Az olyan magyar, aki pl. tejjel issza a fekete teát és zöldet visel Szt. Patrik-napkor :-).
Ha választanom kellene, így határoznám meg magam.
Ez szerintem sokkal jobb elnevezés, mint a "New Irish", amivel a kormány akarja elkenni az újonnan betelepülők "idegenszerűségét".
Köszönet Sárközi Mátyásnak az ötletadásért.
***
Mindjárt megyek haza! Az utolsó két napra napsütéssel ajándékozott meg Budapest, elolvadt az a kevéske hó is, ami még ott ült a bokrok alján. A cinkék egészen megélénkültek, nagy a jövés-menés anyósom etetője körül. Az előbb még szajkót is felfedeztünk az egyik, igen magas fán, ott ült, és halkan nyekergett.
A fogamat megkaptam tegnap, még furán nagynak érződik a számban, mintha egy kapafog állna ki a többi közül. Volt, hogy egyszerre négyféle fokdoki hajolt fölém (technikus, asszisztens stb.), a szín, a forma, az elhelyezkedés felett vitázva, míg én hevertem ott, s vártam, hátha engem is megkérdeznek, mit gondolok a dologról. Végül tükröt nyomtak a kezembe, hogy nézegessem, tetszik-e, meg vagyok-e elégedve. Meg voltam. Hízelgő volt a figyelem, de így utólag azt mondom, ezért a pénzért el is lehet várni a körbeugrálást!
A fog végső színére várni kellett kicsit, addig az új Napirajz könyvvel szórakoztam, de csak halkan, biztos zavarta volna őket a fel-felcsapó harsány röhögés.
A lakás hatalmas tükre előtt pár napja szembesültem a valósággal, borzalmas volt. Tényleg hallgatnom kell a dokira, és addig kezdeni el a testedzést, amíg lehet. Nem élhetek folyton "ápol és eltakar" pulóverek takarásában.
Találkoztam továbbá ifjabb, és még ifjabb rokonokkal, és utána kellemetlenül éreztem magam, mert nem lehet okos tanácsokat adni, és segítséget, ha az ember évente egyszer látja őket. Az örömükben sem lehet részt venni. Maradt a hümmögés, és egy óvatos karsimítás, és a lelkifurdalásos érzés: hogy nekem mennyire jó dolgom van!
Ha választanom kellene, így határoznám meg magam.
Ez szerintem sokkal jobb elnevezés, mint a "New Irish", amivel a kormány akarja elkenni az újonnan betelepülők "idegenszerűségét".
Köszönet Sárközi Mátyásnak az ötletadásért.
***
Mindjárt megyek haza! Az utolsó két napra napsütéssel ajándékozott meg Budapest, elolvadt az a kevéske hó is, ami még ott ült a bokrok alján. A cinkék egészen megélénkültek, nagy a jövés-menés anyósom etetője körül. Az előbb még szajkót is felfedeztünk az egyik, igen magas fán, ott ült, és halkan nyekergett.
A fogamat megkaptam tegnap, még furán nagynak érződik a számban, mintha egy kapafog állna ki a többi közül. Volt, hogy egyszerre négyféle fokdoki hajolt fölém (technikus, asszisztens stb.), a szín, a forma, az elhelyezkedés felett vitázva, míg én hevertem ott, s vártam, hátha engem is megkérdeznek, mit gondolok a dologról. Végül tükröt nyomtak a kezembe, hogy nézegessem, tetszik-e, meg vagyok-e elégedve. Meg voltam. Hízelgő volt a figyelem, de így utólag azt mondom, ezért a pénzért el is lehet várni a körbeugrálást!
A fog végső színére várni kellett kicsit, addig az új Napirajz könyvvel szórakoztam, de csak halkan, biztos zavarta volna őket a fel-felcsapó harsány röhögés.
A lakás hatalmas tükre előtt pár napja szembesültem a valósággal, borzalmas volt. Tényleg hallgatnom kell a dokira, és addig kezdeni el a testedzést, amíg lehet. Nem élhetek folyton "ápol és eltakar" pulóverek takarásában.
Találkoztam továbbá ifjabb, és még ifjabb rokonokkal, és utána kellemetlenül éreztem magam, mert nem lehet okos tanácsokat adni, és segítséget, ha az ember évente egyszer látja őket. Az örömükben sem lehet részt venni. Maradt a hümmögés, és egy óvatos karsimítás, és a lelkifurdalásos érzés: hogy nekem mennyire jó dolgom van!
