Hidegebb

 A ma reggeli 4.5 fok meglepett. Jó, jó, fújt a szél, egész héten hűvös volt, de mégis... Heti utolsó sétámat tegnap 8 fokban tettem, s eszembe jutott, hogy kellene egy vékony sapka, amit az ilyen őszi sétákra használhatnék az egy centi hajamhoz, a kapucnit könnyedén leemeli rólam a szél, s izzadt nyakam köré hideg sálat kanyarít. (Ej, de költői vagyok.). Csak az összes ilyen 'one size fits all' sapka nagy rám, s nem igazán fogja a fülemet. 

Tegnap a reggeli hideg ellenére is csodás volt a kilátás a tenger felé, fent volt a nap, a láthatáron konténerhajók tartottak Dublin kikötője felé... de a nyugalmat és a táj szépségében való felhőtlen gyönyörködést az zavarta meg, hogy ha lejjebb néztem, egy öreg kőfal mellé húzódott, három sátorból álló hajléktalan - nem akarok tanyát írni - tábort lehetett látni. Ami tartósan ott van, már nem először látom. Városunk hajléktalanjai húzódnak ebbe a széltől védett zugba. Feljebb, a cliff walk kezdeténél is rendszeresen sátorozik valaki, s aligha jószántából. 

Egy rokonomat riogattam a housing crisis-szel, a szállások drágaságával, a szállodák pofátlanságával, amivel népszerűbb rendezvények idején a szobák árát emelik meg... S ehhez ott van több mint 12 000 hajléktalan, a több mint 90 000 ukrán menekült, mindnek egyre nehezebb szállást találni -  mintha írtam ezt volna már... Elég nehéz ezt elképzelni, ebben a magát jómódúnak tituláló országban. Valami nagyon súlyosan el van szúrva, hogy V.-t idézzem. Ha most kellene lakást találnunk, gondban lennénk. A választék parányi, ami van, drága... S a krízis ellenére is nagyon sok a bedeszkázott ablakú, lakatlan épület, itt a városban is van majdnem egy sor ház, amiben nem laknak. A kormány tervezi (haha) hogy büntetőadót szab ki a tulajokra, akik nem gondoskodnak épületeik felújításáról, kiadásáról. Emlékszem, ismerőseim egy ilyen nem is annyira leromlott házat akartak megvenni, s felújítani, bankkölcsönből, az ügyes kezű férj megcsinált volna majdnem mindent egymaga, de nem kaptak kölcsönt - mert túl keveset kértek... Agyrém.

A héten mostmáraztántényleg az utolsó piaci meeting volt egyik este, rövid volt és fájdalommentes. 19 tag jött el, bólogattunk mindenre, nem lesz több meeting, ami munka van még a jogi dolgok rendezése kapcsán, azt  a trustees intézi a nevünkben. Teljes felhatalmazást kaptak. Buzgón írtam az utolsó minutes-eket, de közben nem tudtam szabadulni a piac most már térdig érő gazzal felvert parkolójának emlékétől. Meeting után kis csevegés, teával, kávéval, aztán autóztunk bele az éjszakába. Utoljára jöttem sötétben és szakadó esőben haza az ún. hátsó úton, remélve, hogy nem ugrik elém egy őz, s közben borongtam azon, hogy egy ilyen örökkévalónak tűnő intézmény, mint a piac, hogyan tűnik el ennyi év után.

Ma az új piacra lejött egy házaspár, akik a kenyereimet keresték, ők is elhajtottak a régi piac előtt, s szomorúan nézték, hogy kint az Eladva tábla, de még nincs nyoma az építkezésnek, Meséltem nekik, hogy a vállalkozó építési engedélyét elutasították. Csodálkoztak nagyon, meg voltak győződve, hogy azóta már munkagépek tépik fel a gyepet, s nincs meg az épület, ehhez képest munkának semmi jele, s legutóbb egy kapucnis gyanús alakot láttam kijönni az épület mögül, remélem, nem vécének használják a hátsó gyepet. 

