"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nem tudom, ezt a hosszúra nyúlt macskatörténetet hogyan fogjam rövidre... Sokszereplős, szétágazó, s nekem egyre inkább szomorkás. A reggeleim újabban így zajlanak: pizsamás kibotorkálás a konyhába, reggeli tea stb. elkészítése, aztán valami meleg pulcsit veszek, s kikanalazok egy adagot a száraz macskakajából. Vizezett tej/szín keverése egy bögrében, aztán irány az ajtó. Amint kinyitom (a roló csapódása miatt sosem sikerül halkan), a szemközti autók/előkertek felől megjelennek a vertikálisok. Az elnevezés nem tőlem származik, de megmutatom, hogyan született. Így: A szürke most már a Pocak, a teknőctarka pedig a Manci névre hallgat. Vagyis nem hallgat, de attól még kellett nekik egy-egy név, mert a remény hal meg utoljára, hátha egyszer hallgatni fognak rá. Egyelőre az ajtónyitás, ablaknyitás jobban működik hívószóként, mint a nevük, vagy a kittykitty. Még tavaly tűntek fel a telepen a kismacskák, öten. Éppen parti volt a szomszéd tömb előtt, amikor nagy óvatos...