"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Kedves Ági és Péter, nagyon-nagyon köszönöm, hogy eljöttetek a piacra, és meglátogattatok minket. Remélem, ízlett a kenyér! Elnézést, de lányos zavaromban elfeledtem telefonszámot, vagy valamilyen elérhetőséget kérni. Ki tudja, mikor jöttök el újra, elég távol esik a piac a lakóhelyetektől. Szeretném Veletek felvenni a kapcsolatot, mert kiváncsi volnék, hogy Ági, te hogyan dolgozol a kovásszal. Azt a beszélgetést nem sikerült befejeznünk. Érdekelnének a részletek. Mennyit készítesz, mennyit használsz fel, milyen kenyérhez és hasonló műhelytitkok. A profilomra felraktam az email címemet, kérlek, írj nekem! Jó volt Veletek találkozni, igazán megtisztelő volt az érdeklődésetek! Mesélted, Ági, hogy magad sütöd a kenyeret. Hadd ajánljak figyelmetekbe egy vajat a kenyér mellé - az uram találta a Dunnes Stores-ban -, ami eddigi tapasztalataink alapján a legjobb vaj az országban. Házi vaj, egy Glenilen Farm név alatt futó gazdaságban készítik, West Cork-ban. A vajak között - hol máshol, ugye :...

Ma ezen dolgoztam, ez az a bizonyos elsőáldozásra készült tor-ta. Sebtiben készült fotó, már a bedobozolás után jutott eszembe, hogy kellene egyet készíteni róla. Az arany szépen csillog, csicsa, ahogy kell, a kék cukormázat is szép egyenletesre eldolgoztam, míg gyurmáztam vele, megnéztem egy fél ER-t. V. ma hazahozta Böhömöt a garázsból, végre ismét itt áll a ház előtt, megnyugtató tömegével. A számla már kevésbé volt megnyugtató, de legalább fut a kocsi. A hétvégére kis kirándulást tervezünk, már ha az időjárás is engedi. Megpróbálok több, kis parti-kenyeret sütni a piacra. A kerek tortaformáimból - márnint olyan kicsikből, amibe beleférnének - nincs több, így megpróbálom őket a hosszúkás kenyérsütő formában kisütni. Meglátjuk, mit szólnak a népek. Daphne átnézte a weboldalamra szánt szöveget, és be akart szúrni mindenféle extra infókat a piacról. Mondván, rakjak fel térképet a piachoz, linket, ilyenek. Kénytelen voltam elmondani neki, hogy erről már beszéltem az elnökkel, és nem örü...

Az OEP-es adatgyűjtésről *** Ezt is megértük. Ma a rádióban egy - ha jól értettem - gyorsétterem-lánccal rendelkező ír egyén igencsak "igen"-elt, amikor megkérdezte tőle a riporter, hogy szerinte a gazdasági nehézségek miatt az írek kezdenek-e határozott ellenszenvvel viseltetni a bevándorlók iránt. Lovely. Válaszát azzal indokolta, hogy "sokan" (a bevándorlók közül) visszaélnek a segélyekkel, s ez szemet szúr az íreknek. Kétségtelen, hogy van, aki itt is kiskapuzik, de mivel százalékot nem mondott, ez elég meggondolatlan kijelentésnek tűnik. Mondhatni, olaj a tűzre. Erre csak az alábbi olvasói levelet tudom belinkelni. Ha ilyen lehetőséget adnak rá, lesz, aki kiskapuzik, és szépen meg is él belőle (akár ír, akár külföldi): http://www.independent.ie/opinion/letters/now-golfing-pays-better-than-work-1708412.html

Ma végre elolvastam azt a cikket, amit a Sunday Times teljes egészében 1989-nek szentelt magazinjában jelent meg. Érdekes összefoglaló arról az évről, amely egyesek szerint az újkori történelem legnagyobb változásait hozta magával. Felolvastam pár sort V.-nek is, a Sopron melletti Pán-Európai Piknikről írtakat, aztán csak azon vettem észre magam, hogy elcsuklik a hangom. A papám volt az egyik lelkes szervező. A Piknik napja házassági évfordulójuk napja is. Azóta is mindig megünneplik anyámmal, a többiekkel, az akkor történteket. Hivatalosan, most már, kiállítással, megemlékezésekkel. Koncerttel. Majd ha eljön a 20. évforduló igazi napja, írok erről hosszabban, de most csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon büszke vagyok a szüleimre, főleg apura, azért, amit ott csináltak. Nekem még akkor sem volt benőve a fejem lágya, nem nagyon értettem az abban az évben beállt változások jelentőségét, mert egészen mással voltam elfoglalva, s mint most, akkor sem voltam annyira értelmes, hogy megértse...

Ezt az érdekes írást Csanádnál olvastam (akinek Subdimension c. blogja szintén Új-Zélandról, az ottani életről szól, de sajnos, ritkán frissül, ellenben igen hasznosakat ír, ha frissít). Pappito általam mindennap látogatott blogja hívta fel rá a figyelmet. Kivándorlóknak, kivándorló-jelölteknek ajánlott!

Tegnap boldogan vettem magamhoz a havi csekket a piacon. Visszanéztem, s tavaly szeptember óta nem volt ennyi bevételem. (Tovább nem tudtam visszanézni, mert elkevertem a régi szállító könyvemet.) Már meg van a helye a pénznek, Böhömre fogjuk költeni. S most már biztos, hogy több bevételem van a piacról, mint a kávézónak végzett, heti egy szállításból. Trish - amikor meghallotta, hogy már megint Böhömre kell költeni -, megkérdezte V.-t, hogy ér-e annyit az az autó, amennyit rákölt? Ennyire látszik, hogy bár napi kapcsolatban vannak/vagyunk vele, nem ismeri V.-t, s hogy mennyire fontos neki az az autó. Nekem is fontos, s akármilyen kakában leszünk, nem adjuk el. Annyira senki nem szeretné, mint mi, annyira nem lenne senkinek fontos, mint nekünk. Annyit senki sem adna érte, mint amit ér. Mármint nekünk. Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy miért fontos, de amióta először lapultam bele az ülésébe egy gyorsításkor, amióta először melegítette fel a fenekemet fagyos reggelen az ülés, azóta font...