2021. február 11.

Munka, hideg, macskák

Nem számítottam erre, de nagy hirtelen rámzúdult egy nagy adag meló: mire befejeztem a Bálint-napi megrendelést az Üzemnek, jött egy céges rendelés, 260 Szt. Patrik-napi süti, csomagolva. (Igen, Szt. Patrik-napi, pedig az még igen odébb van. Nem kérdeztem, mit fognak a sütikkel csinálni.) S hogy ha azt befejeztem, jövő keddre, hogy ne unatkozzak, utána minden valószínűség szerint lesz utána még egy, a Dublini Filmfesztivál szponzorának. Egy PR cégtől keresett meg egy nő, aki korábban az Üzemtől rendelt, s aki karácsony előtt jelentkezett nálam, két privát megrendeléssel. S most megint közvetlenül hozzám fordult, hogy volna egy-két sütiötlete a szponzor által szétküldendő repi ajándékra, s azt szeretné velem megcsináltatni. A részleteket jövő héten véglegesítjük.

Ha bejön a rendelés, akkor nem lesz időm takarót kötni, dán tv-sorozatot nézni, vagy blogolni. Ha nem jön be a rendelés, akkor jelentkezem eseménytelen életünk kis színeseivel. Addig is, hideg van, széllel, -2 és + 3 között mozog a hőmérő, ilyenkor még a maszkviselés is kellemes, mert melegít és védi az arcom. A kis nárciszok virágzanak, rendületlenül, s a boltban vettem egy nagy csokorral, hogy a szép sárga színükkel feldobják a szoba hangulatát. Illatosak, néha, elmenőben a kandalló előtt megszaglászom a csokrot, annyira finom az az illat!

Talán a hidegnek vagy a szélnek volt köszönhető, hogy Manci (alias baronessz Manci, az úrnő, V. szerint Bolhás Lopez) úgy döntött, végül is jó neki a bolhaelleni szprével hetekkel ezelőtt lefújt párnájú, s eddig ignorált doboza az előkertben, s pár napig ott éjszakázott, sőt, nappalizott. Muszáj volt mosolyognom, mert egészen behúzódott a doboz végébe, s csak egy nagy feneket lehetett látni. Aztán, ha jelzésképpen megnyikorgattam az ablak kilincsét, hosszasan nyújtózkodva kibújt onnan, macskajógázott egy sort, aztán kegyeskedett átfáradni az ajtóhoz, ahol már várta a reggelije. Szereti, ha evés közben simogatom, dögönyözöm a hátát, ilyenkor dagaszt a padlón. Ha magára hagyom, leül a nappali ajtó elé, s várja, mikor megyek vissza hozzá, simogatni, addig nem eszik. Igényli a foglalkozást!

A szembeszomszédéknál az asszony egészen rákapott a macskadédelgetésre: már két kicsi faház van a kertjükben, abban alszanak a lakásukba be nem járó, félig kóbor telepi macsekok, pl. Murgit, Manci anyja és egy nagy, félhosszú szőrű, félénk macsek. Kérdeztem, Manci nem jár oda, nem is barátkozik, sőt, amikor egyszer - mondhatom már, hogy szokása szerint - elkísért kenyeret szállítani, alapos adok-kapokba keveredett az éppen vacsorázó macskákkal. Csak nem amolyan orrát magasan hordó, magánakvaló macska az én Mancim? Aki folyton hangosan vernyákolva követ kenyérszállításkor, s ott sír-rí a telepi fák alatt, amíg el nem indulok hazafelé, s fel nem nyalábolom a kövér testét? Magányos élete lehet szegénynek, mióta Pocak eltűnt tavaly júliusban, s mégsem barátságos a többi telepivel.