Szombaton reggel olyan álmosan láttam hozzá a parti kenyér sütéshez, hogy eltévesztettem a gombócok sorrendjét, mártogattam őket a magokba, aztán csak néztem bután, mert ott álltam négy darab "fölösleges" gombóccal... amelyiknek nem volt helyük... Majd némi csipázkodás után leesett, hol maradtak ki, gyorsan megmártottam őket szézammagban, kicsit széttologattam a többieket - szinte hallottam, ahogy morogva engednek helyet az "újaknak" -, s máris újra a megszokott módon néztek ki a kenyerek.
Hosszú volt a hét, pénteken az összegyűlt túlóráimat sem sikerült kivennem, így kimerített szombatra az előző napi tízórás műszak. Hiába igyekeztem eljönni előbb, nem tudtam, négy tortarendelés is volt, sok dekorációval.
S gombócnyomogatás közben az is eszembe jutott, hogy egy olvasóm ötlete alapján, jövőre teljes joggal készíthetek majd foci-kenyeret, hiszen az írek - hurrá! - bejutottak az Európa-bajnokságba. S akkor majd fekete-fehér, mákos-szézammagos mintával készülnek el a kenyerek, focilabdát utánozva. Sosem gondoltam volna, hogy majd így jár az agyam, a hírek hallatán is üzleti, sütis lehetőségeket fognak felrémleni előttem!
A nagyüzem beindult. Most hétvégén felkapcsolták a karácsonyi fényeket kis városunkban, Dublinban a Camden Street déli végében pedig már napok óta égnek a fények a jókora fán, amit egy járdaszigetre raknak ki minden évben. Főnököm sóhajtozva emlegette a karácsonyi sütiket, mire kértem, legalább hadd ne kelljen novemberben elkezdenem a gyártásukat, december 1-jén megkapja az első adagot, de nehogymá' most, még a Hálaadásnapi tök tart-okon sem estünk túl... Minden boltban van karácsonyi polc, dekoráció, s már most óvják a népet az adósságba kerüléstől... szerintem hatástalan az ilyesmi. Hiába a recesszió, ebben az időben mindenki költ.
***
Szombaton a piacon Sheila megkérdezte, hogy V. kirakna-e egy hirdetést a Gyárban, az ő és ismerősei által alapított kézműves kollektíva rendez egyszeri árusítástRanelagh-ban. Érdeklődve nézegettem a posztert, mire ő, hogy nincs-e kedvem sütiket árulni, a piac képviselve lesz, már beszélt az elnökkel, páran majd sütnek oda is. Csak kicsit borult el az agyam, hogy én itt tartósan beszorulva a kávékuckó pultja mögött nem tudok semmiről, piaci dolgokról - extra árusítási és reklám lehetőség, s éppen nekem nem szól?
Kicsit zavarba jött, hogy éppen engem nem kérdezett meg,
de nem bosszankodtam sokáig, hanem megkérdeztem, indulhatok-e karácsonyi
sütikkel, főleg későbbi rendelések reményében, vihetek-e névjegyet... A
végén már azt kérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk,
mármint a kollektívához - kell majd természetesen biztosítás, de ez nem
lehet gond, most már tudom azt is, hol tudok viszonylag olcsón kötni ún.
public liability insurance-t, aminek birtokában árusíthatom a
sütijeimet a piacon kívül is, mint Monika's Biscuits.
Úgyhogy a héten ismét melóhegyek.
Vasárnap megszakításokkal (séta, ebéd, ismerősökkel kurta találkozás) 6 órát
dolgoztam a házon, amit volt kollégám, Myles rendelt. Szabad kezet
kaptam, "go mad and do what you think is best", írta a mailben... Így csináltam egy házat,
tengerparti "feeling"-gel, mindent ráraktam, ami a Shells kávézó, és
Myles kapcsán eszembe jutott. Nem írta, hogy karácsonyi dolgokat akar-e a
házra, az ezt firtató emailemre nem válaszolt, így mentem a saját fejem
után. Már befejeztem a csinosítgatást, amikor megnéztem pár fotót a
Facebook-on a helyről, s persze, hogy az én házikóm korántsem hasonlít
az eredeti épületre, a kávézójukat hirdető reklámszöveg - amit
belenyomdáztam a ház elé, a cukormázba -, nem egészen úgy hangzik, ahogy
emlékeztem rá... de V. szerint a ház így is remek, ne aggódjak. Ma
reggel bevittem a kávézóba a házat, Myles majd onnan viszi el a nap
folyamán. S most várom az sms-t, hogy tetszik-e, vagy nem egészen erre
gondolt...
A sirályokat és a logót Myles javasolta/kérte. A szörfdeszka, "wetsuit", csigák, kagylók, s egyebek az én ötletem volt.
