2009. január 17.

Hungaro-hibernian

Az olyan magyar, aki pl. tejjel issza a fekete teát és zöldet visel Szt. Patrik-napkor :-).

Ha választanom kellene, így határoznám meg magam.

Ez szerintem sokkal jobb elnevezés, mint a "New Irish", amivel a kormány akarja elkenni az újonnan betelepülők "idegenszerűségét".

Köszönet Sárközi Mátyásnak az ötletadásért.

***

Mindjárt megyek haza! Az utolsó két napra napsütéssel ajándékozott meg Budapest, elolvadt az a kevéske hó is, ami még ott ült a bokrok alján. A cinkék egészen megélénkültek, nagy a jövés-menés anyósom etetője körül. Az előbb még szajkót is felfedeztünk az egyik, igen magas fán, ott ült, és halkan nyekergett.

A fogamat megkaptam tegnap, még furán nagynak érződik a számban, mintha egy kapafog állna ki a többi közül. Volt, hogy egyszerre négyféle fokdoki hajolt fölém (technikus, asszisztens stb.), a szín, a forma, az elhelyezkedés felett vitázva, míg én hevertem ott, s vártam, hátha engem is megkérdeznek, mit gondolok a dologról. Végül tükröt nyomtak a kezembe, hogy nézegessem, tetszik-e, meg vagyok-e elégedve. Meg voltam. Hízelgő volt a figyelem, de így utólag azt mondom, ezért a pénzért el is lehet várni a körbeugrálást!

A fog végső színére várni kellett kicsit, addig az új Napirajz könyvvel szórakoztam, de csak halkan, biztos zavarta volna őket a fel-felcsapó harsány röhögés.

A lakás hatalmas tükre előtt pár napja szembesültem a valósággal, borzalmas volt. Tényleg hallgatnom kell a dokira, és addig kezdeni el a testedzést, amíg lehet. Nem élhetek folyton "ápol és eltakar" pulóverek takarásában.

Találkoztam továbbá ifjabb, és még ifjabb rokonokkal, és utána kellemetlenül éreztem magam, mert nem lehet okos tanácsokat adni, és segítséget, ha az ember évente egyszer látja őket. Az örömükben sem lehet részt venni. Maradt a hümmögés, és egy óvatos karsimítás, és a lelkifurdalásos érzés: hogy nekem mennyire jó dolgom van!

2009. január 15.

Izgalmak

Apám ma 66 éves. Zita barátnőm holnap szül. Ma hajnalban (khm) végre rávethettem magam Fűszeres Eszter régen várt könyvére, s megcsodálhattam Zila mester sütőformáját. Holnap rakják fel a fogamat. Ma szállingózott kicsit a hó! Immáék már új-zélandi vizeken. Az uram ma rántottát csinál vacsorára - tegnap palacsintát készített.

Közel s távol mennyi izgalom!

Egyetlenem!

Ma: reggel aggódás, hogy anyósom túléli-e a tömegközlekedéssel megtett rendszeres szerdai utat az unokákig. Délelőttig elhúzódik ugyanez, mert lassan járnak a buszok. (Túlélte. Taxira kitartóan nemet mond, ezen még vitázunk, nem én győzök.)

Közben: hímzés, olvasás, ebéd, szieszta.

Kora este: izgalom: tudok-e pénzt kivenni (2x nem, majd 3x-ra Botond segítségével igen), kártyával metróra jegyet venni (igen). Pénztáros, ellenő
rök kedvesek. Az általad belém nevelt paranoia miatt még számolunk, ha hazaérek.

Este: vacsora Botondékkal, gyerekek nőnek, mint a bolondgomba, meglepő hírek, s végre kézbe foghatom Zila mester szilikon sütiformáját és Fűszeres Eszter szakácskönyvét. A társaság, a vacsora kitűnő, a metrón riadok fel, hogy hú, de késő van. S hogy ami nekem halidéj, az nekik munkanap.

Amikor "elefánt-mint-balett táncos"-módra a ház elé vezető útra érkezem, ismeretlenül is csevegek egy leányzóval, akiről kiderül (utólag), hogy Dublinban élt, de már nem. Ő is arra tart, mint én. Együtt lépünk be a kapun. Mamád üvegeket ránt elő, beazonosítja a látott leányzót, s tölt. Leülünk beszélgetni, ami késő éjjelig, kora hajnalig tartó (hehe) csevegéssé válik, főleg Irakról. Nem is, mert legfőképp tényleg Irakról csevegünk. Én szörnyülködöm, ők sztorizgatnak. Régi képeslapokat nézegetünk. A látott műkincsek fele (fele?) nem létezik már.

What a waste - jut eszembe sokszor, míg mesélnek.

Most már ideje lefeküdni.

2009. január 13.

Egyetlenem!

Hideg van. Nagyon. Elszoktam tőle, el, a fagyos orrtól, a száj elé húzott sáltól is, dupla-tripla rétegtől a lábamon.

Szürkeség van. Szmogriadó. (Wha'?)

A tömegközlekedés remekül működik. Az írhez képest. Gyakorlatilag semmilyen járműre nem kell várni. Csoda.

Próbálok nem kritikusan, hanem érdeklődve nézelődni. Néha nehéz.

Víjjogó fúró- és nyálelszívó szörcsögő hangja kísért rossz pillanataimban. Tegnap két órán át ültem tátott szájjal. De a mosolyom csoda lesz.

Aki dentálturiszt, az ne panaszkodjék.

A jeges Duna látványa szép.

Más most nem jut eszembe.