Most elvileg sütiket kellene dekorálnom, és gulyáslevest kevergetnem, a limonádéhoz lereszelni a citromok héját... de inkább itt pöntyögök. Az uram még nem jelezte, hogy jön haza, tehát elvileg van időm később is megcsinálni a megcsinálandókat.
A madaraim száma megfogyatkozott. A zöldikék két hétre eltűntek (biztos nyaraltak valahol), aztán csak kettő tért vissza az etetőre, az ideges fajtából, azonnal elrepülnek, mihelyt az ablakhoz lépek. Mi lehet a beteggel? A szürkebegy rendszeresen jön, múltkor megmutattam V.-nek, milyen szép, barna rajzos a háta a madárnak. Királykát is láttam! Kicsike madár, élénk sárgás-pirosas csíkkal a fején, olyan szép volt! A fenyőcinke igen agresszív, néha elhajtja a többi cinkét az etetőről - kicsi a bors, de erőszakos? A vörösbegy rájött, hogy ha odaül arra a kis rúdra az etető nyílásához, akkor ki tudja csipegetni a magok közül, ami az ízlésének megfelel, nem kell arra várnia, hogy a cinkék mit vernek le neki. Mert a cinkék kiszórnak mindent az etetőből, ami nem nyeri el a tetszésüket, ezeket a magokat aztán a gerlék (4 db) eszik fel. A gerlék is. Néha jön egy-egy veréb, és egy-egy szarka is, éppen a múltkor nézhettem végig, hogy a szelíd tekintetű gerle miként veri el az etető közeléből a szarkát. Nemrég Konrad Lorenz egy réges-régi könyvében olvastam egy történetet arról, hogy a gerletojó miként szedte ízekre a gerle hímet - hah, még hogy gyöngéd, kis madár, "szerelmes gerlepár" stb. Agresszió lakik a szürke tollak alatt kérem, agresszió. Ijesztő volt nézni, hogyan támad. Pedig egyből riadtan pislog, amint kinézek rá, máskor pedig támad, és széttárt szárnyakkal verekszik.
A Michaelmas daisy virágzik, a zsidócseresznye elhagyta a leveleit (a szél besegített), és piros lámpásai is szanaszét szórva hevernek a kertben. A japán juhar szintén kopaszodik. A ciklámenek belendültek, a muskátlik egy kivételével szép nagy virágokat hoznak. Maggie utolsó virágait hozza. A fern még mindig kitartóan pöndöríti az új leveleit. V. mindig csodálattal emlegeti, hogy mekkora. A szobába visszahozott (visszamentett?) húsvéti kaktuszom - valószínűleg hálából, hogy végre behoztam az örökösen szakadó esőről - virágozni kezdett. A fokföldi ibolyák szintúgy. Nagy meglepetésemre az amarillisz is virágzik, életében először öt virág nyílik egyetlen száron! Az orchidea elhullajtotta utolsó virágját is, azt gondoltam, most akkor szünet, így több, mint egyéves folyamatos virágzás után. Yeah, right. Új levelei tövében már ott bújik a következő virágok szára.
Sajnos, Dingle felől se kép, se hang, újra írtam Mr. Murphy-nek, hogy hát izé, lenne-e olyan szíves válaszolni. Nem akarok nyomulni, ha annyira akarja a házaimat, nyomuljon ő. Idén a Gyárban is meghirdetem a házaimat, sok a gyermekes dolgozó, a piacon is vehetek fel újra rendelést (tavaly nem vettem, csak kettőt, külön szívességként, fű alatt, hiszen a kávézónak voltam elkötelezve).
Végre-végre kaptam olyan szert, valami hipós löttyöt, ami lehozza a falról a penészt. A múltkor már megpróbáltam letörölni a falról néhány foltot, higított mosogatószeres vízzel, de nyoma maradt. No, ma egy vadonatúj szivaccsal felvértezve lefújtam a régi foltokat. Vártam egy percet, gondosan visszatartva a lélegzetemet, majd kifúj, töröl. LEJÖTT! Még szerencse, hogy mosható a festék. Sehol egy szürke pötty, sehol semmi elszíneződés a folyadék nyomán. Siker! Most már csak meg kell várni, amíg a borzalmas szag is eloszlik, és akkor ismét örülhetünk a tiszta falnak.
Egész héten bolond volt az idő, fájt is a fejem. Vagyis csak úgy tompán fájogatott, de így még rosszabb volt, mintha rendesen bedurrant volna. Vasárnap, ugye, szép napos idő volt, utána egész napos eső. Majd megint napsütés, aztán erős szél, most megint fenyegetőznek mindenféle nagy esőkkel, a szél miatt nem jár néhány komp, a bejárati ajtó előtt száraz levelek gyűlnek... Közben pedig nincs is annyira hideg, 14-16 fok, pulcsiban ki lehet menni az utcára, még nem kell kabát, csak kora reggel, vagy este.
Megyek, befejezem még a munkát, mert ebből a csicsergésből nem élünk meg. A színházról és a mai perec-kísérletről majd legközelebb.
