Tegnap kora este kaptam egy rejtélyes sms-est Adhaimhín-tól, miszerint este mégsem lesz találkozó a fesztivál kapcsán, valamint kis gond van a biztosítással, ha többet tud, majd sms-ezik. Meglepődve visszaírtam, hogy nem is tudtam, hogy ma estére találkozó lett volna összehíva, de ráérek bármelyik este.
Ma nem hagyott nyugodni a dolog, mert a biztosítás ebben az országban nagyobb úr, mint a miniszterelnök, így felhívtam Adhaimhín-t, meséljen, mi a probléma. Az első mondata után le kellett ülnöm. A biztosítással nagy gond van. Erre a két napra biztosítani kell a fesztiválon árusítókat, és a készített holmikat, arra az esetre, ha velünk történne valami (netán lábfejünkre esik egy száraz sütidarab, vagy mittudomén), valamint arra az esetre, ha kárt okoznánk az épületben, vagy egy vevőnknek, aki, mondjuk, ételmérgezésért beperel bennünket, stb. A variációk száma végtelen. A piac és tagjai 2.5 millió euróig van biztosítva egy FPD nevű biztosítónál, amely biztosítóval eddig nincs gond. De mivel a fesztiválon nem csak két órát leszünk, mint a piacon, hanem 2 x 7-8 órát, ezért a biztosítás határát meg kell emelni, mondták. 6.5 millióra. Ez gondolom, azzal jár, hogy fizetni kell e két napra a megemelt biztosításért. Nem tudok összeget, csak az jött le, hogy előfordulhat, hogy nem megyünk a fesztiválra, mert nem érné meg...
Hápogtam, háromszor is megpróbáltam elmagyaráztatni magamnak, hogy is van ez, de Adhaimhín csak az összeget ismételgette, amitől nem lettem okosabb, lényeg, hogy veszélyben a szereplésünk a fesztiválon. Ennyit azért megértettem. Betty, az elnökünk, biztosítókat hívogat, de mint Adhaimhín mesélte, nem hívják vissza, nincs bent a megfelelő ember, a szokásos "ej-ráérünk-arra-még" módon folyik az ügymenet, közben az óra azért ketyeg. Pedig már összeállítottam a listámat, mi mindent kell vennem a következő hétre, sőt, tőlem szokatlan buzgalommal még időbeosztást is készítettem... hogy hogyan tudom megoldani a piacra sütést, a kávézónak való munkát és extrát, és a fesztiválra való előkészületeket...
Azt mondta, amint tud valamit, szól, addig annyi a biztos, hogy semmi sem az, hahaha, hogy közhelyeket is említsek - és majd szombaton a piac után leülünk mi öten, megbeszélni a megbeszélnivalókat. S még kicsit panaszkodott is, mert kiderült, hogy Patricia (a sokat emlegetett p.k.) leszúrta őket/minket, sütőket, hogy miért nem sütnek/sütünk többet, s amikor Sheila és ő mondták, hogy azért nem, mert nem kel el, az volt a válasz, hogy látványt és változatosságot kell biztosítani a vásárlóknak... Na, vazze', én biztosítom, de el nem kel, és csak az uram kollégáit hízlalom vele, amiből - rövidke életű hálájukon kívül - hasznom nincs. Pár hete kezdtem csak el egy tortát sütni a kettő helyett, mert csak elosztogatni lehetett a piac után a másodikat, nem vette meg senki...
Beszélgetésünk csak egészen "kicsit" kedvetlenített el, mert azért reménykedem, hogy sikerül olcsó biztosítást, vagy mifenét szerezni, s nem hagyjuk ki ezt a remek alkalmat.
***
A madarak megszokták az áthelyezett etetőket, amelyek jó pár kísérlet után most már az első, ajtó felé eső bokron lógnak, mert mégiscsak tapostak ott, ahol nem kellett volna. Most legfeljebb a durva kavicsokat taposhatják a kis lábaikkal, ott nem okoznak kárt. Tegnap egy vörösbeggyel töltöttem el öt percet a földön ülve, édes kettesben, mert megtisztelve bizalmával, egészen közel ugrált hozzám, leveleket forgatva, kukacok és soklábúak után kutatva a kiskertben. Nagyon feldobta a kedvemet ez az öt perc, és a közelsége. Közben a galambok úgy döntöttek, hogy nem vagyok rájuk nézve veszélyes, és amikor odaléptem az ajtóhoz, hogy szemlét tartsak, közelebb léptek hozzám, felfelé nézve, hogy vajon szórok-e eléjük valamit, és ha igen, akkor mileszmár. Én az ajtónyílásban ültem, ők pedig szorgalmasan csipegettek, karnyújtásnyira. Az én kis háziállataim :-)
***
Az uram mérnökkollégáját kölcsönadták egy másik csoportnak a Gyárban, így most egymaga tartja a frontot a saját csoportjában. Vagyis dolgozik reggeltől-estig. Ma elmenőben szólt, hogy kilenc előtt ne várjam, utóbb ez 11-re módosult... Egyre sűrűbben fordul elő, hogy nem várom meg a vacsorával, mert olyan későn jön haza, s egyedül eszem, a napi híreket nézve... hajtós hetek ezek, de legalább a Frankfurti Autókiállításra elengedte a főnöke, mehet fotózni megint. S aztán megyünk Bilbaóba!
