Alaszkai tragikomédia
Még kislánykoromban, kalandos regények, aztán dokumentumfilmek hatására lettem bolondja Alaszkának. Iskoláskoromban oda akartam hajózni/autózni (no comment), három osztálytárssal, szerintem meséltem én már ezt... Amiből természetesen semmi sem lett, de lehetett álmodozni favágás, szén- és hólapátolás közben, hűséges kutyámmal az oldalamon, mindenféle alaszkai egyedüllétről, miközben körülöttünk fagyottan álltak a szomszédos kertek fái. Mindig is a hidegebb, hegyes vidék vonzott, meleg vidékre csak nyaralni vágytam, szívesebben öltözöm pulcsiba, mint lenge nyáriba, s ez most nem a derekamon lévő úszógumi mondatja velem, mindig is így volt. Eddig a legközelebb úgy jutottam Alaszkához, hogy barátaim elvittek minket a Vancouver sziget déli részén lévő Victoriába, elő-születésnapi ajándékként. Ha a tévében természetfilmet mutatnak, megnézem, az "off-grid" ott élőkről, a mai aranyásókról szóló dokfilmeket is meg szoktam nézni, de belül tudom, hogy ilyen vadonban élésre sosem lesze...