A beígért és részben bekövetkezett hőhullám után (itt a 25-28 fok annak számít) vasárnaptól esőkkel, viharokkal fenyegetőznek a levelibékák, de egyelőre csak egy kis adag csendes eső érkezett az éjszaka. Nem bánnék néhány záport, és éjszakai kitartó esőket, mert már erősen sárgul a közösségi kert mezeje (is), amit a kertész (nyilván a kényelme miatt) kisebb adagokban csutkára vágott. Valószínűleg attól tartott, s el kell ismernem, joggal, hogy a fű/gaz túlságosan magasra nő az ő motoros ride-on fűnyírójához. Egyelőre szépen süt a nap, nincs jele viharnak. Amit múlt éjjelre ígértek, nem ért el Bray-ig, ellenben Arklow-ból, Wicklow-ból sok villámlást és esőt jelentettek. Kimaradtunk a javából.
Már nem emlékszem, tavaly mikor kezdtem hozzá, de most szombaton szép adag szedret szedtem le a piacot szegélyező bokrokról. Közeledne az ősz? Két feketerigó hánytorgatta fel nekem, hogy elzavarom őket a bokraikról. A bokrok alján pedig sötét foltok tanúskodtak róla, hogy alighanem más állatok/madarak is járnak a szedresre, mert fekete foltok, szétesett szemek feküdtek a bokrok alján, a kerítés tövében. Nem tudom, őzek járnak-e oda, esznek-e szedret, de mióta láttam egy őzet a piac területének végében, rájuk tippelek.
A meleg nyárnak lehet talán köszönhető, hogy a pékes WhatsApp csoportban lévő farmerek egyike nagyon magas protein tartalmú búzafélékről jelentett, 13-14 % proteintartalom, ilyet eddig csak kanadai búzánál láttak. A profik érthetően nagyon kíváncsiak, alig várják, hogy használhassák az idei őrlést.
A szombati piac egyébként meglepően jól sikerült, nagyon sokan jöttek, ezúttal senki nem hánytorgatta fel, hogy le van zárva a közeli nagy utca, amin fel lehet jönni a piachoz az M50-esről. A múltkor Miss Bottlebank jelenetet rendezett, amiért nem volt értesítve, hogy útlezárás van, s kerülnie kellett. Dühösen ment el, semmit sem vett, csak panaszkodott, a maga szokásos nyakelharapós stílusában. Az nem számított, hogy a piac sem tudott az útlezárásról, éppen annyira ért minket meglepetésként, mint őt. A napsütötte gyepen rengetegen kávéztak, jó volt nézni a sok kint ülőt a gyepen. Kávét nem adtam el annyit, mint régen, de így is szép volt a bevétel, ha a pandémia utániakhoz kasonlítom.
Mancit többször rajtakaptam a héten, hogy szétterülve, hasával a beton árnyékban lévő részéhez lapul, s megpróbál hűsölni. Egyre többször igényli a kefélgetést, rengeteg szőrét kifésülöm ilyenkor. Fordul-forgolódik a kefe alatt, néha elsétál a gyepig, s várja, hogy kövessem, ott dobja le magát, mert az mégiscsak kényelmesebb, mint a beton, s a körmeit is a gyepbe tudja mélyeszteni. Nyamvadt macska, alaposan el van kényeztetve! Gyakorlatilag egész nap hesszel valahol, reggel fekszik az ajtónál, reggelire várva, és este fél 6 felé jön haza, vacsorázni, vernyákol az ajtó előtt. De már beszéltem Elaine-nel, aki elmesélte, hogy szintén jár hozzájuk enni, s ugyanazokat várja el ott is, pl. abbahagyja az evést, s csak akkor folytatja, ha valaki simogatja. Közben ugyanúgy dagaszt, mint amikor jól érzi magát.
