Egen, már megint... Munka, munka, fut az idő. Éppen írtam öcsénknek hogy ez a hét az első, amikor nincs extrasütés délutánonként, aztán végül mégis lett: sütihatosokat készítettem az Üzem születésnapjára. S megnéztem, hogy nem tudom, talán a Facebook-os túltengés tette, és a szabadságra készülés, de annak idején nem raktam fel képet az ötemeletes tortáról, amivel az 5. születésnapot ünnepeltük. Ami során olyan kedves mondatot kaptam a főnököm férjétől, áldja meg érte az Ég.
Íme:
Sütihatosok:
A héten megérkezett Myles-nak, egykori dél-afrikai kollégámnak (emlékeztetőül, egy fotó itt: http://www.kisrumpf.blogspot.ie/2008/08/kedves-emese-s-laci_05.html) és feleségének, Jane-nek a szakácskönyve. Vagyis, nem is szakácskönyv ez, hanem lifestyle book, ahogy ők írták, mert nemcsak a kávézójuk története, receptjei találhatók a csodaszép fotókkal illusztrált oldalakon, hanem a környék, a Sligo melletti Strandhill majdnem minden érdekessége, így aki ott akar tölteni egy-két hétvégét, az nyugodtan vegye kezébe a könyvet, a szeme is jóllakik, s információkkal is gazdagodik.
Bevallom, irigykedtem. Olyan gondosan összeállított, szép, igényes könyv ez, hogy öröm megfogni, belenézni. S használni! Máris kinéztem belől egy olyan receptet, amihez csak egy nagy edény kell, s a benne lévő finom kajával nagyobb tömeget is jól lehet tartani. Például kettőnket :-)
Ami egy kissé megsavanyította az örömöt, az az, hogy felfedeztem a lemon slice receptjét. A saját nevük alatt. Annak idején, amikor Myles bejelentette, hogy kávézót nyit, engedélyt kért Michelle-től, hogy egyes recepteket használhasson, magával vihessen, úgymond. Ez rendben is volt. De most az egyik képről rámköszönt a lemon slice unalomig ismert képe: kis aranybarna négyszögek, porcukorral leszórva. Hátizé. Tudom, tudom, ilyenfajta lemon slice recept tucatjával kering a neten, blogokon, magam is úgy találtam Chili és Vanília blogján (tud róla), mégis fájt valahogy, hogy a saját nevüket rakták elé. Ezt a receptet főnököm az Üzem signature dessert-jekén tartja számon, s meg fogja jelentetni a receptjét a saját sütős könyvében, ami ősszel fog megjelenni. (S korántsem lesz olyan alapos mű, mint Myles-éké, de mégis. Például néhány receptet még csak most próbálgat hozzá, hogy milyenek is.)
Tudom, hogy nincs új a Nap alatt. Nap, mint nap mosolyra késztet, amikor látom, hogy X-nél felfedezett módszer/recept/sütiötlet hogyan járja be a blogszférát (hú, de szépen mondtam!). Én is legtöbbször más kútfőből dolgozom, főleg dekor terén. Magyar blogokon"hógolyó" sütiként találtam meg a chocolate crakles sütit. A parti kenyeremet más focikenyérként csinálta meg, aztán terjedt tovább. Ugyanez megy angol blogokon is, a világ minden táján, minden nyelvén. A minap Moha blogján néztem tortarecepteket, s keresés közben sokadik kattintással jó messze kötöttem ki, másvalakién, aki csokilepkéket rakott a kislánya cupcake-jeire. Ugyanilyen, de cukormázból készült kék lepkéket raktam mentorom, Daphne 60. születésnapjára készült tortára... S az ötletet Peggy Porschen londoni cukrász könyvéből vettem. Nyilván más is megtalálta, olvasta a könyvet :-)
Párizsba költözése előtt megkértem Amandát, hogyha nem titok, adja meg nekem a pillecukros-Guinness-es csokitortája receptjét, aminek nagy híre van. Mondtam neki, a recept nekem kell, ittlétem 15. évfordulójára akarom V.-nek és nekem elkészíteni. Megígértem, hogy az Üzemben sosem fogom felhasználni. Végül megkaptam a receptet, neki is álltam az elkészítésének. Amikor kész volt maga a torta, elnéztem, s eszembe jutott valami: én ilyen sörös csokitortáról már olvastam valahol, mégpedig az Istennőnél, Nigella Lawson-nál. Elő a könyvével... Valóban az ő receptje volt, annyi volt csak az újítás, hogy megolvadt pillecukrok vannak a tetején, csokival leöntve... Tehát nem annyira új ez sem a Nap alatt.
Erről ennyit. Most megyek, s egy jól bevált Jamie Oliver-recept alapján elkészítem a vacsorát :-) A köret teljesen egyszerű mezei sült krumpli lesz. Ellenben a bor mellé megint txakoli, azt ünnepeljük, hogy V. 15 éve elsutyorgott egy bizonyos leánykérő mondatot...
