"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

No jó, nem megy minden annyira zökkenőmentesen. Készültem a következő találkozóra a neurológussal, erre két órával előtte lemondták, mondván, a fizió megbetegedett. Szóval akkor csak vele kellett volna találkoznom? Igen. A fenébe. Én tesztekre készültem, de ezek szerint nem adott, hogy a következő alkalommal az lesz. Végül is, minek a kapkodás? Csak egy adat leszek, amit kutatni lehet, berakni a többi közé, passzol, nem passzol az átlagos betegek közé? Mi mást tudnának velem csinálni? Az évente diagnosztizált 100+ beteg mellett? Nem vagyok ám special snowflake, ffs, vegyem tudomásul. A kimutatás szerint 1994 óta 3000 beteg adatait tartják nyilván. Riasztó mennyiség. Közben megjött a medical card-om, ami ingyenes háziorvosi ellátást biztosít, amennyire tudom. A levélben tudatták, hogy "we are pleased to present you with...", erre bőgtem egyet, are you pleased, really, mert én nem. De ez is egy kis könnyebbség anyagilag. De azért lassan már összeszedettebben tudok nyilatkozni ...

"A kacsákat írd meg, a tehenek lábai közt!" - bíztatott V., amikor levette a következő hűtőmágnest az ihlethez. A kacsákat, Oregonban. Miután átautóztunk az akkor már kissé unalmas Idaho-i lapályból a kevésbé unalmas oregoni lapályra, a kezdeti sík vidék után dimbes-dombos tájon autóztunk, a Malheur folyó mentén, végig a Central Oregon Highway-en Burns felé. A folyó partján megint meg lehetett állni, elbambulni és ujjat áztatni egy folyókanyarulatnál, elképzelve a régi telepesek átkelését egy-egy ilyen sekélyebbnek tűnő folyószakasznál. A vízben bukdácsoló ismeretlen eredetű, dióra hajazó termést kimentettem, emlékbe. Telepes kocsik keréknyomai helyett a helyi tinédzserek autózásának nyomát őrizte a kissé feltúrt kavicsos parkoló.  Az, hogy a tengerszint feletti magasságunk mennyi volt, nem figyeltem, ennek később lett jelentősége, lekötött a vidék, az alacsony fűcsomókkal borított talaj: sehol egy lélek, sehol egy legelő marha, valahogy teljesen kihaltnak tűnt, s csak magunk...