V. szerint máshová is járhat, nemcsak Elaine-hez és hozzám, nyugodjak meg, sosem fog éhen halni.
***
Új matracot vettünk az ágyra. Odahaza egész gyerekkoromban és felnőttkoromban ugyanazon a kemény, egyre megviseltebb gyerekheverőn aludtam, 1976-tól 1998-ig: nem számított, milyen az a matrac, van, és kész. Itt azért már finnyásabbak lettünk egy csöppet, le akartuk váltani a régi, piros és kék lepedőknek köszönhetően erősen elszíneződött, itt-ott behorpadt, megviselt matracunkat, amit még Edéék vettek, tehát 20 éves. S mivel kellően zsebbarát ajánlattal hirdették, belevágtunk. Összetekerve érkezett, több réteg nylonba szorítva, rengeteg csomagolással - de örültem, hogy kivételesen üres reciklálós kuka fogadott a kukatárolóban! Aztán persze szétrúgta magát az ágyon, utána már csak szellőztetni kellett, hogy a gyári szagát elveszítse. Keményebb, magasabb, mint a régi, egyelőre beválik, úgy alszunk rajta, mint a bunda, nem ébredek fel éjjel, igen kényelmes. A régit remélhetőleg a napokban elviszik.
Az ajánlatnak köszönhetően jött vele két párna, egyik felén keményebb, másik felén puhább töméssel, matracvédő, egy igen könnyű paplan, és egy ún. weighted blanket, súlyozott takarónak láttam ezt fordítani. Állítólag stresszoldó, mert a súlyával biztonságot, megnyugvást ad annak, akire terítik, vagy hogyan is írják a brosúrákban. Régen autista emberek kezelésénél hallottam azt, hogy egy szoros ölelés megnyugtatja őket, valami ilyesmit akar ez a takaró is biztosítani. Délutáni szunyáknál szoktam használni, arra már rájöttem, hogy kettőbe hajtva nyom legjobban, de éjjelre ez már nehéz, elég egy rétegben is. 7.5 kilós, fogalmam sincs, mi van benne, de mosható. Apró üveggolyókra tippelek. Mivel rengeteg takaró van a házban, nem vágtam volna bele egy ilyen vételébe, de ha már jött, örömmel fogadtam.
Ezermester barátunk majd október/novemberben jön, egy-két dolgot megcsinálni a lakásban, így tervbe van véve egy új csap, mert a régi, magát krómbevonatosnak vallóról apró szeletekben válik le a bevonat (amúgy kutya baja), mert ugye, olcsó húsnak híg a leve, s anno nem volt kedvem drága csapba beruházni. Őt leginkább a lakásban újra feltűnő penész zavarja, majd le kell mosnom a kisszoba plafonjáról, a sarokban feltűnő halvány foltokat. Aranykezű Róbert festése nyomán pár évig penészmentesen élvezhettük a fehér falakat a kisszobában, ez eddig tartott...
A másik dolog, ami mostanában izgalomban tart, az a késeim élesítése. Mi ebben az extra, kérdezheti bárki? A gond az, hogy a japán késeimre fér már rá nagyon az élesítés, és én nem vagyok egy képzett ember ehhez. Vannak kisebb-nagyobb, finomabb és durvább köveim élesítéshez, ezeket csak a mindennapi késekhez használom, mert félek, hogy kárt ejtek a japán késekben, mert azoknak a kezelése külön kategória.
Már érdeklődtünk henteseknél is, de az ő köveik durvák ezekhez a késekhez, így hosszas keresgélés után eljutottam egy weboldalra ahol ír késkészítőket mutattak be. S hurrá, a cikk végén emlegették az élesítés problémáját is, ugyanis ilyen szolgáltatásból gyakorlatilag csak kettő van az országban. Mármint a szigeten, bocsánat. Abból az egyik csak akkor élesít kést (és ráadásul géppel, hm), ha feliratkozunk egyéb szolgáltatásaira is, ráadásul nyárra bezárt. A másikuk Észak-Írországban van, oda postán kellene küldeni a késeket. Hm. S ő tűnik profinak, mert elmondása szerint fél-egy órát fordít minden késre. De merjem-e a postára bízni a késeket...?
Végül némi körömrágás után az egyik dél-dublini késesnek írtam behízelgő emailt, kérve, segítsen, vagy ha nem, ajánljon valakit, hátha van egy eldugott egyén, aki ilyesmivel foglalkozik, s megbízható. Meglátjuk, mit ajánl.