De beszéljünk inkább vidám dolgokról! Ma végre jól (jobban) ment a piac, a rozskenyereimet kovászosítottam, el is kelt mindkettő, s a virágmintás sütikből is jól fogyott, s eladtam a felét a dinoszauruszoknak. Ma egyébként a közeli hospice-nak gyűjtöttünk, aki kért, adomány ellenében kapott kávét, teát, süteményt, a szokásos 160-180 euró helyett több mint 900 jött össze. Én is csináltam a hospice logójával díszített sütiket, de az emberek inkább a krémes sütiket választották. Azért a sütikből is elfogyott a fele, s megcsodálta a hospice egy képviselője, aki beköszönt a charity event alkalmából. Nekem pedig megvolt az a jó érzésem, hogy dekorált lepkékkel, napraforgó sütikkel és ezekkel a logósütikkel hozzájárulhattam a rendezvény sikeréhez. Sokat szaladgáltam a konyha és a kávés pult között, tényleg nagyon sok ember eljött. S közben posztereken megemlékeztek a piac négy tagjáról, akik tavaly hunytak el, s ha jól hallottam, némelyikük a hospice-ban töltötte utolsó napjait.

Vidám dolgok... Jó volt látni a nyüzsgést, kivételesen az eső is távol maradt, csak nemrég kezdett megint esni, és hozzá vadul fújni a szél. A hetem mozgalmas lesz, munkával teli. V. Cork-ba megy, gyűlik, nekem pedig van pár megrendelésem. Apránként betelik a naptár, s örülök ezeknek az apróbb megrendeléseknek, mert sok kicsi, ugye, sokra megy. S idén tényleg elkezdek készülni az ünnepekre korán, beüzemelem a fagyasztót, s amikor lehet, dekorálok. 

Az ünnepek közeledtét jelzi (az adóbefizetés papírmunkáin kívül), hogy a postaládánkba került egy brosúra, egy híres wicklow-i játékbolt idei ajánlataival. Átlapoztam, hátha találok benne sütiötletet, vagy kiderül, milyen karakterek mostanában a menők, a bébi Yodán, Barbie-n és a barna bőrű kis Hableányon kívül. Remekül szórakoztam, amikor felfedeztem, hogy a miniatűr konyhán (örök darab!) s a kis kávégépen (!) kívül lehet kapni egy egész tehenészetet, fejőistállóval, különféle traktorokat pl.  szénabálákkal, mindegyik pontosan úgy néz ki, mint az eredeti modell! 

Vehetünk lóistállót, lovakkal, trélert a szénabálákhoz, silózott takarmányhoz tárolót, ahogy kell, kicsi autógumikkal, mert minden farmer azzal nehezékeli le a takarmányt takaró fekete nylont, ugye? Mindez élethű műanyag formában, hozzá még a kicsinyítés arányait is megadva, feltüntetve azt is, milyen márkájú munkagépeket ajánlatos venni a farmhoz, hogy biztosan beférjenek az épületekbe. Ha kell, műfű tekercset is adhatunk mellé, vagy mintás játszószőnyeget, amin már be vannak jelölve az épületek helyei, ha nem tudná a gyermek, hogy hogyan építse fel a farmját. 

Ha belegondolok, hogy annak idején én öcsém kis matchbox-aival szüleim nappalijának mintás szőnyegét 'szántottam' fel, az volt a szántóföld. Alaposan rányomtam a kurta szálú szőnyegre az autót, hadd látszódjék, hol van már felszántva az a 'főd'... Nem volt ám ilyen menő műanyag farmom, élethű szénabálákkal, és kerítéssel, hogy szét ne fussanak a műanyag lovak... Csak a csíkos többszínű minták, s öcsém PlayMobil figurái, s a vára, ahová visszamehettem a 'traktorommal', ami valószínűleg valamilyen versenyautó modell volt. Már akkor is kitört belőled a kulák - mondaná férjem, a fővárosi. De ő nem ismeri a szép, ráérős (szőnyeg)szántás megnyugtató hatását!

Hideg-meleg-hideg

Odakint mintha november lenne, hideg szél fúj és esik, egyre csak esik, telnek az edények vízzel, hiába öntögetem át őket a lassan már teli víztartályba, megtelnek újra hamar. Múlt vasárnap óta egészen őszies lett az idő, elkel a pulóver, az esti félóra fűtés. A váratlan, iskolakezdésre időzített melegnek nyoma sincs. 

A szeles, ronda idő hatása a tegnapi piacon is érződött, nem volt sok vevő, csak lézengtek az emberek, s ez is meg is látszott az eladott termékeken. Nekünk, újaknak most sem volt örömre okunk, minden piac alatt megállapíthattuk, másfajta vevőkör, a mi termékeink nem népszerűek. Múlt héten egyetlen egy sem, ezen a héten csak két gingerbread fogyott, kedvetlenül pakoltam el a máskor oly népszerű dinoszauruszaimat. A kenyerek jobban fogytak, de azokért nagyon megküzdöttem előző este, mert péntek délelőtt és délben programom volt, délután értem csak haza s akkor kezdtem neki a munkának.

