Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június 17, 2012

Hogyan nem találkoztam Anthony Bourdain-nel

Hogy nem találkoztam vele, az nagyon-nagy csalódás volt nekem, ezért leírom, részletesen, mert emlékezni akarok a körülményekre. Akiket nem érdekel a konyha, nem nyűgöznek le tehetséges szakácsok, azok ugorjanak, és érjék be a címmel: végül is, nem találkoztam a világ egyik legismertebb szakácsával.  *** Az úgy volt, hogy...  Először is múlt héten kaptam egy emailt a főnökömtől, aki éppen szabadságon volt Indiában. Már merőben szokatlan volt ez, hogy a szabadságáról emailezzen nekem, nem vagyunk mi annyira jóban, hogy élményeiről még a visszatérte előtt beszámoljon. A második mondata már jelezte, hogy nagy dolog van készülőben. A világ egyik legismertebb szakácsa (igen, szakácsa, mert magát annak aposztrofálja) jön filmezni a kávézóba. S hogy készüljek, kéri, mármint a főnököm, hogy sütik feltétlenül legyenek, s rendeljek ehető virágokat a torták tetejére, s esetleg készítsek a már régóta nem árult flower bun-jaimból párat... Majd a férje, Declan bejön reggel az Ü...

Döbbenet

Mondja V. este a kanapéról odaszólva, Tobint elengedték. Micsoda? Ügetek, visszatekerem a tévét, nézem a hírt . Gennyes, gyomorforgató hazudozás, ami folyik az RTE riportjából. Nem értem, meredek a képernyőre. Tobin, mint áldozat. "A meggyötört családapa". "Gyermeikeire kihatással lehet az ügy". Hányadék, ami a tévéből folyik. Marcit, Petrát, az ő szüleiket nem emlegeti senki. Dühöngök. V. is elveszti a higgadtságát. Utána vigasztal. Ilyen az állam. Csak magadra és a barátaidra számíthatsz. Édes Istenem. Tégy igazságot. Most újra megnéztem, frissítették a cikket. Alan Shatter közbeszól. Kicsike reményt ad. Nemzetközi visszhang kellene, kampány, botrány. Van valahol, valami, bármi, amit aláírhatnék...?