"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Arra gondoltam, hogy totemállataink kapcsán elmesélem, hol jártunk, amikor megvettük őket. S közben elmesélem egyes útjainkat.  A blog és néhány fotó idézte emlék szerint 2011-ben jártunk a Grossglockner mellett, vagyis a Hochalpenstrasse-n, mégpedig hazafelé jövet. Másfél évvel korábban hiába próbáltunk oda elmenni áprilisban, még zárva volt a sok hó miatt. Így egy évvel később, késő szeptemberben, Münchenben, amikor félúton Gabi barátnőmnél aludtunk, valahogy szóba került a Grossglockner, s Gabi mondta, meglepő, ugyan közel van, de még ő sem járt ott. M ire V. lelkesen, hogy mi lenne, ha most elmennénk, hármasban. Gabi a kedvünkért kivett egy szabadnapot másnapra, egy napba belefér, induljunk.  Odafelé menet egy is üdülőfalucskában kávéztunk egy aprócska fogadószerűség teraszán, ahol - emlékeim szerint - egy fiatal pincér szolgált ki bennünket, névtáblája szerint Efraim: magyarul szólított meg minket, amikor meghallotta a beszédünket. Gyakorlaton volt ott, ha jól e...

A tegnapelőtti utolsó szállítások nem mentek zökkenőmentesen. Nem emelte a kedvemet, mert amúgy is egész héten nyögvenyelősen dolgoztam. Az utolsó piac és a gyerekhospice-nak való szállítás után jött egy szabadnap, a születésnapom (hurrá! 50 éves vagyok!), a vacsora hármasban Trish-sel, s a kellemes ünnepi este után megint visszatérni a konyhába, a rengeteg cukormázas zacskó és a mind jobban szétterülő dekorhalom elé... nem volt könnyű, na. Az utolsó piacon Olive - akinek bizalmasan borongtam egy sort, hogy jaj, kerek az évszám -, elkotyogta a többieknek is, és alighanem a szám kereksége miatt történt, hogy Willie a várakozó tömeg elé lépett, s bejelentette, hogy születésnapom van. (Nem szoktak minden születésnapot megemlíteni, főleg nem a vevőknek, csak a jelentőseket, s akkor is csak a piaci tagok előtt szoktuk köszönteni. De az is lehet, hogy a sok 70-80-90 éves között az én szerény 50-em újdonságnak számít, haha). Drága Willie... belekezdett a Happy Birthday to you-ba, s n...