Sebaj, jövő hétre van megrendelés, és charity event, amire lehet sütni, igaz, adományként, de mégis kreatívkodhatok, anélkül, hogy valakinek a tyúkszemére lépnék.

Múlt hétvége a piaci kedvetlenség ellenére igen kellemesen telt, ugyanis látogatónk volt. Barátunk remekül időzítette a hétvégét, amit két hivatalos program között velünk tudott tölteni. Szinte nyári meleg volt, még naptejet is fújtunk magunkra - bár egyes orvosok szerint ezt már akkor is kellene, ha felhős az ég. Legalábbis azoknak a piaci ismerőseimnek, akikről kisebb bőrrákos foltot szedtek le az orvosok, ezt tanácsolták: naptej, mindig, fejet betakarni, fület is bekenni, nemcsak a nyakat... Elég ijesztő! 

Szóval a hétvége remek volt, s nemcsak az idő miatt. Annyit nevettünk! A közös emlékek, az "amikor együtt kezdtük" emlékei az első itt töltött évekből, a rácsodálkozás, hogy mivé-kivé fejlődtünk azóta, a kirándulások, az együtt evések - aminek során megtanultuk, hogy a finom mushy pea-t is el lehet rontani egy rosszul megválasztott fűszerkombinációval. 

Ezúttal felmentem az Avondale Forest Park hatalmas kilátójába, s megérte elballagni a spirális walkway tetejére, el a sorban álló gyerekek és felnőttek sora mellett, akik a kilátó belsejébe épített spirális csőben csúsztak le, szőnyegdarabokon. Szelíden lejtő a csúszda, ki is próbáltam volna, ha nem lett volna teljesen zárt, csak a pár méterenként lévő kis ablakok világítják meg felülről, s az nekem nem elég. Öregszem, pár éve egy alig háromméteres csőben is csak hosszú hezitálás után mertem lecsúszni, ami semmiség ennek a hosszúságához képest, mégis megijesztett.

Odafentről csodaszép kilátás nyílt a környező vidékre, az erős napfényben izzottak a színek, a sokféle zöld, a felhők, felülről lehetett nézni a fák koronáját, a távoli hegyeket. Most már biztosan feljövök ide máskor is, nem leszek lusta. Az építők számítottak a tömegre, mert a korlátra különféle feladatokat ismertető táblákat ragasztottak ki: amíg az ember sorban áll a lecsúszáshoz, vagy a kilátáshoz, felsorolhatja a sziget megyéit, országok nevét abc sorrendben... Utóbbival mi is eljátszottunk, hosszan gondolkodva, hogy Wales-en kívül akad-e még W-vel kezdődő ország? Elég sűrűn kint van a figyelmeztető tábla, hogy viharos időben ne maradjunk fent a kilátó tetején, érdekes lehetne pedig nézni, ahogy közeledik a vihar, de a villámcsapás esélye elég nagy ezen a fák közül kiemelkedő fém- és faépítményen. 

Igen szépen elrendezett, karbantartott hely ez a park, élmény mindig. Legközelebb késő ősszel szeretném megnézni, amikor már színesednek a fák.

A hétvége fénypontja mégis a Russborough House and Parkland volt, ahol még - szégyen és gyalázat - sosem jártunk az itt töltött évtizedek alatt. Már a hegyen át odavezető keskeny, birkákkal és erdőcskékkel szegélyezett út is egy élmény. A birtok egykor hatalmas volt, most is elég tekintélyes, pl. van egy sétaútja, amelyet vagy negyven perc lejárni. A ház kávézója egyenesen kiugróan jó, s igen elegáns helynek tűnik. Gyerekeknek játszótér, bokrokból épített útvesztő, a már említett sétaút, melynek során tekintélyes korú és méretű fákkal találkozhatunk, van külön rhododendron sétány, fákra erősített tündérlakok, kis épített sziget, japán stílusú piros fahíddal s így, szeptember táján rengeteg ciklámennel a fák alatt. A házat vezetéssel lehet megnézni, amely majdnem egy órás, igen érdekes. Érdemes megnézni, hogyan éltek jómódúék ebben a hatalmas épületben, s meg lehet csodálni a rengeteg értéket, amit gyűjtöttek a nemzedékek során.  

