Szó szerint. V. édesanyja, V. Emese elhunyt szeptember 28-án. Szabadságunk utolsó előtti napján, éppen a gyönyörű Mont St. Michel-től vettünk búcsút, amikor reggel jött a telefonhívás. Szürke nap volt, akkor már több napja kísért minket az eső, csak délutánra állt el.
Úgyhogy nem igazán lehet felhőtlen (és erősen megkésett) összefoglalót írni a szabadságról (nem is fogok már, azt hiszem), mert voltak remek napok, s voltak borzalmas napok. Az élmények egybemosódtak az aggodalommal (mi vár ránk Budapesten?), a szépségek keveredtek a félelemmel, a baráti találkozókat élvezve az embert hirtelen gyomron csapta valami lelkifurdalás, szabad-e, lehet-e mosolyogni, amikor valahol, valaki szenved? Lehet jókat röhögni egy sör felett, amikor... Igen ellentétes érzések voltak ezek. De amit lehetett, élveztünk, a szépségeknek örültünk, akikkel lehetett, talákoztunk, s amit meg lehetett volna oldani, azt megpróbáltuk megoldani.
A kórházban leginkább emberségből van hiány. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találkoztunk igen emberséges egészségügyi dolgozókkal, mert igen, volt hozzájuk szerencsénk, és az én Istenem áldja meg őket, azt a párat, akik hajlandóak voltak megállni egy szóra, akik türelemmel és kedvesen dolgoztak, de volt olyan is, akinek a viselkedését nehéz megérteni. Megátkoztam, legyen neki is olyan bánásmódban része, amilyet ő adott.
Erről ennyit. Mindenkinek a maga sebe fáj, nem fárasztok ezzel senkit.
***
Amióta hazajöttünk szeptember végén, besűrűsödtek a napok. Ugye, ez az időszak az, amikor rengeteg megrendelésem van, s most, a Halloween-en szerencsésen túlesve vár rám a karácsonyi roham. Adózás, áremelések, a háború, a megsötétedett napok, a piac eladása, van itt minden, ami miatt továbbra is lehetne körmöt rágni, de megpróbálok inkább a konyhai dolgokra koncentrálni. Alig jöttem haza, máris olyan elfoglalt lettem, hogy alig volt szabadnapom. Mielőtt bármit meghírdettem volna, máris lettek mézes ház rendelések, gyakorlatilag tele lett a rendelési listám, hurrá. Muszáj lett beszerezni egy mélyhűtőt, mert különben nem bírtam volna a többszáz sütiből álló rendelést megcsinálni Halloween-ra (céges bulira), a piac és egyéb, kisebb rendelések mellett.
Úgyhogy ez van, munka van, élünk. Majd jövök.
