"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Első téma: piaci meeting. Népszerűbb nevén AGM, vagyis Annual General Meeting, amire nekem is kell egy kis éves (mercifully short) beszámolóval készülnöm, ami főleg abból áll, hogy hány meetingje volt a Committee-nak, a tagok hányan vettek részt, ki lépett ki, ki halt meg, ki lépett be, hol vettünk részt versenyen, vagy egyéb megmozduláson... Az AGM-et eddig mindig egy januári estén tartottuk, mert ez a "szabál", hogy januárban kell megtartani... De az elnök nem ért rá sehogysem hét közben, és egyre többeknek esett nehezére a sötétben, fagyban való vezetés este, így egy piac utáni, szombat délutánra raktuk az időpontot. S hogy az emberek ne morogjanak, könnyű ebédet is készített és szolgált fel a piac pár lelkes tagja. Sally elkészítette az általam csak "celebrity soup"-nak titulált póréhagyma-krumpli levesét, amit a korábban már említett ésd belinkelt tv-műsorban mutattak be, készült több tálca szendvics, és pedig szőlőt, banánt és ringlószilvát vettem nekik. Talán...

Tegnap visszalapátoltam a hétvégén felállított edénybe a kom-posztunkat. V. szépen körbeöntötte a kertből nyert fölös kavicsokkal, nagyon atombiztosnak tűnik most. Remélhetőleg ezt már nem kell megmozgatni, költöztetni. S ebbe már a patkány sem tudna belemászni. A méreg amúgy érintetlen, mióta legutoljára említettem, azóta semmi nyoma. Leterítettem egy jókora nylont, s oda raktam át a szétesett edény tartalmát. Kilapátolás során a kupac aljára került a még kevésbé bomlott, s a tetejére a már teljesen jó réteg. Rengeteg földigiliszta, pincebogár és egyéb soklábú lény jött-ment a rögök között - vagy minek nevezzem a szép, sötétbarna, itt-ott kissé csomóba összeálló, földszagú komposztot? Amíg lapátoltam, tanultam egyet s mást, ezekről majd később. V. egészen elámult, hogy micsoda barna, jó minőségű "föld" lett az edénybe dobált, jobbára konyhai maradékokból, mert - mint bevallotta - nem nagyon bízott benne, hogy ez a módszer működik. Mivel nagyhirtelen lett ebből "divat...

Tegnap este elmentünk a megfelelő komposztedényért, miután V. végigtelefonálta a boltokat, hogy melyikben is kapható az áhított műanyag edény. Jókat nevettünk (röhögtünk) azon, hogy alig fért be Böhöm hátsó ülésére, illetve úgy kellett keresztülszuszakolnom a lakás ajtajain a vaskos alsó része miatt. Most azonban a kertben vár arra, hogy helyet cseréljen a rombadőlt másikkal. Ahogy ígérték, ma jött az asszony a pénzzel. Hozott mellé két zinniát, egy nagy doboz epret, s oda-vissza mentek a bocsánatkérések a kellemetlenségekért. Mert a végén már mindketten magyarázkodtunk, ő, hogy jaj-hát-ez-a-gyerek, én pedig, hogy jaj-az-a-műanyag-vékony-volt, miközben elszólta magát, hogy a kisebbik fia biztatta ugyan a nagyot, hogy csengessen be, de az egyből a falnak vette az irányt. Végül, hogy biztosítsam róla, hogy no hard feelings, whatsoever, kezébe nyomtam egy üveg bodzaszörpöt, elmesélve, hogy a telepi bokorról származik a virág hozzá, mivel és hogyan célszerű higítani - s roppant barátságosa...

V. komposztedényes körlevelére késő este ez a válasz jött: "Hi, We've just checked with our older son who was home from college for the weekend and it would appear he is the culprit. I apologise sincerely first of all for his intrusion onto your property and secondly for the damage caused, as does he. Please call me on .... to let me know what I can do to replace or repair the compost bin. Best wishes ....." Azóta már felajánlották, hogy a feleség átjön holnap, és kifizeti az új komposztedény árát. V. küldött nekik egy képet a rombadőlt edényről, és arról, amelyet hasonló értékben meg szeretnénk venni. Az kissé teherbíróbb, mint a régi volt. Bár minden kellemetlenségünk ilyen hamar és zökkenőmentesen rendeződne... *** Susan telefonált, az imént. Sajnos, Da meghalt múlt csütörtökön. Nem értesítették, csak a volt boltjainak főmanagereit, s csak ők mehettek a temetésre szombaton. Az alkalmazottaknak, akik még ismerték Da-t, csak hétfőn mondták meg a hírt. Így nem virágra, ...

Egyrészt, mert V. "nem jó"-nak ítélte a tortát, s így hiába fáradtam a különlegességgel. S igaza van, kinézetre szép, főleg vastagon töltve lekvárral és tejszínhabbal, de az íze, az fura. Mintha mogyoróízű rizskoch-ot enne az ember. Időnként elnyammogok belőle egy-egy vékonyka szeletet - mára jól átitatta a lekvár - de nem lesz gyakori vendég nálunk. A nem jó süteményt egy finom csirkecomb-vacsorával tettem jóvá, kivételesen lehetett kapni a piacon csak felsőcombokat, ötöt egy csomagban, máskor mindig csak egész csirkét árulnak. Sok gerezd fokhagymával, egy cikkekre vágott citrommal, néhány szál kakukkfűvel, sóval-borssal sütöttem meg a combokat (á la Nigella Lawson). Először párolódtak másfél deci vízben (mert fehér bor nem volt itthon) 45 percet 180 fokon, aztán levettem a fedőt, kicsit leöntöttem a léből, és még félórát sültek 190 fokon. V.-nek nagyon ízlett. Nem tudom, hogy az ízt a csirkék bio volta, vagy a fűszerezés határozta meg, de többször megjegyezte, hogy igen fi...