A ház, illetve a család festménygyűjteményéről is nevezetes, a National Gallery-ben két szárny is róluk van elnevezve. A leginkább a festményeik elrablása miatt lehet ismerős a Russborough vagy a Beit név, mert a ház értékes képeiből többet is többször is elraboltak, ezek közül kettő még mindig nem került meg. Egy idő után aztán a legértékesebbeket a National Gallery-nek adományoztak: kedvencem az a gyűjtemény, amelynek mindegyikén levélírással kapcsolatos jelenet szerepel. 

Jelenleg 24 órás biztonsági szolgálat őrzi az épületet, be van kamerázva minden, de ehhez a kormánytól semmilyen segítséget, anyagi támogatást nem kapnak, saját maguknak kell fenntartani magukat. Így nem csoda, ha van egy jókora, eklektikus választékkal rendelkező ajándékbolt, s mindenféle rendezvények, s természetesen, a parkolás és a házban történő vezetés is fizetős. De az a pár euró nagyon megéri, igen szép a ház, kellemes a kávézó, s a vezetés is igen szórakoztató volt. Nemsokára Art Fair lesz, aztán Halloween közeledtével jönnek a "szellemes" programok, tűznyelők bemutatója, az útvesztőben pl. majd szellemek és töklámpások között lehet utat keresgélni. Vagyis remek hétvégi program. Szerencsénk is volt, éppen elkerültük az egyik turistabuszt, s nem voltunk túl sokan a vezetésen. Mint kiderült, a házból a Wicklow-hegység hegyeire néző kilátást védettnek nyilvánították, nem építhetnek semmilyen házat, új telepet sem oda, ameddig a szem a szó szoros értelmében ellát. 

Séta közben találtam egy frissnek és erőteljesnek tűnő makkot, amit pár napja el is ültettem. Az eggyel korábbi tölgyfa-próbálkozásomat sajnos már második alkalommal támadja meg a lisztharmat, pedig már két arasznyi nagyságú és szépen el is ágazott. Hiába törölgettem a leveleit, nem javul az állapota. 

A szép langyos idő - bár kora estére befelhősödött - kitartott vasárnap estig, nevettünk is, mert miután barátunkat leraktuk a szállodában, minket hazafelé autózva már elkapott az eső. A kert most is átázott, minden szottyos. Kedvetlenné tesz az időjárás, a folyton felhős ég, a korai sötétedés, hiányzik a napi séta is, a jó levegő. Valamint az egyik fogam is rendetlenkedik, várom, hogy a doki által ajánlott kezelés hasson, s ne ezen járjon az agyam. 

Nemrég, ahogy már régóta terveztem, pár órás munka keretében kurta kis fűrészemet latba vetve alaposan visszavágtam a hátsó "kert" hatalmasra nőtt bokrát, s több fordulóval, a közösségi kert talicskájával hordtam le a kertfalon átdobált rengeteg apróbb ágat, a földről feltépett borostyánok szétfutó hajtásait. S jé! Most van fény a hátsó kertben, ki is raktam oda azokat a cserepes növényeket, amik eddig a félárnyékban éltek. 

Borostyántalanítás közben találtam a földből alig kiálló, szinte csukó vastagságú borostyán gyökeret, amihez majd kisbalta vagy fűrész kell, úgy áll ki a földből, mint egy makacs könyök. Egy pár centis szeder ágacskát elkezdtem húzni a most lazává vált földből, s egy méternyi alattomos gyökérhálózatot téptem fel végül. A harc ezekkel örökké tart, borostyánból is van még elég a fal tetején, lesz még velük munka. Csodálatos terveim vannak a hátsó kerttel, ha sikerül megvalósítani, nagyon büszke leszek magamra, de legelőször is a régi shed falaitól kellene megszabadulni, a szétmállott tetejét kellene összelapátolni, lefeszegetni a téglafalról a borostyán kopasz ágait, elegyengetni a kavics/föld keveréket, az ágakból megcsinálni egy esetleges virágágyás szegélyét... Terv, az van bőven! Még mindig nem érkeztek meg a telepre azok a konténerek, amibe évente kétszer beledobálhattuk a feleslegessé váló dolgokat, ott végezte a shed ajtaja, teteje, régi konyhaszekrény ajtók, rovar- és ki tudja még mi rágta padlóaljzat... 

De legalább most már világosabb a hátsó rész, a növényeknek jobb helyük van. Szegény mókust ma rajtakaptam, amint tanácstalanul ült az egyik ágcsonkon, nem volt semmi, amiről átugorhatott volna a kis fenyőfára, nem volt meg a megszokott közlekedési útvonala a tál vízhez, amiben a madarak fürdenek, s ami az ő ivótála is egyben... Kénytelen volt a szottyos földre lemerészkedni.