Elmúlt már éjfél, mire ma hajnalban hazaértünk a rövidke budapesti látogatásról. Míg V. elballagott a Gyárba a kocsiért, addig az Aircoach fordulója előtti szálloda előterében üldögéltem, s egy csoport turista beazonosíthatatlan német tájszólását hallgattam. A soproni látogatás után sokadszor fogadtam meg a német nyelv tanulását (azt is), de az, amit ott hallottam, határozottan elijesztett :-) Megmaradt kevéske lelkesedésemmel ma csak a teafilter feliratát fordítottam le, többre nem tellett.
Idehaza hűvös lakás fogadott minket, a növények szépen öntözve, hála Trish-nek, s Maska is bejelentkezett reggel. Mosás, rendezgetés, a szokásos. Könnyed szívvel dobáltam ki a régi újságokat, máskor ezt nem tenném meg csak úgy, de most igen. Feltöltöttem a hűtőszekrényt, s örömmel állapítottam meg, hogy gond nélkül tudom hazahozni a bevásárlást két szatyorban elosztva, nem húzódik a pocakom. Új fogkefék kerültek a fürdőbe, főztem egy jókora bolognait, elég lesz az elkövetkező napokra. Holnap már munka. Ma este piaci míting. Halmozódik a vasalnivaló. Virágzanak a klematiszaim, a nap újra besüt a kiskertbe, a gyöngyviráglevelek megszaporodtak, s a szín kedvéért ültettem két sötétkék petúniát egy elárvult virágkosárba. V. ma már dolgozott, neki élesebb volt a váltás, én még engedtem magamnak egy kis üresjáratot. De azért most kikeverek egy adag sütitésztát...
Már voltak kellemes tavaszi esők éjjel és délelőtt, aztán napsütés is, s bár hűvősebb van, mint Budapesten, azért a fagyis kisautó éppen most hangoskodja be magát a telepre... Mit neki a 11 fok!
