"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap sütés közben a rádióban hallottam egy lelkes nőtől, hogy este, fél 11-kor látszani fog az ISS (International Space Station - Nemzetközi Űrállomás) Írország felett. Felfirkáltam az időpontot egy üres borítékra, s azonnal el is feledkeztem róla. Pedig Sopronban az öcsém még a weboldalakat is megmutatta, amelyek segítségével megtudhatjuk, mikor halad el jól láthatóan az űrállomás lakhelyünk felett. Este 10-kor ugrott be megint, hogy hja, ki akartam menni, megnézni. Hátha. Amilyen amatőr-amatőr vagyok, nem mentem a számgéphez, megnézni a weboldalt, hogy mégis, milyen magasságban várható, merről-merre fog majd menni, csak kiálltam az ég alá, reménykedve. S amilyen a kezdő szerencséje, mázlim volt: húszkor elhúzódtam a felhők, és a még éppen csak sötétedő égen félkor északnyugatról megjelent egy feltűnően fényes pötty... Annyi eszem azért volt, hogy a távcsövet elővegyem, persze, nem olyan hatalmas és profi, mint a testvéremé, csak amolyan madarászásra való, de ezzel is lehetett látn...

Rájöttem, hogy nem úszom meg, muszáj rendes mezeket is csinálni sütiből. Így a szombati piacra az aznap játszó egyik csapatpáros mezeivel készültem. A többi süti színezése mindig ugyanaz.

megkerült tegnap este. Kórházban van, de nincs baja. Phű.

De mivel ma 210 süti kifestése és dekorálása vár rám, majd további 40 kirajzolása, nem beszélve a gingerbread men-ekről, jobb lesz, ha alacsonyan elhúzok a konyha felé, mert vízcseppek csodálásából nem élünk meg :-) De azért itt van még egy bónuszkép Maskáról, aki néha úgy döglik a kerti falon, mint aki itthon van. Aztán ha közelebb merészkedem, köpköd és fúj. Nem leszünk barátok...

... de nem eleget :-( *** Ma reggel ex-főnököm egy meglehetősen zavaros üzenetet hagyott a mobilon. Visszajött a nászútról. Szép volt, csudás... a sütik szépek voltak, finomak, köszöni... s most vissza a taposómalomba... a rendelés miatt hív, ha Peter már rendelt, akkor rendben, csak mondjam meg, mennyi pénzt készítsen... ha Peter még nem rendelt, akkor... ööö... nem is tudja.... mennyit szoktam sütni? Mézeskalács hópehely is kellene, három vagy négy... fotózáshoz... és esetleg hívjam fel... mert... öööö... a megrendelés miatt. Ezek után muszáj volt felhívni. Kiderült, hogy Peter eltűnt, mégpedig ha jól értettem, új munkahelyéről, Galway-ból. S a rendőrség keresi, nem tudnak róla egy hete, házát, kulcsát hátrahagyta, a nővére szombati esküvőjére nem ment el... nemsokára posztereket fognak felragasztani a kávézó környékén, hogy látta-e valaki... Megállt bennem az ütő. A fészbukos oldalról úgy lehetett sejteni, hogy Peter elutazott, többen írták, hogy bocs, nem tudtunk személyesen elb...

Ha amolyan íróember lennék, akkor az lenne a cím, hogy "egy email margójára", de hát oda írni lehetetlen - ellenben miután megfogalmaztam egy nyugtató válaszfélét a riadt mailre, amit kaptam, és elmentem vásárolni, megindultak az agyamban a csapongó gondolatok, aminek eredményeként itt ülök, izzadva, éppen-hogy-hűvös sörrel és könyvvel az asztalon, ebben a dögmelegben, hogy a válaszomat inkább ide sikerítsem. Mert a válasz neki is szól, de rólam is elárul ezt-azt. Azt írja az email írója, hogy elfogta a rémület, mert múlt éjjel belegondolt, hogy ő kicsoda... rátört a félelem a haláltól... próbált belegondolni, mi az, hogy "én".... Honnan jött, hová megy, mi lesz belőle - főleg mi lesz belőle utána? Hogy riasztják a válaszok, amelyek egy szóban összefoglalhatók: semmi. Semmiből jöttem, semmi leszek, semmi marad utánam... Ez így igen riasztó, mi az hogy - voltak pillanatok, amikor engem is kivert a víz, hogy jaj... de ma már nem. Nem volt tudatos az idáig vezet...