"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az olyan magyar, aki pl. tejjel issza a fekete teát és zöldet visel Szt. Patrik-napkor :-). Ha választanom kellene, így határoznám meg magam. Ez szerintem sokkal jobb elnevezés, mint a "New Irish", amivel a kormány akarja elkenni az újonnan betelepülők "idegenszerűségét". Köszönet Sárközi Mátyásnak az ötletadásért. *** Mindjárt megyek haza! Az utolsó két napra napsütéssel ajándékozott meg Budapest, elolvadt az a kevéske hó is, ami még ott ült a bokrok alján. A cinkék egészen megélénkültek, nagy a jövés-menés anyósom etetője körül. Az előbb még szajkót is felfedeztünk az egyik, igen magas fán, ott ült, és halkan nyekergett. A fogamat megkaptam tegnap, még furán nagynak érződik a számban, mintha egy kapafog állna ki a többi közül. Volt, hogy egyszerre négyféle fokdoki hajolt fölém (technikus, asszisztens stb.), a szín, a forma, az elhelyezkedés felett vitázva, míg én hevertem ott, s vártam, hátha engem is megkérdeznek, mit gondolok a dologról. Végül tükröt nyomtak a k...

Apám ma 66 éves. Zita barátnőm holnap szül. Ma hajnalban (khm) végre rávethettem magam Fűszeres Eszter régen várt könyvére, s megcsodálhattam Zila mester sütőformáját. Holnap rakják fel a fogamat. Ma szállingózott kicsit a hó! Immáék már új-zélandi vizeken. Az uram ma rántottát csinál vacsorára - tegnap palacsintát készített. Közel s távol mennyi izgalom!

Ma: reggel aggódás, hogy anyósom túléli-e a tömegközlekedéssel megtett rendszeres szerdai utat az unokákig. Délelőttig elhúzódik ugyanez, mert lassan járnak a buszok. (Túlélte. Taxira kitartóan nemet mond, ezen még vitázunk, nem én győzök.) Közben: hímzés, olvasás, ebéd, szieszta. Kora este: izgalom: tudok-e pénzt kivenni (2x nem, majd 3x-ra Botond segítségével igen), kártyával metróra jegyet venni (igen). Pénztáros, ellenő rök kedvesek. Az általad belém nevelt paranoia miatt még számolunk, ha hazaérek. Este: vacsora Botondékkal, gyerekek nőnek, mint a bolondgomba, meglepő hírek, s végre kézbe foghatom Zila mester szilikon sütiformáját és Fűszeres Eszter szakácskönyvét. A társaság, a vacsora kitűnő, a metrón riadok fel, hogy hú, de késő van. S hogy ami nekem halidéj, az nekik munkanap. Amikor "elefánt-mint-balett táncos"-módra a ház elé vezető útra érkezem, ismeretlenül is csevegek egy leányzóval, akiről kiderül (utólag), hogy Dublinban élt, de már nem. Ő is arra tart, mint é...

Hideg van. Nagyon. Elszoktam tőle, el, a fagyos orrtól, a száj elé húzott sáltól is, dupla-tripla rétegtől a lábamon. Szürkeség van. Szmogriadó. (Wha'?) A tömegközlekedés remekül működik. Az írhez képest. Gyakorlatilag semmilyen járműre nem kell várni. Csoda. Próbálok nem kritikusan, hanem érdeklődve nézelődni. Néha nehéz. Víjjogó fúró- és nyálelszívó szörcsögő hangja kísért rossz pillanataimban. Tegnap két órán át ültem tátott szájjal. De a mosolyom csoda lesz. Aki dentálturiszt, az ne panaszkodjék. A jeges Duna látványa szép. Más most nem jut eszembe.