulyás című lapnak készült az írás, 2001. október 23-a alkalmából. Ha valakit érdekel, elküldöm mailben, mert ide túl hosszú lenne bemásolni.

***

Tegnap remek délutánom volt. Odakint folyamatosan esett az eső déltől, így nem jártak a gyűlölt legyek, kiültem a nyitott kertajtóba kötni. A minta számolást, alapos odafigyelést igényel, bonyolultabb, mint a másik. Hallgattam az esőt, s néha figyeltem Maskát, amint a bokor védelmébe húzódva szunyókált. Délelőtt, amikor még sütött a nap, s összehúzott függönyök mellett szellőztettem, Maska bejött a lakásba. Akkor éppen a nappaliban olvastam, amikor egyszerre halk kopogtatást hallok: apró karmok kopogása a padlón. A fotel védelméből lestem meg, ahogy határozottan bejött, végig a folyosón, csak a fürdőszoba ajtajában állt meg, belebámulni a sötétbe. Körbe-körbe nézegetett, minden érdekes volt neki. Csak a nappali közepén torpant meg, s nézett ki mereven a nappali ablakán. Aztán meglátott engem, amint széles vigyorral bámulom. Rá-hellóztam, mire sarkon fordult, s sebes topogással távozott. Azóta már készült kép arról, ahogy az ágy sarkánál ül, s néz befelé, reménykedőn. Továbbra is barátságtalan.

***

Még elvileg két nap, s V.-nek véget ér a tizenkétórázás. Ma már ő is kidőlt, aludtunk egy órát, mikor hazahozott. S aztán ment vissza, s ki tudja, ma mikor jön haza. Erősen szorítja őket a határidő.

De a hétvégén Alfa-találkozó lesz itt, Bray-ben, s innen majd Glendalough-ba autózunk. Talán belefér egy finom ebéd a Wicklow Heather-ben, megünnepelni a hajtás végét...

Az utolsó sűrű hét

Csak el ne kiabáljam...

Csütörtökön este volt a Wedding Fair, ahová készültem sokféle sütivel, csináltam kóstolót is, de sajnos, összesen csak két érdeklődő volt. De azok legalább vittek el magukkal telefonszámot, és ettek a sütikből. A végén, két betévedő kis kamaszlánynak már ajándékba adtam a sütiket, mert a következő Wedding Fair téli témájú lesz, arra nem lesznek már jók egy hónap múlva ezek a mintapéldányok.

Az Apák napi süticsomagokból hármat hagytam a kávézóban, egyet vettek meg még pénteken. Sokalltam a főnököm által megszabott árát (5.80 € a hat sütiért...), így a többit inkább elvittem a piacra, fele annyiért, el is fogyott. Szépen becsomagoltam celofánba, az adott neki némi tartást, védelmet, mert igen vékonyka sütik voltak: szerszámok. Fúrógép, kalapács, fűrész, csavarhúzók, csípőfogó. S mert az utolsó pillanatra hagytam, nem kaptam már ezüst ehető szprét, így a szerszámok fém részét is úgy húztam ki, kevésbé lett poénos, mint ahogy szerettem volna.

A Fair alatt a pultnál ültem, dekoráltam, figyelemfelkeltőként. De ezzel a húzással csak a Daintree boltban dolgozó egyik hölgy figyelmét sikerült felkelteni, aki odajött, és egy csomót kérdezett a sütidekorálásról. Másnap éppen hazafele mentem a bolton át, amikor megállított, hogy megkérdezte a többi ott dolgozó nőt, s szeretnének megkérni egy kis okításra. Fizetnek érte, megszervezik, melyikük konyhájában jöjjünk össze... érdekelne-e? Kicsit habozva mondtam, hogy jó, majd beszéljük meg a részleteket...

***

Elkészültem a dinnyés sállal. Sőt, már el is adtam! Ugyanaz az idős hölgy vette meg, aki az első sálamat, még tavaly. Nagyon féltem, hogy az áráért majd kapok megjegyzéseket a többiektől, s azzal győzködtem magam, hogy a kézműves dolgokat áruló weboldalakon ezeknek a sálaknak bizony ilyen ára van. Talán fél órája voltunk nyitva, amikor Sheila (p.k.), akinek a szövetelefántjai és patchwork takarói közé volt kitéve egy ruhaakasztón a sál, a terem ajtajából integetett nekem, hogy figyeljek csak, s aztán feltartotta a hüvelyujját. Leesett állal intettem vissza: Csak nem?! Ő pedig bólogatott, hogy de bizony... a sál gazdára talált.

Az alábbi képeket Aniz csinálta. Ugyan azt kértem/reméltem, hogy majd egy neki máskor is modellkedő barátnőjét kéri fel a fotózáshoz, de nem: egyik reggel, nyitáskor a főnököm közreműködésével készültek a képek. Sajnos, elég sebtiben... Közel sem olyan mutatós fotók, mint amiket az etsy.com-on láthat az ember, de emlék gyanánt megteszik:

Az uram ma dolgozik, talán azért majd együtt tudunk ebédelni. Szolidaritásból vasalok, közben megnézem a héten felvett filmeket... S kötök, mert már belekezdtem egy új sálba. Nincs más hírem, átlagos hétvége ez is, hűvös, esős idővel.