A recesszió szele

Biztos valamilyen időváltozás jön, mert a gyógyszer most próbál megküzdeni a fejfájásommal, s elég egyoldalú a küzdelem. Pedig kellemesen langyos odakint az idő, reggel is tükörsima volt a tenger, rengeteg madár és sétáló volt a promenádon. S ma biztos az embereknek is jobb volt a kedve, mert sokan köszöntek. Előre. Íme, a promenád a pár éve feltöltött parttal (a kép a http://www.visitwicklow.com/ oldalról származik.) Én még emlékszem rá, amikor nem volt kavicsokkal feltöltve a part, és homokos beach-en lehetett rohangálni - valaha lépcsők vezettek le a korláttól a partig. 10 éve egyszer itt kötöttünk ki Edével és Tim nevű ismerősünkkel, ha jól emlékszem, valami kocsmázás után, támasztottuk a korlátot, bámultuk a világítótornyok fel-felvillanó fényét a távolból... Azon a nyáron pedig remek kis pikniket rendeztünk itt V.-vel és Mapet nevű ismerősünkkel. Pokrócot terítettünk a homokra, sajtot ettünk, és eléggé berúgtunk egy üveg Disznókőről való tokajitól. De akkor még egyikünk sem tudt...