Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 29, 2012

Amolyan évfordulóféle

Dublin, 1997. augusztus 1. helyi idő szerint este fél 10 : életemben először leszálltam Dublinban (DUB). (Döblinnek titulálta a magyar légiutaskísérő, de sebaj.) Jöttem látogatni V.-t, aki már fél éve itt dolgozott. Ez még - ugye -, bőven 9/11 előtt volt. A pilótafülke ajtaját végig nyitva hagyták a pilóták. Be lehetett látni. A pilóta bézbólsapkát viselt. A Párizsból való felszállás után az ír stewardess bemondta, hogy X és Y friss házasok, utaznak a gépen, most köszöntik őket egy-egy pohár pezsgővel - udvarias tapsvihar. A lemenő nap besütött a kabinba, aranyszínű volt minden. Még le sem szálltam, el voltam bűvölve. A belépéskor tíz percet "szívózott" velem a hivatalnok, a naplóm szerint. A csomagom sehogysem akart megjelenni a futószalagon. Pánik. Aer Lingus pult, érdeklődtem, onnan elküldtek a CityJet-hez, mert akkor még nem volt közvetlen járat Budapestről (BUD), és én azzal jöttem Párizsból (CDG). Végül, már majdnem könnyes szemmel, de felismertem a csomag...

Szakmai titkok 3.

Dublinban tavasszal megnyílt egy Dekobake nevű bolt, aminek létéről csak hónapokkal később szereztem tudomást, egy házibuli során. Eddig is ismertem a céget, legalábbis az elosztó központjukat: ők azok, akik cukormáz-lapra nyomnak színes és nem színes dolgokat, például QR-kódot, amit aztán sütire, tortára lehet ragasztani, és ehető. Azóta már voltam a boltban párszor, főleg tortakartonért, de mindig ott hagytam egy vagyont, könyvért (karácsonyi sütiötletek, szenzációs), színes (ÉS jóízű) cukormázért, vaníliáért. Kiszúrójuk nem sokféle van, de cukorvirágokhoz való eszközük van rengeteg. S betűk... s pucér Barbie-testek, hercegnőtortához... Wilton termékek, cukorgyöngyök, fondantpor... és említettem már a sokféle színben pompázó cukormáztömböket...? S a dolgaikat olcsóbban adják a többi bolthoz képest. A Facebook-oldalukat néha megnézem, ritkán, nem nagyon van idő nézelődni. A minap rákattintottam egy videójukra, mert a termékről sokan lelkendeztek. Két, teljesen hétköznapinak ...

Északon

Kép
Tegnapelőtt délután körbenéztem a kedvencek között, kivel mi van, s a legtöbben éppen olyan ritkán írnak, mint én. Hiába, lefoglalja az embert az élet. Egyre kevésbé van türelmem a blogoláshoz, vagyis inkább az a helyzet, hogy amit "fejben" megírok, azt hazaérve már nincs türelmem bepötyögni. Közben pedig zúg az agyam a sok gondolattól, ajaj. Apósomék úgy mentek el nyaralni egy hétre, hogy remélték, visszajőve, újra internetes közegbe csöppenve majd sok-sok tartalmas bejegyzést olvashatnak tőlem - elnézést, de ez nem valósult meg. Pedig azon kívül, hogy voltunk északon, voltam jó színházban, voltunk repülőnapon, kertészkedtem, gazoltam, kétszer síkideget kaptam (erre nem vagyok büszke, de megtörtént), körmöt és ajakszélet rágtam, utóbbiakat okkal: a lényeg, hogy megvagyunk, egészségesen. Az északi út remekül sikerült, felhős volt ugyan az ég, de autózás alatt nem esett, így szépen látni lehetett Skóciát. Egyik ismerős kanyar bukkant elő a másik után, rengeteg faluban még...