Hogy egyik kedvenc versemet idézzem, ami arról szól, hogy a férfiak olyanok, mint a buszok: vagy egy sem jön, vagy egyszerre feltűnik három. No, ilyesmi csak buszokkal esett meg velem, illetve most a munkával. Ma megkaptam a filmfesztiválos megrendelést! Erre ma, csak ma, még két PR cég érdeklődött, hogy tudnék-e nekik az elkövetkező két hétben párszáz sütit lesütni? Az egyik egy meglehetősen közönséges női ruhákat áruló cég (nem mondok nevet), a másik megrendeléshez lett volna kedvem (Dolly Parton-témájú sütik!), de sajnos, egybeesik a filmes rendeléssel, és az Üzem Anyák Napi rendelésével. A lényeg, hogy március 14-ig van mit csinálnom. Pedig bedobtam volna a cowboycsizma alakú sütikiszúrómat, sok rózsaszín és arany/fehér díszítéssel...
A Szt Patrik-napi sütiket megcsináltam, becsomagoltam, továbbra sem tudom, miért ilyen motívumokat kértek - gondolom, repiajándék valakiknek. A nárciszokból egy marékkal odaraktam a munkaasztalra, s élveztem a finom, diszkrét illatukat munka közben. Korábban egy ajándékba kapott illatos gyertyát égettem, de a "vad mentának" (?) titulált illat annyira mű és mindent átható volt, hogy kénytelen voltam eloltani. Bezzeg a nárciszok finom illata! Utánozhatatlan.
Azt hiszem, tavaly már felraktam egy hasonló képet, csak három héttel későbbről, ugyanebben a vázában, ugyancsak egy szép csokor nárciszt. Nehéz betelni a színükkel!
A múlt hét közepén leeső, igaz, csak két órán át megmaradó hó és a fagyos éjszakák után nagyhirtelen tavaszi 11 fok volt ma, napsütéssel - sikerült elmenni sétálni. Elállt a szél, a hétvégi vad esőnek, szélnek nyoma sem volt már. Ugyanis hétvégén kitartóan szakadt az eső, megint lehetett a rosszul szigetelt ablakok miatt bosszankodni, váltogatni a konyharuhákat a szivárgásnál, s találgatni, hogy hogyan lehetne megjavítani őket, legalább annyira, hogy első pillantásra ne lássék rajtuk a sérülés, ázás.
Hétvégére megint magas vízállást jósoltak, lent a promenádon készültek megint a tavaszi magas dagály ellen, jókora homokzsákok zárták le a promenádról levezető lépcsőket, járdákat a parti gyep felé, de most nem volt annyi hordalék, mint pár hete, amikor vaskos, koszosnak tűnő habpaplan fogadta a reggeli sétálókat.
***
Ma koránkelés, vártam a gázszerelőt, aki az elöregedett gázórát cserélte le újra. Tegnap este megint sokáig fent voltunk, felelőtlenül füldugó nélkül aludtam el, hogy aztán fél kettőkor felébredjek a falszomszédék csevegésére. A sötétben tapogatóztam füldugó után, s aztán végre jött az áldott csend. Reggel halkan motoztam a lakásban, rajzolgattam a rendelésre szánt szivárvány sütiket, hagytam V.-t aludni, s pisszegtem Mancira, aki hangos vernyákkkal jelezte, hogy nem nyitottam neki elég gyorsan ajtót.
A gázszerelő a covid helyzetnek megfelelően maszkban érkezett, de korántsem volt távolságtartó, simán befurakodott mellettem a kamrába. A jelzett 45 perc helyett 20 perc alatt elvégezte a munkát. Be kellett jönnie, megnézni, hogy a boiler rendesen működik-e az óracsere után, s míg a bojler újbóli beindulására várt, meglepve kapta fel fejét a felettünk hallatszó zubogásszerű zajra. "Ez micsoda?" - kérdezte döbbenten. Megnyugtattam, hogy csak a szomszéd húzta le a WC-t a másodikon... Elismerőn bólogatott, gondolom, kellemes házban lakik, ahol nincsenek ilyen zajok.
Talán a sűrű fejhallgató-használat teszi, hogy egyre jobban felfigyelek zajokra, ha nem hallgatok éppen hangoskönyvet, vagy podcast-ot. Kezdek olyan lenni, mint nagyanyám, aki éjjel még az ágyból is kikelt, ha gyanús zajt hallott, mondjuk, az utca túlfeléről. Itt azért még nem tartunk, de képes vagyok hosszan nyomozni, ha valami fura vagy szokatlan zajt hallok a lakásban. Negyedóráig nyomoztam a minap, hogy mi okoz valami időnként halkan pengő hangot a kandalló környékén. Esett, amikor felfigyeltem rá, s először azt hittem, beesik az eső a kandalóba. Elhúztam az nyílást eltorlaszoló nagy képet, de mögötte nem találtam vizes foltot. Aztán visszatoltam a képet, eléje nyomtam azt a nagy cserepet, ami kitámasztja, s ping, megint hallottam a halk pengést. Kiderült, a hangot egy régi, kovácsoltvas gyertyatartó okozza, ami szintén neki van tolva a kép üvegének, s ha odakint meglódul a szél, a kép leheletnyit megmozdul, s alig érezhetően nekiütődik a gyertyatartónak az üvege. Ping!
Némileg átrendeztem a kép előtti dolgokat, s megszűnt a pingetés. Ha ilyesmit kell nyomozni, megszállott vagyok...
