"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

A héten - ugye - focistákat gyártottam. Ha elfogyott egy adag, mert fogytak ám szépen, jött az újabb adag, így megint jutott sütnivaló a délutánokra. De a sikerük nagy volt. Aniz mesélt róluk, illetve az egyik sütiről egy bájos sztorit: elvitt egyet csütörtök este az ismerőseinet a kocsmába, ahol azok az ír-spanyol meccset nézték. Míg odajutott, letört a focista feje, majd több apróbb darabra tört a teste is. Aniz kiteregette azért az asztalon a kocsmában, ahol éppen a rossz véget ért meccs felett búsongtak a pasik. Vagy tíz srác sereglett össze az asztal körül, és a "broken Irishman"-t próbálták összeilleszteni, hogy jaj, "he is in bits*"... :-) S telefonokkal fotózgatták, hogy csak nem akar összeállni a sok kis darab egy egésszé. Elvileg erről készült egy fénykép, talán megkapom. Csütörtökön túlóráztam, mert eléggé esős volt az idő, s nem volt kedvem munkaidő végeztével a városban imbolyogni, míg elkezdődik Amanda bulija az egyik belvárosi kocsmában. Inkább s...

Mióta utoljára írtam, már nincs nyár. Volt egy igen csak esős, szinte őszies hetünk, amikor a fűtés ismét szükségessé vált, leesett úgy egyhavi vízmennyiség az égből, s a biztonság kedvéért újra kiraktuk a melegvizes palackokat az Üzemben - nem mintha lett volna látogató, aki kiülni merészelt a pergola alá. Volt olyan délelőtt, amikor csak kettő lézengett belőlük. Így aztán rekord mennyiségű tortát sikerült lesütnöm, s ennek köszönhetően hosszú hónapok óta most esett meg először, hogy előbb el tudtam jönni pénteken. Kellett is a szabadidő, mert Ray, a séf születésnapi tortáján dolgoztam. Téma: a nyolcvanas évek. A PacMan-es szinten még lehetett volna finomítani, kissé megfolyt itt-ott a kék cukormáz, sajnos. A többi szinttel elégedett vagyok. Péntek este 11-kor fejeztem be, jobbára az adrenalin hajtott, s utána megfogadtam, hogy most egy darabig ilyesmit nem vállalok. Megkezdődött a focibajnokság: tegnap este a lagymatag ír csapatot a földbe döngölték a horvátok, de azé...