"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Többet nem vállalok, ha egy mód van rá. Lehet, hogy Susan barátnőm gyerekei még megkérnek, de többet, másnak, soha. Több stresszel jár, mint örömmel. S igen, szándékosan ilyen külsejű, mostanában ez a menő, ún. nude cake, szerintem szebb lenne rákent vajkrém, rászórt porcukor nélkül, de a mintaként kapott képen is ilyen volt. Két óra alatt raktam össze. A manager, akire a helyszín volt bízva, egy barátságtalan tahó volt, de szerencsére volt ott egy Jackie nevű högy, aki segített. Például segített elvonszolni az asztalt a terem napos oldaláról, ahová odaállították. A Harbourmaster Bar Dublinban, mint esküvői helyszín, szerintem kerülendő.

Az előbb kimentem a kertbe teregetni, s valamilyen elképesztően finom és nyirkos íze volt a levegőnek: még mindig jön a köd a tenger felől. Sea haar! Már amikor az esküvői virágok begyűjtése után autóztam hazafelé, ma délben, akkor feltűnt, hogy milyen alacsonyan repülnek a felhők a Bray-be vezető lehajtó felett. Aztán, amikor a buszok miatt eltömődött városi útról inkább lekanyarodtam a parti útra, csodaszép látvány tárult elém: a tenger felől húzódott be a köd, alacsonyan, eltűnt Bray Head, eltűnt a promenád végében lévő szállók teteje, mintha november lett volna, csak éppen langymeleg volt a levegő ehhez a ködhöz.  Szép volt nagyon.  S most itt, a kertben is érezni a tengeri levegő nyirkosságát, ízét. A köd nem tud feljönni idáig, de az enyhe szél felhozza az ízt.  Amit azonnal felvált a citrom- és vaníliaillat, amint visszalépek a lakásba. Már sülnek Andreas-ék esküvői tortái. Két 11"-es, két 9"-es és két 7"-es, citrommal csak kicsit ízesített vajas pisk...