Kedves Emese és Laci!

Ma rádöbbentem, hogy a próbafülke hármas tükrénél, és erős neonfényénél nincs őszintébb kritikus.

De azért az utolsó marcipán szaloncukrokat még megeszem, annak örömére, hogy ma hosszú keringés után megkaptuk a karácsonyi lapotokat!

Év eleje, sebtiben

Bocsánat, minden rendben, egészségileg is, újra munka, újra koránkelések, de nem volt ihletem írni. Néha leültem, de erőltetettnek tűntek az első sorok. Mindenesetre ha az íráskészségem még nem is tért vissza egészen, már tökéletes magabiztossággal intézem a kávézó megrendelési levelelezését, még nyaraló főnököm helyett. Írásban és telefonon is.

Sőt, odáig fajult a dolog, hogy egy munkanap közepén elmerengtünk, vajon mi lenne, ha haza sem jönne, csak az aláírt csekkeket küldené. Heaven :-) A mexikói születésű, de amerikai neveltetésű Aniz, aki ismét a kávézóban dolgozik, s akivel igencsak jó most a kapcsolatom, reggel nézi meg a maileket, munkába menetel előtt, én este. Aztán intézkedés. Így legalább minden fontos info eljut hozzám a rendelésekről, s alkalomadtán tudok a vevővel beszélni, mint pl. ma, egy Tiffany-s doboz alakú torta megrendelése kapcsán. Remek érzés, kár, hogy a héten vége, főnökünk visszajön.

Talán a fentiekből kiderül, hogy a dolgok ugyanúgy folynak az Üzemben, mint amikor eljöttem. Ugyanúgy vannak fennakadások, félinfók, kifizetetlen csekkek miatti pirulások a beszállító előtt - s azok nem nekünk köszönhetők. Sajnos, főnököm igen szétszórt, még ünnep előttről elintézetlen kifizetések, megválaszolatlan mailek maradtak ránk. De Aniz az első napokban ezeket is lerendezte, és a maileket nézem rendesen. Szerencsére a csapat remek, sokat beszélgetünk mindenféléről, röhögünk, fennhangon is időnként, valamint remek kávékat kapok, néha kéretlenül, hogy menjen a munka :-) Sőt, ha ebédelni akarok, remek salátákat készít a szakács srác! Akit egyébként mindenki imád, mert igen kedves és segítőkész, s nem mellesleg majdnem úgy néz ki, mint Jake Gyllenhaal. Galway-i akcentussal, haha.

Nem áll szándékomban éves összefoglalót írni, legyen elég annyi, 2010 olyan volt, mint 2002, amikor mélypont volt, és aggodalom szeptembertől novemberig. Most a TIA miatti pánikon kívül csak az anyagiak okoztak gondot, nem lógott olyan vékony hajszálon a fejünk felett a kard, mint akkor. Mert 2002-ben, ha szerencsés módon nem lett volna újra állásunk, az országot is el kellett volna hagynunk.

December elején 10 éves évfordulóját ünnepelte a webnapló/blog. Megveregettem a saját vállamat. Sőt, éppen ma írta egy ismerős, hogy tíz éve kapta tőlem az első hasznos infókat az országgal kapcsolatban, s ezt olyan kedvesen köszönte meg, hogy bőven kárpótolt azok hallgatásáért, akiktől még egy kösz-re sem futotta a leveleimért cserébe. Pedig volt olyan kérdés, aminek alaposan utána kellett járni! Kávézóbeli kliens is akad ilyen, de szerencsére a többség hálás a sütikért.

Nem sajnáltatom magam, ez nem újdonság, más is panaszkodik, aki hajlandó rászánni az időt, és tanácsot, tapasztalatot adni-megosztani - gyakorlatilag bármivel kapcsolatban.

***

A hónak nyoma sincs már, zöld és kissé megviselt minden. Teljesen elfagyott muskátlik barnulnak a cserépben, a hanging basket romokban, le kellene akasztani már az ajtó elől, mert roppant elhanyagolt. Mintha egy száraz kupac kóró lógna a helyén. A rózsáim ellenben leveleket hoznak! A kiskertben Maska kitartó kapirgálásai ellenére is bújnak ki a virágok, amelyekért azért aggódom, mert január-február hidegnek ígérkezik. De ma például egész nap esett az eső, s talán az átázott föld miatt is tavaszillat volt a levegőben. Éjjelre pedig enyhe fagyot jósolnak.

Ismét járok moziba hétfőnként Trish-sel, mert jó filmek voltak és lesznek. Erőt veszek magamon, és gyalog megyek. Torna is tervbe van véve, és odafigyeléses étkezés. Az ünnepek alatt igencsak sokat söröztünk, főleg Paulanert és - miután Medve bemutatta nekünk -, Weihenstephanert ittunk. De a hétvégén már fehér bort vettem, abban kevesebb a kalória :-)

A piacra való sütésnek mondhatni vége, csak megrendelésre sütök dekorált sütiket. Szombatonként erőt kellene vennem magamon, és fel kellene kelnem, hogy az utolsó nagy vásárlásból maradt 10 kiló kenyérlisztet apránként elsüssem... Inkább kézimunkákban gondolkozom most. A szokásos lendülettel beszereztem három, igen mutatós könyvet a csipkekötésről (sálak, kendők, stólák), ezekből fogok majd nézni magamnak "projektre" valót. Az egyik észt mintákat/módszereket ismertet, a másik a viktoriánus kor kézikötőit és az azok által kitalált mintákat dolgozza fel, a harmadik modern darabokat is ajánl. Évekre el vagyok látva.

Az egyszerű, csíkos babatakarót befejeztem, tulajdonosa most a hétvégén látta meg a világot :-) Van még egy félig kész csipkesálam, azt befejezem - vagyis remélem, hogy kibírom, és be bírom fejezni, mielőtt türelmetlenül elrohanok a fonalas boltba, hogy megvegyem a mohairfonalat az első stólához...



V. tokiói útja vészesen közeleg... Szerencsére nálunk tapasztaltabb világjáróktól kapott/kap tippeket, mit kell enni, hol és mi a neve. Egy teljes hétig lesz távol. Próbálok/unk nem aggódni. Nem szeretjük az egymástól való távollétet.

***

Természetesen nem felejtettem el a verseny nyerteseit! Azóta Geszt kilétére is fény derült. Kérem a boldog nyerteseket, írják meg, ha van valamilyen speciális kívánságuk a Zöld Szigetről, ha nincs semmi, akkor saját elképzelés alapján állítom össze a nyereménycsomagot.

S adós vagyok a karácsonyi történettel is... De az maradjon legközelebbre!