Ezt muszáj elmesélnem. A hét stresszesnek ígérkezett, ott volt a 210 aranybarnával kihúzandó süti egy esküvőre, a traktorok és tehenek egy másikra, a bonyolultabb Peter nyuszis sütik (az csak 10 db, de munkás), egy kis torta, emellett az 50-50 mézes ember és panda, ja és a kenyerek és a piaci adag. Beosztással hajtottam rendesen, hét közepére kisültek az Üzemnek és a Slice kávézónak szánt mézesek, elkészültek a traktorok, el a tehenek, amikor Ray üzent, hogy a 210 süti 190-re csökkent, s a fiatal pár azt kéri, ne pénteken legyen kész, hanem jövő keddre. Phű, akkor lesz időm másra. Mire másra, mint Ray mézes embereinek sütésére, mert kért extrát, ugyanis befutott pár előzetes megrendelés azokra a dobozokra, amit a pandákból és a mézes emberekből állít össze.
Az emberek előre lefoglalták a még el nem készült sütiket... ízlelgetem ezt a mondatot, s az íze édes.
A siker nem másnak köszönhető, mint megjelent egy kis kép pár sorral az országos lap hétvégi magazinjában, egy ilyen sütis dobozról. A képet aztán Ray (és én) sűrűn osztottuk, s a hírverésnek köszönhetően megugrott az érdeklődés ezek iránt. Befelé elégedetten vigyorogtam, mégis csak egy országos lap, s ha nem is szerepel ott a nevem, be vagyok linkelve a legtöbb helyen. Büszkén dagadtam, s az esküvői sütik tologatásának köszönhetően volt időm extrákat sütni. Jövő hétre már 100-100 kell. Meddig fog ez tartani, nem tudom, de addig kell a vasat ütni, amíg meleg.
Amikor ezen morfondíroztam, V. megjegyezte, hogy azért gondoljak bele, az egész kezdődött pár sütivel, és pekedli levessel, amit lesütöttem/főztem egy dublini múzeum aprócska kávézójának. Hogy aztán a megújult kávézó dolgozója legyek. S aztán az Irish Times-ban jelennek meg a sütijeim képe. (Nem is egyszer, többször.) Ez azért elég szép eredmény egy botcsinálta cukrásztól. (Jó, jó az öndicséret büdös, de mégis.)
Tekintettel arra, hogy a telepiek már kértek Halloween-ra (!) tortát, sőt, karácsonyi torta megrendelések is futottak be, s ott vannak az eddig remek piaci eladásaim (még sosem adtam el 51 mézes embert két óra alatt, mint múlt héten), leállítottam a FB-on a rendelésfelvételt. Csak a kávézókra, a telepre és a piacra fogok koncentrálni. Így mindegyik megkapja a neki kijáró figyelmet, de azért marad szabad hétvégém.
Egyedül V. ráncolja majd össze a szemöldökét, mert nem szereti a sülő gyömbér szagát, így kinyitott ablakoknál, enyhe kereszthuzatban, szagelszívóval próbálom megelőzni, hogy a szag beszivárogjon a nappaliba, gyorsan jövök-megyek a tepsikkel, hogy ne terjedjen el. Az összes dobozomban mézes emberek várják, hogy maszkot kapjanak, s muszáj volt extra tubus fekete festéket rendelni a pandákhoz.Mióta megszűnt az Anvil, s a helyi szupermarketek festékválasztéka pocsék, a neten vásárolok.
Munka rogyásig.
